SZEPES ERIKA

Ifjú szívekben él?

Talán egyetlen magyar költõ sincs még, akit a kortársak és az utókor annyit bántottak volna, mint Ady Endrét.
    Mi lehetett-lehet ennek a hatalmas gondolati és érzelmi viharnak, kavarodásnak az oka, ami a támadásokat életre hívta? Azokat a támadásokat, amelyek az egész életmûvet átszövõ problémákat érintették, kifogásolták, Ady mindig visszatérõ, újra meg újra megfogalmazott legfõbb témáit: magyarságtudatát, a Kelet és Nyugat viszonyában - felületes olvasó számára - a megmagyarázhatatlan, érthetetlen Kelet-imádatot, miközben ott áll vele szemben a vele szöges ellentétben lenni látszó Párizs-imádat, de kárhoztatták a szerelem jellegzetesen Ady-s felfogását, sajátos istenkeresését, a proletariátushoz való vonzódását és forradalmi indulatait is.
    Ám a támadások sohasem egyfelõl érték Adyt. Egyazon a témakörben elismerést és elutasítást egyaránt kapott. Ennek oka - a magam számára most így gondoltam végig - feltehetõen az volt, hogy bár Ady véleménye egy-egy számára létfontosságú kérdésben teljesen egyértelmû ugyan, de ez az egyértelmûség korántsem a probléma leegyszerûsítésébõl fakad, hanem abból hogy minden problémát a maga bonyolultságában tekint át, mindennek látja a színét és a fonákját, vizsgálja innen, fürkészi onnan, s a sokféle nézõpont egybevetése után alakítja ki az egyértelmû állásfoglalást.
    Magyarságtudatát például a következõ, az egyszerûsítõ gondolkodás számára egymással ellentétben levõnek is felfogható motívumok árnyalják. Egyrészt érzi az ország elmaradottságát (ebbõl származnak A magyar Ugaron típusú versek) másrészt büszke a magyarság történelmének fényes pillanataira és nagy hõseire, történelmünk õs- és hõskorára, a világbíró hunokra, a biblikus átvételû Góg és Magóg mítoszra, a honfoglalás nagy tettére, Dózsára, a kurucokra. Ezek a ritka fényes, nagy pillanatok történelmünkben régebben voltak, mint az elkeserítõen sötétek, a költõ pozitív magyarságtudata mégis belõlük táplálkozik.
    Komplex az õ szerelmi érzése is. Még a legboldogabb, a legnagyobb a beteljesült szerelem is élet-halál harc, véres küzdelem, a halált elõre vetítõ, vagy egyenesen annak árnyékában történõ szenvedés és szenvedély (gondoljunk csak A Halál automobilján címû versére); a magyar lírában elõször csapnak össze egy szerelemben egyenlõ nagyságú ellenfelek: Léda mûveltsége, európaisága, felvilágosult eszmeisége - egy ideig legalábbis - elérendõ magaslatot jelentett Ady számára, akit viszont, még e magaslatok elérése elõtt is, természetesen Léda fölé emelt zsenialitása. A világirodalom talán legelsõ igazán modern szerelmi érzése ez. A párkapcsolatban megélt vetélkedés és magány, a férfi és a nõ párkapcsolatának párharc jellege. Ezt a komplex szerelemképet nehezen fogadta el a konzervatív közízlés, és még mára sem igazán tudja elfogadtatni magát. Könnyebben értették meg a nagybeteg Ady vonzalmát a fiatal és egészséges Csinszka iránt, hiszen sokak szemében ez a tiszta - mert mindentõl megtisztult - szerelemnek köze sincs a Léda iránt érzetthez. Csakhogy ez nem igaz. Ady maga figyelmeztet a két érzés kapcsolatára (hiszen az átélõ mindkét kapcsolatban õ, az õ szubjektumán át fogalmazódott meg mindkét viszony). Figyeljünk fel például egy Léda-vers motívumára: az Add nekem a te szemeidet címû vers szempárcseréje elõrevetíti a kései, híres Csinszka-verset: "Add nekem a te szemeidet, / Magam szeretem, ha szeretlek, / S irigye vagyok a szemednek." Majd Csinszkához: "Már vénülõ szemmel õrizem a szemedet."
Legalább ennyire összetett Ady Isten-élménye. A Biblián és vallásoktatáson nevelkedett Ady hamar elszakadt ugyan a hagyományos istenhittõl, de ezzel párhuzamosan már alakította is a maga személyesen Istenének képét, aki egy olyan gyámolító, a költõt magába fogadó Istenné vált, akinek a lényét végül már nem is lehet elválasztani a költõtõl: az istent magában megtaláló költõ lassan maga kezd istenülni. Hite, ahogy maga mondja, prófétáló hit, amelynek segítségével teljesíti önnön küldetéses vitáját, azaz a messiás-szerepet, amely végül egyre közelíti Istenhez.
    És nemcsak ennyire összetett, de folyamatosan alakuló, formálódó érzés és gondolatiság volt a forradalmi tudat is, annak tartalma és a forradalmat majdan megvívó közösség megtalálása. A magyarság legjobbjaitól, Dózsától, a kurucoktól, a jakobinusoktól s utódaiktól várt magyar megváltás-gondolat beteljesítõit Ady egyre körvonalazottabban látta: a kisnemesi származású, majd a mûvelt nagypolgársághoz vonzódó Adyt a magyarságnak mint nemzetbeliségnek a felismerése vezette el a cselekvõ nép gondolatáig, késõbb a cselekvõ nép vezetésére alkalmasnak tartott proletáriátusig. S a felszabadult - felemelkedett magyarság gondolata - különösen az I. világháború hatására - egyre inkább a népek felemelkedésének gondolatává nemesült, túllépett a magyarközpontúságon, és a marxi-lukácsi nembeliségben értelmezõdött. A Rohanunk a forradalomba-program nemcsak Magyarországnak szólt, hanem minden haladó gondolkodású embernek, aki "ember az embertelenségben", Az eltévedt lovas nem a világháborúba sodort magyarság magányának, elhagyatottságának allegóriája, hanem az egész, háborúba tévelyedett emberiségé. Aki ezeket a gondolatokat csak magyar problémaként értelmezi, szûkíti Ady gondolatiságát, és szegényíti, meghamisítja látképét a világról.
    Befogadásának nehézségét éppen ezek a komplex gondolatok okozzák. És ezek teszik lehetõvé azt is, hogy az összetettséget hamisan leegyszerûsítsék, az összetett kérdésnek csak egy-egy oldalát emeljék ki. Jó példája volt ennek az Ady halálának tizedik évfordulóján, 1929-ben rendezett vita A Toll címû folyóiratban, Kosztolányi véresen igaztalan vádiratával, Az írástudatlanok árulásá-val. Az egyszerûsítõ vulgarizálás máig sem szûnt meg. Engedjék meg, hogy saját személyes élményeimmel illusztráljam, miképpen tárta elénk a mindenkori politika által manipulált oktatás az iskolában Ady Endre költészetét.
    Az általános iskola alsó tagozatában (oda jártam 1953-57 között) csak A proletárfiú versé-t tanultuk. Felsõben (1957-61) a Csák Máté földjén-t, A grófi szérûn-t és A csillagok csillagá-t. (Emlékeztetõül az utolsó két sor: "Mióta ember néz az égre, / Vörös csillag volt a reménye".) Gimnáziumban zseniális magyartanárom, a minden tanítványa sorsát halála után máig is irányító Kovács Endre, fittyet hányva a tananyagnak és a tankönyvnek, a maga mélységében és teljes spektrumában tanította nekünk Adyt, és még ahhoz is volt ereje és bátorsága, hogy a kamaszkorban József Attiláért rajongó osztálynak bebizonyítsa: Bartók mellé nem József Attilát, az egyértelmûen proletárköltõt kell társítanunk (bár a kor tudományosságában erre is történtek kísérletek: Bartók éjszaka-zenéit vetették tudományos analízisekkel egybe a Téli éjszaká-val tipologikus és motivikus egyezéseket mutatva ki bennük), hanem Adyt. A kötelezõ tananyagban egyébként az akkori tudásunkkal és érzékenységünkkel teljességében még nem értelmezhetõ Az õs Kaján szerepelt, és mellette, ellenpontként tálalva Az öreg Kúnné. Gimnáziumba 1961-65 között jártam. Egyetemi tanulmányaimról nem beszélek, mert magyar szakos voltam, tehát mélyebben beavatott (különben is, az idõ elõre haladt, és ez kedvezett az Ady-recepciónak), és most az általános közvélemény alakulását és alakítását vizsgáljuk.
    Az idõ múlik, már gyermekeim is kinõtték a gimnáziumot, de most a felkészüléshez kezembe vettem a sokféle gimnáziumi tankönyv közül kettõt, amelyek 1989 után íródtak. Az egyikben Adyt legfõképpen és legnagyobb számban istenes versei képviselik, mellettük a Csinszka-versek, az egyszerûek, a letisztultak. A másikban a magyarság-versek közül azok, amelyek a magyar létre ébredést, a magyarság megvallását, a kurucos, mindenkivel dacoló hazafiságot sugallják, ebben a felfogásban társítják ide Az eltévedt lovas-t is, szûkítve-torzítva annak emberiség méretû vízióját.
Kíváncsi lettem rá: miképpen él ma Ady, ennyi manipulált Ady-kép után, közös tudatunkban? Ezért saját kezdeményezésemre, egyszemélyes kutatást végeztem különbözõ szintû oktatási intézményekben: egy általános iskola 8. osztályában, egy középiskola III. osztályában, egy egyetemi szemináriumi csoportban, valamint egy természetes, nem tudatosan létrehozott vagy korcsoportként létezõ közösségben: az én 10 emeletes panelházam egyik lépcsõházának lakói között (30 lakás). A csoportok tagjainak száma kb. azonos volt, 20 fõ körül, kivéve az egyetemi csoportot, amely 10 fõbõl állt.
Két kérdést tettem fel mindenütt. 1. Kit tart a 20. század 3 legnagyobb magyar költõjének? 2. Kit kedvel legjobban a 20. század magyar költõi közül? Arra gondoltam ugyanis, hogy nem feltétlenül a kanonizált 3 legnagyobb között van a legkedvesebb, legközelebb álló.
A felmérés a következõ eredményeket hozta:
    Az általános iskola 8. osztályában (18 fõ) a három legnagyobb költõ Radnóti Miklós 15 ponttal (pontnak számítom a névelõfordulások számát), második József Attila 8 ponttal, a harmadik hely megoszlik Tóth Árpád és Ady között 6-6 ponttal. Tehát Radnóti két és félszer annyi pontot kapott, mint Ady. A kedvenceknél is Radnóti áll az élen 7 ponttal, õt követi Weöres és Reviczky Gyula 2-2 ponttal (Reviczky 1889-ben halt meg), míg Ady, József Attila, Tóth Árpád, Móricz Zsigmond (N.B.: költõket kérdeztem!) és Romhányi József 1-1 ponttal. Ezek a gyerekek 14 évesek, tehát 8 éve, 1990-91-ben kezdtek iskolába járni. Az õ legnagyobb és legkedvesebb költõjük egyértelmûen Radnóti - feltehetõleg külsõ befolyásra.
    A középiskola 3. osztályában (24 fõ) így alakult az eredmény. A három legnagyobb: Ady 20 ponttal (kiemelten magas), József Attila 14 ponttal, Radnóti 11 ponttal (igaz, az egyik gyerek - középiskola 3. osztály! thy-val írta a nevét, feltehetõleg súgtak neki, és a név írott formáját nem sokszor láthatta). Mellettük Kosztolányi és Babits 6-6 ponttal (ez jóval alatta marad a legnagyobbaknak), Juhász Gyula és Krúdy (ismét bekerült egy prózaíró!) 3-3 ponttal, Móricz (megint próza!) és Kosztolányi 1-1 pont. A kedvencek az elsõ két név esetében logikusan alakultak. Elsõ helyen Ady 10, József Attila második 6 ponttal, de a nagyok közé magas pontszámmal harmadikként bekerült Radnóti itt csak 4 pontot kapott, így alatta marad Karinthy Frigyes (nem én tévedek!) 5 pontjának, Móricz ismét kapott 2-t, Kosztolányi, Tóth Árpád és Arany János (érettségi elõtt egy évvel mint 20. századi költõ!) 1-1 pont.
Az egyetemi szemináriumi csoport (10 fõ) eredményei. A három legnagyobb: József Attila 9 ponttal (ez a tíz fõ esetében ugyebár kilencven százalék), Weöres követi 6 ponttal és csak utána következik Ady 5 ponttal (tehát 50%-kal). Mellettük Kosztolányi, Szabó Lõrinc, Pilinszky 2-2 pont, és felkerült még Babits, Radnóti, Kassák és Tandori 1-1 ponttal. Látható, hogy a magyar szakos egyetemisták névskálája jóval szélesebb (Szabó Lõrinc, Kassák, Pilinszky és Tandori a fiatalabbaknál nem szerepel).
A kedvencek alakulása még érdekesebb. Elsõ helyen áll József Attila 4 ponttal, utána Parti Nagy Lajos (aki új név, de máris a második helyen!), megelõzve Adyt, Weöres Sándort, Kosztolányit és Pilinszkyt, akik csak 1-1 pontot szereztek. Egyetemistáim 1977-80 között születtek, már az általános iskola is a rendszerváltás után érte õket, így az értékek szétszóródása - az egyetlen hivatalos kánon felborulásával és helyette többféle új kialakulásával magyarázható.
    A közvetlen lakóközösségemben élõ felnõtteknél (átlagos életkoruk 50 év fölött, számuk a felmérésben 20 fõ) az eredmény így alakult. Elsõ helyen áll Ady és József Attila 14-14 ponttal, õket követi Radnóti 9-cel, Kosztolányi 6-tal, Tóth Árpád 3-mal, Babits, Szabó Lõrinc, Nagy László, Váci Mihály és Kassák 2-2 ponttal, majd Pilinszky, Illyés, Garai Gábor, valamint Arany János (egy századot késve) 1-1 ponttal. A névsorból többféle ízlés és mûveltségélmény olvasható ki. A háború elõtt iskolázottaknál magas a Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád-index, a háború után közvetlenül iskolába került esõ generációnál belép Kassák, Illyés, mellettük az 50-es években az 1960-as évek elején a kialakuló újfajta kánonoknak megfelelõen egyrészt Váci Mihály és Garai Gábor a tûztánc-nemzedék képviseletében, Nagy László a szocialisták népi irányából és Pilinszky a hitet már nem klerikális reakcióként értelmezõ korszak követeként. A kedvencek is körülbelül ezt tükrözik. A 20 fõbõl 5-en (25%) állítják elsõ helyre Adyt, utána József Attila és Kosztolányi következik 4-4 ponttal, Tóth Árpád 2-vel, és 1-1 ponttal bekerültek még Babits, Radnóti, Csanádi Imre, Váci Mihály, Nagy László, Garai Gábor és meglepetésre Mészöly Dezsõ.
Adyra koncentráltan összegezem tehát: a felnõttek és a középiskolások körében áll elsõ helyen Ady a három legnagyobb között, az általános iskolásoknál fel sem került a legnagyobbak közé, az egyetemistánál József Attila pontjainak a felét kapta, még Weöres Sándor is egy ponttal megelõzi. Az arány a kedvenc kérdésében is hasonló. A felnõtteknél és a középiskolásoknál áll elsõ helyen a kedvencek között, az egyetemistáknál 10 fõ közül csupán 1 szavazott rá, míg Parti Nagy Lajosra ketten. Ahogy a mûvelt szlengben mondani szokták: No comment.