VIII. évfolyam, 1998/1. január


TARTALOM
 
NEMES LÁSZLÓ Béke
BABIRÁK HAJNALKA Versek
TAKÁCS TIBOR Amerikai whisky
CSALA KÁROLY Versek
SZARKA ISTVÁN Versek
KÁLNAY ADÉL Mert nem lesz úgy semmi
BODA MAGDOLNA Versek
TABÁK ANDRÁS (X. szeretője)
KONCZ KÁROLY A borotvakészlet
BARANYI FERENC Versek
MOLNÁR GÉZA Papa
SZEPES ERIKA Bemutatás helyett
(Ezredvégi beszélgetés Joó Viktorral)
JOÓ VIKTOR Részletek egy versciklusból
 
ABLAK
TANDORI DEZSŐ A verebek fővárosa
(A rotterdami költőtalálkozóról I.)
 
KOSZORÚ
KARDOS G. GYÖRGY A végső
 
FOTÓMŰVÉSZET
SZARKA KLÁRA „Ne lőjük a saját falainkat!”
(Markovics Ferenc fotóművész arcképéhez)
 
OLVASSUK EGYÜTT
PÉNTEK IMRE Átvonulás
SZEPES ERIKA Egyértelmű költészet.
(Péntek Imre „Átvonulás” című verséről”)
 
MAGYAR SORSOK
M. SZÁNTÓ JUDIT Gyötrelmes november (II. rész)
 
MÉRLEG
ILLÉS LÁSZLÓ Heine és Lukács György
 
MŰHELY
SZEGŐ LÁSZLÓ Másság
 
MORFONDÍROZÁS
SZERDAHELYI ISTVÁN Az erősebb kutyák ideológiája
SIMOR ANDRÁS Álom
KÁNTOR ZSUZSA Hirtelen rémület
 
OLVASÓLÁMPA
VADÁSZ FERENC Visszatérve az aknamezőkről
(Erdős László: A Szeverjáncz-legenda)
MOLNÁR GÉZA Múlt és jelen ötvöződései
(Nagy Péter: Határkő)
SZEPES ERIKA Lehetséges válaszok
(Köpeczi Béla: Az emberi sors és a XX. századi francia regény)
WITTE CECÍLIA A nagymama módszere
(Plinio Apuleyo Mendoza-Gabriel Garda Márquez: A guajava illata)
 
Markovics Ferenc fotóival

Röpirat arról, hogy áru-e a kultúra?

Újkeletű időszámításunk előtt, valamikor még a Népköztársaság utolsó év­tizedé­nek elején, vetődött fel a kérdés több lap és folyóirat hasábjain. Akkori­ban számomra nem volt kétséges a válasz: NEM. A vitázók azonban vitáz­gattak, és csatározásaik eredményeképpen megszületett a korra jellem­ző, kompromisszumos megegyezés: IS. Ám rendszerek mentek és jöttek, s az újra meg újra felvetődött kérdés a piacgazdaság világában, az Új Véle­ményt Alakítók által egyértelmű IGEN-nel válaszoltatott meg. A kultúra mindig pénzbe került (nyomda, papír, honorárium, a kiadók működtetése, szín­házak fenntartása, színészek, zenészek gázsija stb.), de mindezt a „leg­vidámabb barakkénak csúfolt korszakban az állam vállalta magára. Miként az egészség­ügyet, az oktatást, a lakásépítést, az üdültetést is – ugyanis ezek is a kultúrához, a civilizációhoz tartoznak/tak. Mára az egészség­ügy is pénz­üggyé változott (a gyógyszerek megfizethetetlenek, a kór­házban fekvők gyógy­szereit a családnak kell bevinnie, kórházakat zártak be „ráfizetéses” minősítésük miatt), állami lakások nem épülnek, az egye­temeken tandíjért vásárolható meg a tudás, a kedvezményes állami és SZOT-üdültetés megszűnt. Kialakultak helyettük más formák, amelyek csak vastag pénzért válthatók meg. Piacorientált lett a kultúra is: haszon­cikket kell termelni ahhoz, hogy egy kulturális intézmény fenn­tarthassa magát, egy könyvkiadónak pl. sok szakács­könyvet meg szívszaggatást kell piacra dobnia ahhoz, hogy a belőlük szerzett hasznon ki lehessen adni az Értéket. Ám mialatt a Kiadó alantas termékek árán némi bevételhez jut, addig elfogy a papírra szánt kiadói keret és a vevők vásárlóereje. A 22-es csapdája: a nyereségen nem lehet értéket termelni. Ebben a helyzetben folyamatosan romlik az Ezredvég helyzete is: emelkedik a nyomda­költség, viszont nem adunk ki pénz­hozó, alpári bulvár­lapot. Ragaszkodunk a magunktól elvárt és Olvasóinktól igényelt szín­vonalhoz, és ahhoz a nézethez, miszerint a kultúra NEM áru. De, hogy közös nézeteinkhez hűek tudjunk maradni, szükségünk van az állami támogatás és a vállalkozói mecenatúra hiányában, az Önök, kedves Olvasóink segítségére. Piac­gazdaságilag szólva: a pénzükre. Sajnos, a meg­emelt pénzükre, hogy az általunk gyártott kultúr­cikkben csak a papírnak és az energiának legyen ára, a szellemi terméknek ne. Csak a technikáért fizetnek majd többet, ha kitartanak – a megemelt előfizetés ellenére is – közös elképzeléseink és folyó­iratunk mellett – nem a gondolatainkért. Azokról ugyanis még mindig úgy tartjuk: NEM megvásárolhatók. A kultúra szerintem MÉG MOST SEM ÁRU.







Valamennyi kedves olvasónknak
eredményes, boldog új évet kívánunk!







A Nagy Lajos Alapítvány kuratóriuma ezúton értesíti azokat a pályázókat, akik nem vették figyelembe a pályázati feltételekben megszabott terjedelmet, hogy benyújtott pályaművüket nem tudja elbírálni.

A kéziratokat kérésre visszaadjuk.





E számunk a személyi jövedelemadó 1%-ának átutalásából befolyt összeg felhasználásával készült.




HIBAIGAZÍTÁS:

Elnézést kérünk német szerzőnktől, EBERHARD KORNAGEL-től, akinek nevét decemberi számunkban hibásan közöltük.