LABANCZ GYULA

Munkásgyûlés Óbudán

Kifosztott, gazverte táj. -
Hajógyár fölött
beborult az ég.
Esõlé gõzöl, úttest,
gödör mutatja magát,
jókedvre, pillanatra,
asszonyt derít.
Fityma-herés béka-dölyf.
Fájdalom, szívfelõli
árulás, nincs viselkedés.
Balta-arc fészkelõdik
fásult, tehetetlen vállba.
Kinek, börtönben rab,
a beszélgetés félig hallgatás.
Ki hitte: övé az ország,
kinek a sztálini korszak se
volt más, mint felszabadulás,
kinek - te csak
ne legyingess! - ha
eszmérõl van szó,
sose hallgat a mély.
Ezt jegyezd föl, pajtás.
Volt egy ember -
hajógyár fölött
beborult az ég,
ismerte már a munka örömét,
nemcsak nevelte,
értette ez a táj,
hisz vasmacska-szakáll
rozsdásította arcát
átlátszóvá - bõr alatti
napsütés - naiv, de
konok reménye tette;
amire - pusztíthat
bármi horda - hittel
mondhatta: ez a hazám.

1995

SIMON LAJOS

Búcsúztatás

Az öregember, mikor a fia zordan hazatért,
a köszöntésre sem felelt, csak hunyorogva
nézte az elesett fiút,
aki cókmókját sarokba vágta,
és megszeppenten vacogtak a kulcsok, csavarok,
és meglõtt madárként zuhantak
székek fészkébe a váltóruhák,
s hogy surran szégyenkezve
konyhafiókba a végsõ munkabér...
Ekkor egészen lehunyta a szemét,
mintha már úszna nagy-nagy vizeken,
de mégis! Íme, valahol mosolyféle
dereng az arcán, szíve feldobog:
öltönyben, nyakkendõben
ott áll egy sereg közepén,
kezében lányoktól kapott virág,
másik kezében koccintó pohárka,
s a névtelenhez leszáll a nagy Vezér,
és kétoldalról megcsókolja az arcát,
és könnyeztetõ köznapi szavak:
nem felejtünk el, olykor visszavárunk!

S a munka vén gyermeke immár fiának mondja,
oly hangosan, hogy mások is megértsék:
gúzsban táncoltan is ember volt Magyarország!

1999
 

Tartás

Olyan munkásembereknek,
akik az önbecsülésen kívül
mindent elveszítettek

Maradt még egy jó öltönyöm,
de nem mondom meg, melyik korból.
Ingem is ropogós fehér,
nyakkendõm is pecsételen,
zoknijaim megstoppolom,
cipõmet magam sarkalom,
már szinte Péter cár vagyok!
S mint aki õrült táncba kezd,
ha már hajléka földig égett,
magamnak is kiöltözöm,
hogy titkoljam a szegénységet.

1998
 

Sírás

Ezerkilencszáz-valahány nyarán,
éppen egy hete vizen s levegõn...
már faltam volna csalánlevest vagy répát,
fenyõtûbõl teát, ahogy apáink,
hullott lovak szügyébõl csak úgy nyersen.
Már szédelegtem, ahogy a csikasz,
s átmenteni magamat még a versnek,
télikabátom zálogházba vittem.
A szeptemberi szélre még fütyültem,
az októberi dérre mosolyogtam,
november zúzmarája csontomig...
december szenthavána a csoda:
kiválthattam, ami megválthat engem.
Akkor földhöz vert, mégis kemény voltam,
mért mondanám, hogy sírtam, hogy zokogtam?
Tudtam, a nyomor múló, s csak enyém.

Most sírok, hiszen annyié a nincs.

2001

PAPP LAJOS

Családias majális

Az új naptár aranylapja
s a tévé hírül nem adta,
se zászlólengés, szerteszét;
nem harsogtak rezes zenék.

Nem készült rá öles plakát,
nem virágozta ablakát
háztömb-bizalmi egy se ma.
Nincs orgona, himnusz, ima;

ünneplõs-új bunda, kalap.
A kokárda is elmaradt.
Nem hajszoltak galambokat
s didergõ óvodásokat.

Nem mérte meg és jegyzi fel
senki, hogy mibõl mi fogy el:
kolbász, virsli-mustár, avagy
hány hektó sörön mennyi hab.

Tollnok nem írt új beszédet.
Megafon bõg, makog, béget,
s ki fenn ül, mind másra figyel,
meg egymásra. Nincs égi jel,

rõt üstökös, lángos csoda...
Pedig egy csoda micsoda
segítség lenne, istenem!
Ha itt történne, hirtelen.

Dehát nem mozdul semmi sem.
S nem ujjong, tapsol senki sem.
Leköt mindenkit a maga
kertje-kapitalizmusa.

Lót-fut, cserélget autót,
összkomfortos utánfutót;
s épül központban, végeken
hétvég-villa hétvégeken.

Fent római cseréptetõ!
Lent, ami megszerezhetõ,
ellopható-eladható,
hordható és elhordható.

Peng cimbalom, zeng-zúg az érc.
A népnek csoda kell azért;
valami kell! Kell valami,
meghirdetni, meghallani.

Hullt a lepel, s hull a szobor.
Vörös csillagokat sodor
az áradó esti folyó.
Tûzijáték az elfogyó,

holdas mennybolt. Forog-forog;
akárha részeg tántorog
valahonnan valahova.
Itt nem vezet út sehova.

Csoda sem lesz! Sötétedik.
Keserûség feketedik
a földeken, mint kiömölt,
elszáradt vér, fekete rög.

S a család? Csöndben ünnepel.
Mozgalmi dalt nem énekel,
sem szép, régi zsoltárokat.
A család csöndben várogat.

2000

MÉRLEG
 

SIMOR ANDRÁS

Az "elhalasztott holnap" költõje

Ladányi Mihályról

Az induló Ladányi Mihály a faluról városba került proletár szemével látja a világot. Tanúbizonyságul idézzük õt magát.  Egyik régi, kéziratban maradt prózai vallomásában a következõket írja: "...túlságosan lekötött a társadalom különféle bugyraiban való botladozásom, az alapmûveltség megszerzésétõl a társadalmi életben való - és önérzetemnek megfelelõ elhelyezkedésig. Közben rájövök arra is, hogy botladozásaimat javarészt önérzetem okozta, és ugyanott vagyok ezzel, mint a vándorló paraszti származék a munkaerejével, akit a tizedik gyárban már gyanakvás fogad, pedig eddigi élete a munkában kopott el. Ha õ szimbólum - márpedig az - nem vagyok magam is valami efféle - azzal a tudattal együtt tehát, hogy nem is visszük sokra..."
    A Kádár-korszak legkeményebb bírálata, méghozzá plebejus-baloldali bírálata ez. A munkában elkopottakat gyanakvás veszi körül, akárcsak költõjüket, Ladányit. Ez a társadalmi háttere Ladányi legendás magányának. Talán ezért talál rá indulásakor a Tiszta szívvel József Attilájára, és nem a késõbbi József Attilára, mintha csupán ezt a "gyönyörûszép" verset ismerte volna zsigerei legmélyében a nagy elõd életmûvébõl, mialatt a hazát egy bõröndben hordta magával:

Most megpihensz, kopott bõrönd, hiszen
sokáig fogtuk egymást szívszorongva,
álmélkodva eljövendõ napokra,
mikor a Haza meglát és izen.

Hogy jöjjön ez a kor, édes dalokra
szítottam érte lázbeteg szivem,
ódát írtam hazámhoz ékesen,
pedig te voltál hazám, te kopottka!

Õrzõ szemed két váltás ingemen,
hû kutyaként indultál el velem
a szédítõ és kalandos utakra,

s vándoroltunk, mert nem volt senki sem
e honban, ki éjjelre befogadna,
csak Pomázon és Pesterzsébeten.

(Egy bõröndhöz)

    Pályája kezdetén Ódát majd Rapszódiát ír a munkáshoz, sok még benne a fiatalos reménykedés és a glorifikálásra való hajlam. A munkás vörös pasztellszínekkel megrajzolt, már-már jelképes figura:

Ereid a vértõl szinte sajognak,
néha azt bántod, aki halna érted,
és rezzenetlen tûröd, hogy undok,
nyálkás férgek mászkáljanak rajtad.

(Óda)

    Másutt a munkás a jövõ hercege lesz, akivel a költõ együtt itta híg borát az idõnek, még a hatvanas évek végén is "Olajszagú", így, nagy betûvel.
Ugyanebben az idõben, a hatvanas évektõl kezdve, a belügyi megfigyelésekkel és zaklatásokkal párhuzamosan, a Ladányit "méltató" kritikák egy része éppen költészete legfontosabb üzenetét kezdi támadni, az ellenzéki kommunista költõ  tudatos vállalását, aki a "világ neki nem tetszõ dolgait" glosszázza meg. Kispolgári szemléletû anarchistának titulálják azt a költõt, aki egyre pontosabban tudja, hogy mit akar. Idézzünk ismét egy másik, ezúttal nyomtatásban is megjelent prózai vallomásából:  "A szocialista társadalmi »végkifejlet« érdekel, düheim forrása, »ellenzékiségem« tartalma az ellen irányul, ami a társadalomban élõ ember szocialista irányba történõ személyiségfejlõdését gátolja. Saját életemen  érzem ezeket is, saját gyöngeségemen át vezet az út ezek felismeréséig. Rajtam is erõt vesz a szerzés vágya, a kapzsiság, a »fenntartási költségek« félelmével fûszerezve. Ez bizonyos »élménylírát« eredményez, amelynek emberi vonásait azonban nem rejtem »örök« pózok mögé."
    Terjedelmi okokból nem kísérhetjük nyomon, milyen változásokon megy keresztül a munkásosztály költõi megjelenítése Ladányi költészetében. Pályáján a legfontosabb minõségi változás 1965-re, az Utánad kószálok megjelenésének évére tehetõ. A kötet elsõ verse a teljes életmû programverseként is értelmezhetõ:

Aki söntésben ácsorog,
vagy pálya szélén ácsorog,
vagy ajtó elõtt ácsorog:

az Osztály -

Aki izzadtan álmodik,
ki él, remél, káromkodik
hajnaltól másnap hajnalig:

az Osztály -

Aki néha féllábon áll,
mert azt hiszi, ez így dukál,
s az jut neki, amit talál:
az Osztály -

Aki már felemelkedett,
de a világra görnyedett
s néha magára fog kezet:

az Osztály -

Aki legyint s legénykedik,
de szédül, hogyha széditik,
s lehúz rá néhány féldecit:

az Osztály -

Ki izmait mutatja és
mint közömbös esztergakés
forgácsolja a küszködés:

az Osztály -

Akinek tíz gyerek köszön,
mikor megáll a küszöbön,
s eltûnõdik az örömön:

az Osztály -

Érte legyen a vers komor,
érte legyen a vers hegyes,
õt sebezze, neki talán
 

még fáj!

(Aki söntésben ácsorog)

    Pontos látlelet ez a Kádár-korszak munkásosztályáról, "aki már felemelkedett, / de a világra görnyedett / s néha magára fog kezet", "aki néha féllábon áll, / mert azt hiszi, ez így dukál", "aki legyint s legénykedik, / de szédül, hogyha széditik." Ladányi nagysága nem pusztán a látlelet pontosságában rejlik, hanem abban is, ahogyan versét zárja, a munkásosztályért legyen a vers komor, hegyes, "õt sebezze, neki talán / még fáj!" A zsenialitás a talán szó telitalálatában mutatható ki, ez a kétkedõ elszántság volt egyedül hiteles az ellenzéki kommunista költõ szájából, és semmi több.. Tizenkét év múlva Szilágyi Ákos mutat majd rá arra, hogy "Ladányi kívülállása könnyen nyer szociális jelentõséget és nõ át a proletárosztály egy részének kiélezõdõ kívülállásába és indulatának képviseletébe." Megállapításának súlyát növeli, hogy azt Ladányi költõi rangjának hiteles értékelésével kapcsolja össze: "A népi nézõpont a hagyományos líra átértékelését, a polgári líra ösztönös tagadását is vonja maga után. Ladányi költészete épp ezért felszabadító hatású és egy nagy költészeti forradalom egyik - s persze csak - lehetséges kiindulópontja. Mindebben Ladányi nem áll egyedül sem a magyar, sem a világlírában. Olyan költõkhöz kapcsolódhat, mint Csokonai, Petõfi, József Attila, s mint Villon, Heine, Majakovszkij, Brecht."
    A kezdeti illúziók eltûntek. Az új elit már a burzsoá restauráció potenciális elõkészítõje, magántõkével és párttagsági könyvvel:

Ezek a házak nem házak.
Ezek az autók nem autók.
Ezeknek az autóknak ajtócsapódásuk a legszebb.
Ezekben a szobákban
forgófotel és subaszõnyeg lakik.

Ezek az emberek talán Új Emberek?
Vagy csak egy társadalmi réteg ül
látható jelképek között?

De kik azok, akik ott õgyelegnek
e házak alján? Akikre a jövõ
beígért zsíroskenyere süt csak,
hát kik azok?!

(Szociográfia)

A feltett kérdésre keserû, ironikus a válasz:

Élet, add, hogy
olcsóbb legyen
a telek ára!
Élet, adj egy kis házikót nekünk
zöld zsalugáterrel, muskátlis ablakkal, és
kérünk szépen, adj a kertbe
hét kertitörpét. A munkásosztály
itt áll
nyugdíjazás elõtt,
és oly jól jönne
egy kis magántulajdon már neki!

(Szociográfia)

Csemõi magányából, miközben lírája nagy nemzeti költészetté és európai értelemben is egyetemes értékûvé válik, ismét a munkást szólítja meg, akit l967-ben is magánya társául választott. Akkor így írt róla:

De látod.
alig van már hozzád szavam.
Mert szorongó kézmûvesek lettünk mi csak,
szakadozott álmokat fércelünk,
a halálgyárak falai mellett
múzeumokat építgetünk és
ritkán van már szavunk
dicsõítésedre.

Pedig
erõsnek akarunk látni,
és egy nap
az is leszel.

Mert az Isten is azáltal Isten,
hogy a csüggedõk õt keresik,
de a magányba õ is belehalna.

Idevárlak hát. És amikor
éjfél körül hazafelé
botladozom magányosan,
itt jössz velem és árnyékunkat
rámázoljuk a falra.

(Amikor visz a szél valamerre)

Öt évvel halála elõtt így szólítja meg abban a költeményben, amelyet utolsó válogatott kötete címadó verséül választ:

Éveken át dicsõség vett körül,
divatba jött simléderes sapkád,
színésznõk viselték csibészes pózban,
akárcsak kedvenc szavaidat az irodalom.
Ezrek éltek belõled,
kineveztek képviselõnek, fekete autón fuvaroztak.
A történelem - legalábbis úgy látszott -
kárpótolja kiebrudaltjait.

Inaskorod óta esztergapad,
fizetésnapon bádogpult, söröskorsók.
Otthon szülésektõl elhízott feleség.
A kölyök nem mutat be a gólyabálon.
Pár év se kell, arról nyafog a fórumon, hogy
lazsálsz, nem dolgozol -
És az ódákból
glosszák lesznek.
Hát nem tudom, mit is gondoljak rólad?
Nekem hiányzol. Gyere vissza!
Talán van pár komád még itt-ott,
a söntéspult ugyanúgy sörlucsokban.
Ne üldögélj otthon magadnak,
ne nyírj gyepet,
ne sétáltass kutyát este.
Gyere az emberek közé. Hiányzol. Gyere vissza!

(Gyere vissza)

     Mesteri tömörítés ez. Közel fél évszázadnyi történelem és a költõ élete egy és ugyanaz, az elkötelezettség pedig olyan természetes, mint a lélegzetvétel. A perui César Vallejo írt így verset a spanyol pogárháború éveiben.
     Figyeljünk oda Ladányi kérdésére: "Hát nem tudom, mit is gondoljak rólad?"  Póztalanul igaz a válasz: "Nekem hiányzol. Gyere vissza!" Olyan ez a verssor, mintha barátjához szólna. Ezért korszakos költemény ez a vers. Ladányi azért hívja vissza a munkást, mert jól tudja, hogy csakis õ lehet hû meghallója a törvényeknek, olyan történelmi helyzetben is, amikor a lét dadogása átmenetileg - ki tudja, meddig? - hangosabban szól a törvény tiszta szavánál. Csendesen, fájdalmas eltökéltséggel beszél hozzá, ettõl válik olyan megrendítõen igazzá szava. A "fáradt kisember" Ladányi õérte lázad, a nyugdíj elõtt álló munkásosztályért. Õneki és magának, a költõ-proletárnak szeretné meggyógyítani az "elhalasztott holnapot".
 

FOTÓMÛVÉSZET
 

SZARKA KLÁRA

Új témát csakis újszerûen!

Fejezetek a magyar munkásábrázolás történetébõl

A fotográfia számára a munka világa és a munkás figurája az elsõ világháború utáni útkeresés idején vált izgalmas és fontos témává. Addig a munkások inkább csak véletlenszerûen kerültek a kamera elé, ahogyan mindenki más is.
    A 19. századi fényképészetet uraló mûtermi portréfotó fõként a biedermeier festészeti hagyományokon alapult, és elsõsorban a jómódúak öndokumentációs igényét szolgálta. A század vége felé megszaporodó vándorfényképészek, a "sok kép kis haszon" jelszóval mûködõ, fõleg gyorsfényképészeti eljárásokat használó, viszonylag olcsó, a vurstlikban és sokadalmakban a szegényebb kuncsaftok rendelkezésére álló iparosok kamerái elõtt a cselédlányok és szabadságos bakák, munkáscsaládok és kisgazdálkodók ugyanazokban a pózokban és klisés beállításokban fényképeztették magukat, mint az elegánsabb és drágább mûtermeket fölkeresõ polgárok, sõt az arisztokraták is. Szigorúan csakis ünneplõ ruhában, gondosan kimosakodva és megfésülködve. Ez a hagyomány folytatódott a 20. században is, a megörökítésnek valamiféle demokratizmusa alakult ki. A gyermekekrõl, a házaspárról, a családról, az esküvõi párról, a háborúba induló "örömkatonákról" snájdig egyenruháikban a mûtermekben vagy az ideiglenes felállított fényképezõ helyeken - társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül - lényegileg ugyanolyan stílusú kép született.
    A kulturális antropológia szinte kimeríthetetlen témát talál a népi fényképezkedés kutatásában: mikor, hogyan fényképezkedtek a szegényebbek. Milyen módon bántak az elkészült képekkel, hogyan díszítették azokkal a lakást, milyen albumokban tárolták, miféle megjegyzéseket fûztek hozzájuk. Sõt, milyen varázslásokra használták õket idõnként. A mûtermi fényképek vasárnapi világából is sok minden kiolvasható ugyan a munkásokról, a szegényebb néprétegekrõl, de a lényeg ezeken mégis rejtve marad. Nemcsak azért, mert nagy tömegek számára még az olcsónak számító fotográfus sem volt megfizethetõ, hanem azért sem, mert ezekbõl a képekbõl szinte semmit nem tudhatunk meg arról, hogyan dolgoztak, milyen körülmények között laktak, hogyan szórakoztak a dolgozó tömegek.
    A hiteles és informatív fényképi ábrázolásra csak a 20. század elején kerülhet sor, amikorra a fényképezés technikai fejlõdésével már nem csupán beállított képeket, hanem pillanatfelvételeket is lehet készíteni, és nem mûtermi körülmények között, hanem a szabadban is egyre könnyebben és jobb minõségben készülhetnek fotók. Megjelenik egy újfajta fényképezõ, a témára vadászó riporter, aki nem a kamerája elé invitálja a világot, mint addig a mûtermi fotósok, hanem könnyû és hordozható masinájával õ maga indul a téma nyomába. Õ a modelljeit a saját hiteles közegükben akarja "elkapni", néha akár úgy, hogy azok nem is tudnak róla.
    A mûterem konstruált világából a friss levegõre lépõ fényképészt sok meglepetés érte. Az új technika, az új lehetõségek romba döntenek sok régi szabályt. Az addigiakhoz képest jóval könnyebben kezelhetõ és olcsóbb kamerákkal olyanok is fényképezni kezdenek, akiknek az egyébként eszükbe sem jutott volna, s a korábban már fényképezõk közül is sokan stílust és szemléletet váltanak.
Két egymással sok helyen érintkezõ, sõt átfedõben levõ irányzata alakul ki a fényképezésnek ekkoriban, és mindkettõ számára kitüntetten fontos és érdekes a munkás alakja és a munka világa. Az egyik, a Bauhaushoz közelálló Neue Sachlichkeit, amit magyarra "új tárgyiasság"-nak fordítottak, nem túl szerencsésen, a másik a szociófotó. A új tárgyias szemléletû fényképészek a pontos, objektív, manipulációtól mentes visszatükrözés hívei, akik meglátják a banális témákban, az apró részletekben rejlõ esztétikumot. Különösen érdekli õket a tárgyi világ, az anyagok természetének, textúrájának megörökítése. A fémtárgyak izgalmas fényhatásai, az épületek különféle felületeinek sajátosságai vagy akár az emberi test mint anyag természetének vizsgálata. Az anyag szépségének kutatása a fényképezõk számára máig kimeríthetetlennek látszó új világot jelent.
    Természetes dolog, hogy akik az anyagi világ esztétikumát keresik, azok a munka világához is közel kerülnek. Ráadásul ezeket a fényképezõket az apró, mikrorészletek mellett, a nagyobb térbeli formák megragadása is foglalkoztatta. Márpedig nagy, újszerû térbeli formákat a 20. század elsõ felében a hatalmas ipari létesítmények és a nagyvárosok kínálták. A gyárkémények, üzemi csarnokok, kohók és erõmûvek gigantikus formái, a nagyvárosi építkezések és építmények, a rohamosan terjeszkedõ vasút, a modern hajózás, a repülés kísérlete a fényképezés mint modern, technikai alapú ábrázoló médium számára jó ideig mind-mind kitüntetett témának számított. Szovjet-Oroszországtól az Egyesült Államokig, Németországtól Japánig az ipar és technika képi himnuszát zengték az  új utakat keresõ fényképezõk. Az új téma és új technika megtalálta az addig nem volt kifejezési formákat is: nemcsak szemmagasságból, hanem madártávlatból és békaperspektívából is lehet fényképezni, a kompozíciót merész formátumra lehet vágni, meg lehet mutatni a részben az egészt, a végsõkig ki lehet használni a fekete és fehér technikában rejlõ szinte kimeríthetetlen tónushatásokat. A sok kiváló "tárgyilagos" fényképész közül csak példaként említjük az orosz Rodcsenkót, a sztárriporter amerikai Margaret Bourke-White-ot vagy a német Renger-Patzsch-t.
    A hamisítatlan mindennapi élet megfigyelése s megörökítése és az a tény, hogy fényképezõmasinához olyanok is hozzájuthattak, akik nem folyton az élet naposabb oldalán járnak, hamarosan életre hívta a szociófotót, a szociografikus dokumentálást. A szociófotó mûvelõi között szép számmal akadtak fotóriporterek, de olyanok is, akik közel kerültek a munkásokhoz, vagy akár maguk is azok voltak. A szociófotó egyik úttörõje, a dán származású Riis bûnügyi tudósítóként kezdte New Yorkban, a másik amerikai kiválóság, Hine szociális munkás volt. Az átfedéseket az új tárgyiasság és a szociófotó között szépen példázza a föntebb emlegetett Bourke-White, aki aktívan részt vett a gazdasági válság miatt csõdbe jutott amerikai farmerek sorsának dokumentálásában is. A szociális dokumentáció a politikailag amúgy is forrongó húszas-harmincas években nagy erõvel hatott. A szociáldemokrata és szakszervezeti mozgalmak hamarosan tudatos mozgósító eszközként is számítottak és számíthattak a fényképre.

A két világháború között

Magyarországon szerencsés módon kapcsolódott össze a két új irányzat. Az elkötelezett, humanista, baloldali fényképészek számára a téma újdonságával egyenrangúan fontos volt a megformálás újdonsága is. A hazai klasszikus szociófotó a magyar fotómûvészet történetében mint a formai kísérletezés és útkeresés irányzata (is) szerepel. A Kassák Lajos szellemi irányításával megszervezõdõ Munka-fotókör (Bass Tibor, Bergmann Teréz, Bruck László, Gönci-Frühof Sándor, Haár Ferenc, Lengyel Lajos, Schmidt Anna és Tabák Lajos) tagjainak legjobb képein a gyakran tûrhetetlen és leleplezni való társadalmi körülmények, a munkásság és a szegények élet- és munkakörülményeinek ábrázolása együtt járt a fényképmûvészetet forradalmasító avantgárd megformálással. A csoport ma is élõ tagja, Tabák Lajos háború elõtti munkásságának méltatói joggal nevezték õt expresszionista, avantgárd fotómûvésznek. Képein az addig elképzelhetetlen döntött horizontok, merész kivágások, formabontó perspektívák, a dolgozó ember testének dinamikáját kifejezõ, szinte a bemozdulásos életlenségig eljutó eszközök alkalmazása, az ipari környezetben rejlõ esztétikum sajátos fölfedezése nemcsak fotóinak tudatosan sugallt politikai erejét és hitelét növelték, hanem formamûvészként is izgalmassá és sokak számára nyugtalanítóvá tették õt. Többször írtunk már arról az Ezredvég hasábjain is, hogy Tabákot, Lengyel Lajossal és Kassákkal õrizetbe is vették a Munka-fotókör szolnoki kiállításának megrendezése miatt. Jól látta az intézkedõ városi rendõrkapitány, hogy azok a fényképek nemcsak témájuk, de elõadásmódjuk miatt is alkalmasak rá, hogy fölkorbácsolják a kedélyeket.
    A Munka-fotókör tagjai mellett a magyar munkások hiteles ábrázolásával több nagyszerû magyar szociófotós foglalkozott hozzájuk hasonló mûvészi újító igénnyel. Közülük az egyik legérdekesebb kísérletezõ Kálmán Kata volt, aki az akkori fotográfia legkonzervatívabb és legrégebbi mûfaját, a portrét reformálta meg. Addig ismeretlen tartalommal és friss formai szemlélettel jelentkezett. A magyar dolgozó népesség nehezen és küszködve élõ nagyobbik felének - puritán közelikben, retusálás és megszépítõ világítás nélkül ábrázolt - arcát tartotta tükörként a Horthy-Magyarország elé. Tiborc album címmel kötetbe gyûjtött arcképeihez Móricz Zsigmond írt elõszót, a szereplõkrõl Boldizsár Iván kanyarított rövid, drámai életrajzokat, és József Attila kiadója, Cserépfalvi jelentette meg. Bálint György, a hazai baloldali újságírás klasszikusa szép és forró szavakkal méltatta Kálmán Kata munkáját.
    A fentiekhez hasonló beállítottsággal, artisztikus igényességgel és technikai bravúrokkal fotografálta a háború elõtti magyar hétköznapok robotosait a magyar fotóriporterek talán legkiválóbbja, Escher Károly is. Az utcaseprõ perspektívájából mutatta be a felvonulásra vigyázó lovascsendõrök sorfalát, egy hajnali razzia szinte álomszerû világában a kisgyermekét magához szorító, elkínzott arcú munkásnõt, a kilakoltatott családot, ahogyan szánalmas holmiját húzza a semmibe egy talyigán, vagy az emberpiacon vevõre várva elszunyókáló kubikos sereget.

Az 1980-as évekig

A II. világháború után a magyar fotográfia egy kissé nehezen tért magához. A meglehetõsen bonyolult technikai hátteret követelõ fényképezés általános és tömeges beindulása inkább csak az ötvenes évek elejére tehetõ. Az újságok nyomása, a riporterek technikai felszereltsége a hiánygazdálkodás miatt még a sajtóképnek sem adott túl nagy lehetõségeket. A háború elõtt mûvészileg és politikailag ugyan figyelmet keltõ - de a korabeli, jelentõs gazdasági erõt képviselõ fényképészeti szolgáltató iparban és a szakmai közéletben elhanyagolható szerepet játszó - szociófotósok csapata szétszéledt, többen elhagyták az országot, esetleg felhagytak a fényképezéssel, néhányan lapokhoz kerültek és profi fotóriporterekké lettek. A háború elõtt szakmai és mûvészi értelemben meghatározónak számító mûtermi profi fényképészet képviselõit hamarosan államosították. Állami fotóvállalatokhoz és szövetkezetekhez helyezték õket, ahol az egyéni megrendelések mellett a központi párt- és állami igényeknek is meg kellett felelniük. Formális és informális igényeknek egyaránt. Ezek között az egyik legfontosabb a munkások, a dolgozó nép, az ipari termelés és az országépítés dokumentálása és népszerûsítése volt. A szakmailag vitathatatlanul kiváló profik eleget is tettek az elvárásoknak.
    Hogy ki, milyen lelkesedéssel és mekkora meggyõzõdéssel végezte a dolgát ma már nehezen kideríthetõ. A fiatalabbak, a tanítványok visszaemlékezéseibõl arról sokat megtudhatunk, hogy ezek az emberek a fényképészetrõl, a mesterségrõl és a mûvészetrõl hogyan vélekedtek akkoriban, de arról, hogy valójában mit tartottak az inotai vagy a dunapentelei építkezésekrõl, a traktorossá képzett parasztlányokról vagy a sztahanovistákról, szinte semmit. Az vitathatatlan tény, hogy az új téma iránti szakmai alázatuk szemernyit sem különbözött a régitõl. Igényesen, szépen, az emberi arc iránt érzett feltétlen tisztelettel, a korrekt ábrázolás imperatívusza szerint dolgoztak. Az 1945 elõtti idõszak egyik külföldön is legsikeresebb magyar fotómûvésze, Vadas Ernõ nem valamiféle hamis alázatból sugározta be szinte mennyei fényekkel a csõgyárat egyik szép fotóján, és Rév Miklós sem holmi gyáva törleszkedésbõl örökítette meg a vájárokat szeretetteljes iróniával, amint ritkás fogsorukat villogtatva mosolyognak fülig érõ szájjal a kamera elõtt, hanem azért fotóztak így, mert így tudtak. Csak így. A hatvanas években Vadast megtámadták emiatt. Nem értette a kifogásokat, azt, hogy miért volna õ hazug és manipulatív, hogyan is kellett volna korszerûbb eszközökkel - az avantgárdból merítve - megörökítenie azokat az újféle témákat. Õ nem változott semennyit, nem szocreálos, sematikus módon ábrázolt, hanem úgy, ahogyan elõtte is egész életében.     Felelõssége abban sem volt, hogy utánzók és dilettánsok hada hogyan züllesztette le a fotográfiailag igényes ábrázolást ügyetlen, agyonretusált hazugsággá. A régi mesterek szava a fényképész szakmában meghatározó maradt, a szaksajtóban, évkönyvekben az maradt fönn, a kiállítások falaira az került, amiben kvalitás volt, nem feltétlenül az, ami hivatalos portréként vagy agitációs plakátként több ezres szériában készült.
    Az ábrázolási mód újabb változása már a hatvanas évek végén elkezdõdött. Az igazán értékes és maradandónak látszó képek készítõinek fényképészi hozzáállásban, alázatában és igényességében folytatódtak a jó hagyományok. A kor általános fotografikus szemlélete nálunk is elõtérbe hozta a képsorok, képriportok és esszék mûfaját. A munkások, a különféle munkaterületek ábrázolásának idõigényes, hosszadalmasabb, epikus megörökítési módját. A Vadas Ernõ-féle generáció virtuóz világítási fogásai helyett a természetes fénnyel készülõ, realista, némelykor már-már naturalista ábrázolással kísérleteztek. Egyre könnyebben tehették ezt, mivel a kamerák és a nyersanyagok egyre többet engedélyeztek számukra. Már elképzelhetõ volt, hogy egy bányában az adott fénynél is készülhessen fotó, ami korábban szinte lehetetlen feladat volt. Féner Tamás újszerû bányász képriportja vagy Nagygyörgy Sándor elégikus hangulatú, de mégis markánsan realista szélmolnár sorozata már alapjaiban különbözött a korábban volt míves, berendezett, bevilágított képi világtól.

A pusztulás esztétikuma

Példa nélkül álló vállalkozása a magyar fotográfiának Korniss Péter 1979 és 1988 között készült fotósorozata. Skarbit András szabolcsi parasztember és fõvárosba ingázó segédmunkás képi szociográfiája csaknem egy évtizedig készült. A vendégmunkás címû kötet és a képekbõl rendezett kiállítás a Mûcsarnokban mérföldkõnek számít a magyar munkásábrázolásban. A megnyitón ott volt maga Skarbit András és a felesége is. Az idõs ember a számára szokatlan közegben, a hangos vernisszázson is ugyanazzal a méltósággal és nyugalommal mozgott, ahogyan a fényképek tanúsága szerint az idegen nagyvárosban, a személytelen munkásszállón vagy otthon, a megszokott és szeretett föld és ház közelében. A vendégmunkás, ez a hosszú, epikus képi költemény a magyar munkásokról és a munkáról egy korszak lezárultát jelentette. Skarbit minden küszködés és nehézség ellenére teremtõ és önérzetes embernek látszott. Azok a dolgozók, akik azóta az érzékeny szemû és a munka világa iránt érdeklõdést mutató fényképészek kamerái elé kerülnek: vesztesek, áldozatok, a periférián mozgó esélytelenek.
    Ózd sorsában, mint cseppben a tenger, mutatkozik meg a huszadik század végi magyar ipar szomorú históriája. Az ózdi kohászok, hengerészek, öntõmunkások és megannyi társuk lába alól kicsúszott a talaj. Benkõ Imre Kornisshoz hasonlóan több éven át, 1987 és 1995 között kísérte figyelemmel az iparváros és lakóinak sorsát. Benkõ nem pusztán híven dokumentálta a történteket - bár az sem volna akármilyen tett -, hanem a maga sajátos, artiszikus módszereivel megmutatta a pusztulás esztétikumát is. A klasszikus szociófotóból a korszerûségre és újszerû megformálásra törõ mûvészi habitust vette át. Nem ítélkezett, nem engedett a könnyen adódó képi közhelyek kísértésének, nem nyálazta össze hazug szentimentalizmussal a vesztesek arcképét.
    A kötet utolsó lapján lefényképezte magát egyik kedves modelljével, Csirmaz Miklós ózdi villanyszerelõvel együtt. Úgy ülnek szelíden egymás mellett az apró lakás asztalánál, mintha mindig is összetartoztak volna.
 
 

MÚLTUNK
 

KRISTÓ NAGY ISTVÁN

Két emlék

Hódmezõvásárhely

Sose fogom elfelejteni párunk (diákok, egyetemi hallgatók) részvételét egy szociáldemokrata nagygyûlésen a hódmezõvásárhelyi Fekete Sas szálló hatalmas termében, ahol több mint ezer ember gyûlt össze.
    Mi egy páholyban foglaltunk helyet, ahonnan az egész termet áttekinthettük.
    Megdöbbentõ volt ez a tömeg, a sokszáz rongyos, szikár, de elszánt és ingerült ember. Csodálattal és félelemmel néztük õket - õértük harcolunk, õk a mi szövetségeseink. De íme: bizalmatlanul nézegetnek, sõt megjegyzéseket tesznek. Különösen fáj, mikor a diákságról és egyetemi ifjúságról általában szót ejtve, azt egységesen fasisztának tekintik s bennünket is hozzájuk sorolnak - pedig épp azért vagyunk itt (a Márciusi Front tagjai), mert a munkássággal vagyunk szolidárisak. A gyûlés elõtt és alatt is ilyesféle kis ad hoc vitákban kellett résztvennünk közvetlen szomszédainkkal, akik láthatóan idegenként méregettek.
    Ekkor éreztük meg igazán, mit jelent az, hogy "osztály".
    Annál inkább meglepõdtünk, amikor egy-egy szónok Veres Pétert, Erdeit, Darvast - a mi íróinkat - sajátjukként emlegette.
    Szóval ezek az õ íróik? De hiszen a mieink is!
    Feltûnõ volt, hogy a rongyos proletár-tömeget kifogástalan sötét ruhával tisztelték meg a föllépõ képviselõk, élükön a miskolci Reisinger Ferenccel.

Budapest

1944 karácsony estéjén a Margit körúti katonai fogházba voltunk bezárva, sok- százan, köztünk számos idõsebb szociáldemokrata s az ifjúsági ellenállás jópár vezetõje. Akik okosabban konspiráltak (nem voltak sokan), köztük a munkásifjúság képviselõje: Baranyai Tibor, elkerülték a letartóztatást, de a Szabad Élet Diákmozgalomnak csaknem egész vezérkara a Margit körútra került a Nemzeti Számonkérési Különítmény csendõr nyomozóinak a karmai közé.
    Karácsony este megszólaltak az ágyúk, s a köztünk lévõ, frontot is megjárt, de most katonaszökevény rabtársak megállapították, hogy egészen közelrõl T-34-esek lövegeit halljuk. Mint utólag kiderült, a Vörös Hadsereg ékjei a Hidegkúti úton át csaknem a János kórházig törtek elõre. Megvolt tehát a közeli felszabadulás lehetõsége.
    Csakhogy másnap reggel fogvatartóink, a nyilasok teljes katonai díszben megjelentek s áttereltek bennünket a Gestapo Fõ utcai börtönébe, ahol a legfelsõ emeletre bezárva kellett hallgatnunk azokat a robbanásokat, melyek a szemközti "pontházat" földig lerombolták. Õreink a picében dekkoltak, de aztán elõbújtak s áthajtottak minket Pestre, mégpedig a Parlament pincéjébe, ahol német õrizetben kb. egy hetet töltöttünk. Innen megint visszakerültünk Budára, a Belügyminisztérium pincéjébe. Közben állandóan lõttek bennünket, utóvégre az ostromló oroszok nem tudhatták, hogy az õ felszabadításukra váró rabok menetelnek a lyukakkal átszaggatott Lánchídon. A Halászbástyáról visszatekintve az ostromlott városra, reménykedve kérdeztem meg Kudar ezredest: hány napig tarthat még az ostrom. - "Fiam, eltarthat ez még egy hónapig is" - válaszolta a tapasztalt katona.
Neki lett igaza, de õ már nem érte meg, mert a Belügyben kivégezték. Ez persze mindnyájunkat fenyegetett, de kihallgatások már nem voltak, papírjaink a Margit körúton maradtak, s azokat gyilkolták meg, akiket személy szerint ismertek. Ez lett a veszte Kabók Lajos szociáldemokrata országgyûlési képviselõnek s Karácsony Sándornak, a Vasmunkás Szövetség titkárának is.
    Mert újból átszállítottak bennünket s visszaadtak a nyilasoknak. A Szent István körút 2. alatti nyilas ház udvarán, esõben várakoztunk. Õreink boldogan hangoztatták: "Halljátok az ágyúdörgést? (Csakugyan hallottuk.) Ezek a felmentõ német csapatok. Rövidesen itt lesznek"
Aztán lezavartak valamennyiünket a pincébe, ott sorba állítottak s egy bõrkabátos fõnök szemlét tartott felettünk. Egyszerre felkiáltott: "Kabók, te is itt vagy!" Kabók Lajos kihúzta magát és méltósággal mondotta: Én országgyûlési képviselõ vagyok, nekem mentelmi jogom van." "Na majd meglátod, mire mégy a jogaiddal" - válaszolta a pökhendi nyilas.
    Ekkor láttuk utoljára Kabókot és Karácsonyt. Néhány gyáva gyilkos végzett velük a Vígszínháznál, de ezt csak késõbb tudtuk meg.
Magam egy késõbbi szállítás során szöktem meg, és elõször Vándor Kálmán íróhoz menekültem a Madách térre, majd tovább mentem az Oktogonra, s ott a harmadik emeleten vártam be az oroszokat.
 

ÉLETÜNK
 

SZEPES ERIKA

Egy szociális munkás Újpalotán

Carlos Lattes Pávez

Chilébõl menekült hozzánk 1973-ban az Allende demokratikus rendszerét megdöntõ puccs után, azzal a hatalmas chilei bevándorló hullámmal, amelybõl mára már kevesen maradtak nálunk. Jó részük tovább vándorolt Nyugat-Európába, akik pedig kitartottak még másfél évtizedig, azok a katonai junta bukása után, az ottani demokratikus rendszerváltáskor, 1989-ben repatriáltak. Carlos Lattes Pávez maradt. Nagyon fiatalon jött ide. Itt kezdõdött életének az a szakasza, amikor már õ döntött iskolái felõl, majd szakmája és hivatása felõl. Magyar nyelvtudása tökéletes, szóhasználata választékos, pontosan fogalmaz, pontosabba, mint közülünk igen sokan, csak némi akcentusa enged következtetni idegen anyanyelvére.
    Elsõ diplomáját gyógypedagógiából és pszichopedagógiából az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképzõ Fõiskolán szerezte. Elsõ munkahelye a XV. kerületi Pozsonyi úti IV. számú Leánynevelõ Intézet volt; akkor érezte elõször, hogy ennek a munkának kell elköteleznie magát. Két évig csoportnevelõi feladatokat látott el, csak késõbb lett szociális munkás és óvó-gondozó. 1991-ben került vissza Újpalotára, ahol a Kontyfa utcai Családsegítõ Szolgálat helyettes szakmai vezetõje lett. Nevéhez fûzõdik a területi népkonyha létrehozása és vezetése. Az õ népkonyhája némiképp különbözik a szokványos hajléktalan népkonyháktól, amennyiben a hajléktalanokon túl a lakással ugyan rendelkezõ, de egyéb tekintetben szociálisan rászorultak is igénybe vehetik - kétféleképpen is. Akinek egyáltalán nincs otthona, az a helyszínen, társak között fogyaszthatja el ebédjét, igénybe véve a nappali melegedõt (az idei kemény fagyokkal beköszöntõ tél idején az bizony életeket menthet), akinek van otthona és családja, és esetleg közösen tudnak étkezni, azoknak inkább ételhordóban küldik haza, ezzel is lehetõséget teremtve a családoknak az együttlétre, ami az egész Családsegítõ Szolgálat legfõbb célja. Másfél évi munka után tovább akarta képezni magát, és beiratkozott az ELTE Szociológiai Intézete alá tartozó szociális munkás-képzése, aminek célja a szupervizor (felügyelõ) képzés lett volna, ha diplomát szerez ebben a felsõfokú intézetben. Már tanulás közben hozzá került a szociális munkákat könnyítõ tevékenységek segítése, a csoportos foglalkozások felügyelete és a szervezetfejlesztés. A továbbtanulást egy év után megszakította, attól a meggyõzõdéstõl vezérelve, hogy semmiféle intézmény mûködését nem jó - és nem is lehet - kívülrõl és felülrõl mozgatni, hanem benne és vele együtt kell élni.
    Kérdésemre, hogy miként ítéli meg a lakótelepi hajléktalan-gondozási viszonyokat, így felelt:
    - Az egész kerületre, így a lakótelepre is érvényes, hogy a budapesti átlagnál lényegesen jobb a hajléktalan-ellátás. Az egész szervezet központja és irányítója a Szociális és Rehabilitációs Alapítvány, az Aporház utcában. Ugyanitt mûködik a családi átmeneti szállás, valamint a  férfi átmeneti szállás. A  vonatkozó jogszabá-lyok szerint a gyermek és ifjúsági korosztály kezdeti hat hónapos tartózkodása meghosszabbítható három hónappal, de ezt indokolt esetben újabb három hónap követheti, ez így egy év. A felnõttek esetében hat-nyolc hónap a kezdeti szakasz, innen nyílik lehetõség további, más fajta szállástípusokra, vagy végleges lakásmegoldásokra. A hajléktalanok rendkívül nehéz helyzetben vannak: nincs munkalehetõség, ezért még olcsó lakbérlethez sem lehet jutni. A családok nagy részében a pénz kevés arra, hogy fenntartsák magukat - (egyenek, igyanak, öltözködjenek stb.) és közben lakásra is spóroljanak. Az albérletben lakók is potenciális hajléktalanok: bármikor kitehetik õket, vagy nem tudják fizetni a bérleti díjat. Egy 30 négyzetméteres lyuk albérleti díja 40 000 Ft körül jár, ehhez jön még a havi 25-30 ezer forintos rezsi, és akkor még egy falatot sem evett a család. Egy átlagos pedagógusfizetés - egy keresõ esetén - vagy a rezsire, vagy a táplálkozásra elég, mindkettõre nem. Ahol nincs legalább két keresõ, ott egyszerûen lehetetlen az élet. A tarthatatlan helyzet megoldására eddig csupán javaslatok születtek a kormányzat részérõl, de döntések nem.
    Nekünk van egy jó szakmai programunk, amelynek értelmében a szociális intézményekben való tartózkodás kilenc hónaptól egy évig terjedhet. Ezután vagy sikerül a hajléktalannak visszakerülnie valamilyen családi otthonba, vagy lehetõsége van arra, hogy igénybe vegye az ún. kiléptetõ lakást, ami átmenetet képez a szociális intézmény és egy saját tulajdonú vagy bérelhetõ lakás között. Az intézmények rendelkeznek a kerületen kívül is 10 lakással, amelyekben szintén egy-másfél évig lehet lakni. Egészen más perspektívát adott a mûködéhez az, hogy 10 éve a Szociális és Rehabilitációs Alapítvány kapja az állami támogatást a lakásokra és nem a családok, ahol esetleg ellenõrizetlenül szétforgácsolódhat a pénz és nem jut el rendeltetési céljához, tudniillik a lakásra gyûjtéshez.
    1997-tõl a Szociális Intézmények irányítása a kerületi Önkormányzat hatáskörébe került, épületek felújítására pályázatokat írtak ki, a felújított épületekbe a Szociális és Családsegítõ Alapítvány intézményei kerültek. Így kaptak helyet az Idõsek Napköziotthonai, a Nyugdíjasok Klubja is.
Az átmeneti tartózkodási helyül szolgáló kiléptetõ lakásból távozáskor további megoldási lehetõségek vannak. Ezek egyike a pályázható lakás", e kettõ (a kiléptetõ és a pályázható) együttes tartózkodási ideje két és fél év, ennyi idõ alatt lehet saját rendelkezésû otthonra félretenni. Vannak, akik nem a pályázható lakások megszerzésére törekszenek, hanem albérletbe szeretnének menni. Én nem értek egyet ezzel, hiszen így a lakbérre megy el az a pénz, amit lakásra tehetnének félre, de ha valaki ragaszkodik hozzá, segítek ebben is. Az albérletbe készülõknek az Alapítvány csak négy-hat hónapig tud támogatást adni, ezután önállósulni kénytelenek az odaköltözõk. Második fokozatként meg lehet pályázni önkormányzati kezelésben levõ lakosokat vagy más, leromlott állapotú lakásokat, amelyek beköltözés nélkül csak egyre jobban lepusztulnának, maradna a négy fal és semmi más. Ezek felújításához az Alapítvány tud pénzt adni, és munkavégzéssel (az Alapítvánnyal kapcsolatban álló hajléktalanok munkájával) segíti a lakások lakhatóvá tételét. Két és fél év különféle támogatásai után jön a harmadik fokozat, amikor az Önkormányzat, illetve az Alapítvány támogatást nyújt saját tulajdonú lakás vásárlásához. Ilyen, saját tulajdonú lakásból évente három-négy megszerzéséhez segít hozzá az Alapítvány.
    - Hogyan látja a hajléktalanok sorsán túlmenõen a kerület és a lakótelep szociális helyzetét?
    - A hajléktalan-gondozás az átlag fölötti a területen, a lakásviszonyok azonban katasztrofálisak, a budapesti szinthez képest is átlagon aluliak. Új lakások nem épülnek, a panelek közül sok teljesen leromlott állapotú. És ezen a téren semmilyen javulásra nincs kilátás.
    - Eddig fõleg a felnõttek lakásproblémáiról beszéltünk, ebbe természetesen a családban élõ gyerekek is beletartoznak. De milyen az olyan gyerekek helyzete általában, akik laknak valahol, akik körül azért van valamiféle családi környezet?
    - Általában nagyon rossz a gyerekek helyzete. A felnõtt családtagok mindegyike dolgozik, az említett terhek (lakbér, rezsi, étkezés) kifizetéséhez szükséges pénzekért. A gyerekek egész nap egyedül vannak, most már nem csak a nyári szünet idején, hanem állandóan, a téli mínusz 10-15 fokos fagyban is lent csavarognak. A "kulcsos gyerek" fogalma egész évre szólóvá vált. Ez a csavargó élet az elsõ lépés a bûn felé. Ellenõrizhetetlen, hogy kikkel találkoznak, mire bírják rá õket, milyen "pénzszerzõ" akciókat tanítanak be nekik. Mindig a még ismeretlen az újonnan beavatott gyerek szerzi a pénzt a droghoz. Az ilyen típusú pénzszerzéshez a legmegfelelõbb színterek a Megastore-ok, a bevásárlóközpontok. Ahol én lakom, a Neptun utcában, a saját lépcsõházunkból is sok gyerek szerepel a rendõrségi lajstromokon. Közismert egy öt fõbõl álló csoport, 15-20 év közöttiek, akik folyamatosan látogatják a lépcsõházakat, mocskosak, kiabálnak, káromkodnak, tönkretesznek és szétrombolnak mindent. Szellemileg egyre lejjebb csúsznak, még a kötelezõ irodalmat sem olvassák el. A pedagógusok állandó morális probléma elõtt állnak: vajon buktassák-e õket évrõl évre, míg ki nem nõnek az iskolaköteles korból és akkor kitehetik õket, vagy gyenge és még gyengébb eredményekkel engedjék felsõbb osztályba valamennyiüket, hogy minél hamarabb megszabaduljanak tõlük?
    Mindezek persze csak tünetek, az oksági láncolat egyes láncszemei. Az eredet és a fõ ok az értékek általános válsága. A rendszerváltás elõtti értékrend sem volt minden tekintetben jó, de az elvetett korábbi helyébe nem lépett új, jobb értékrend. Kellene lennie társadalmi szolidaritásnak intézményrendszer nélkül is, de nincsen. Ebben lenne nagy szerepe a pedagógusoknak, hogy segítsék a szülõket, akik teljesen belefáradnak, elfásulnak a mindennapi, egyre reménytelenebb küzdelembe. Hogy csak egy mai problémát említsek. (December elején beszélgetünk, az elsõ hó leesett, elolvadt majd felfagyott, az utakon ott fénylik a kemény, csúszós jégpáncél). Láttam ma nagyon csúnyán elcsúszni egy idõs hölgyet. Alig tudott feltápászkodni, újra meg újra megcsúszott, a fiatalok pedig csapatosan mentek el mellette, segítségnyújtás nélkül.
    - Ön az egzisztenciális problémákon és a testi bajokon kívül látja a veszélyeztetett csoportok lelkiállapotát is. Azt milyennek ítéli meg?
    - Igen sok a depressziós, akinek leépültek családi és munkahelyi kapcsolatai. Náluk az elsõrendû szükséges testi dolgok kielégítésén túl a motivációt is erõsíteni kell. Minden egyes embert meg kell gyõzni arról, hogy õ fontos, neki is fontos a munkája, és fontosak számára a környezetét alkotó emberek; ne adja fel, higgyen a továbblépés és a túljutás esélyeiben. Nagyon jó, ha a veszélyeztetettek közvetlen környezetébõl, a hajléktalanok, a munkanélküliek közül akár segítséggel, akár önerõbõl kiemelkednek néhányan. Ez nemcsak önmagáért jó, hanem jó példa a többiek számára is.     Nekünk nem a bajok õsforrását kell kibányásznunk a lélekbõl, nem a tudattalanba lemerült emlékeket kell felhoznunk. A szociális munkás - ezt nagyon hangsúlyosan mondom - nem pszichológus. Nem analizál, hanem elõre vezet. Ha igyekszünk is a lelki tényezõket figyelembe venni (otthonainkban például úgy választjuk meg a szobák bútorait, hogy színük és mintázatuk harmonizáljon a falak színével, minden otthonnak más színe van, attól függõen, kik laknak benne), nem ezt tartjuk elsõdlegesen fontosnak.
    - Milyen az Önök intézményeire rászorultak szociális rétegzettsége? Melyik társadalmi  csoportokból kerülnek ide?
    - Minden társadalmi rétegbõl. Még értelmiségiekbõl is. Van olyan értelmiségi, aki válása után vált hajléktalanná. Van olyan házaspárunk, akik pénzügyi problémák miatt kényszerültek elhagyni lakásukat - két pedagógusról van szó, két gyermekükkel együtt költöztek hozzánk. A gyerekek tõlünk mentek gimnáziumba, leérettségiztek, és a szakközép elvégzése után még egy évig tovább tanultak, hogy meglegyen az érettségi is és a szakmunkás vizsga is. Az egyik közülük - munka mellett - elvégezte a banki ügyvitelvezetést. Mindkét gyerek kiléptetõ lakásban lakik, várhatóan saját lakásba kötöznek.
    - Vannak-e rendezvényei az alapítványnak?
    - Heti kétszer van népmûvelõ foglalkozás, cirkuszba szoktunk járni, a jegyeket mi  vesszük meg a családoknak. Járunk a Fóti-tóra nyaranta, és legfõbb büszkeségünk egy szép, nagy parasztház Nagybörzsönyben, ahová nyaralni és kirándulni járunk.
    - Ha kívánhatna valamit attól a bizonyos nem létezõ jó tündértõl, mit kívánna?
    - Azt kívánnám, hogy az összes létesítményeink ajtaján tábla lógjon hatalmas betûkkel: IGÉNYHIÁNY MIATT AZ INTÉZMÉNY SZÜNETEL.
 
 
 

MÛHELY
 

WIRTH ÁDÁM

Papok, katonák, polgárok után...

Tûnõdés a munkásosztályról, József Attilát olvasva

"Papok, katonák, polgárok után
így lettünk végre mi hû
meghallói a törvényeknek;
minden emberi mû
értelme ezért búg mibennünk,
mint a mélyhegedû."

 (József Attila: A város peremén)

Alig kétszáz éve annak, hogy a munkásosztály a történelem színpadára lépett. Nem azonnal teljes fegyverzetben, ahogyan a görög mitológiában Pallasz Athéné kipattant Zeusz fejébõl. Földönfutóvá lett egykori jobbágyokból, iparoslegényekbõl, manufaktúrák kiszolgáltatott bérrabszolgáiból és bedolgozóiból, pauperizálódó falusi és városi nincstelenekbõl fokozatosan jött létre. Az ipari forradalom idején, a gõzgép és a gyapotfeldolgozó gépek feltalálásával kezdett kialakulni, fejlõdése a modern gyáripar létrejöttével, fejlõdésével és elterjedésével haladt elõre. Anglia szénbányáiban, vasércbányáiban, manchesteri textilgyárakban, lyoni selyemszövõkben, sziléziai szövõüzemekben, túlzsúfolt nagyvárosokban, elkeseredett bérharcokban, embertelen élet- és munkakörülmények javításáért vívott hosszú harcban kovácsolódott osztállyá. Miként József Attila írta: "Nem isten, nem is az ész, hanem / a szén, vas és olaj, // a való anyag teremtett minket / e szörnyû társadalom / öntõformáiba löttyintve / forrón és szilajon, / hogy helyt álljunk az emberiségért / az örök talajon."
    A munkásosztályról az elsõ tudományos munka 1845-ben Friedrich Engels könyve volt: A munkásosztály helyzete Angliában. Ahol mások csak - a kapitalizmus keretében orvosolható - "munkáskérdést" (alacsony bér, hosszú munkaidõ, munkanélküliség és pauperizálódás) láttak, a gyáros családból származó fiatal Engels fölfedezte a születõ új osztályt, a munkásosztályt, és saját osztályával szakítva mellé állt. "Engels volt az elsõ, aki megmondta, hogy a proletariátus nemcsak szenvedõ osztály; hogy a proletariátust éppen gyalázatos gazdasági helyzete feltartozhatatlanul elõre taszítja és rákényszeríti arra, hogy harcoljon végleges felszabadulásáért." A munkásosztály legfõbb osztálycélja helyzeténél fogva a munka felszabadítása a tõke uralma alól. Egyúttal, a munkásnak, mint emberi lénynek felszabadítása. "Az önkéntes termelõ tevékenység a legmagasabbrendû élvezet, amelyet ismerünk, de a kényszermunka a legrettenetesebb, legmegalázóbb gyötrelem [...] És minél emberibben érez a munkás, annál jobban kell gyûlölnie a munkáját, mert érzi, hogy az õ szempontjából mennyire kényszer jellegû és céltalan ez a munka. Miért is dolgozik? Azért talán, mert örömét leli az alkotásban? Természete ösztönzi erre? Szó sincs róla. Pénzért dolgozik, olyasmiért, aminek semmi köze sincs magához a munkához, dolgozik, mert kénytelen dolgozni, és ráadásul annyit és olyan végtelen egyhangúságban, hogy már csak ezért is gyötrelemnek érzi ezt a munkát, ha még tud egyáltalán emberként érezni. [...] A munkásnak csak az a választása lehet, hogy vagy megadja magát sorsának, »jó munkás« lesz, »hûségesen« ügyel a burzsoázia érdekeire - és akkor egészen bizonyosan állati sorba süllyed - vagy pedig ellenáll, harcol emberi mivoltáért, amíg bírja, de ezt csak a burzsoázia elleni küzdelemben teheti."
    Könyve elõszavában, Engels az angol munkásokhoz fordul: "meggyõzõdtem róla, hogy emberek vagytok, az emberiség nagy és egyetemes családjának tagjai, akik felismerték, hogy érdekeik és az egész emberi nem érdekei azonosak. [...] Csak elõre a megkezdett úton. Sok akadályt kell még leküzdenetek; legyetek állhatatosak, legyetek bátrak - sikeretek biztos, és minden egyes lépés azon az úton, amelyet meg kell tennetek, közös ügyünknek, az emberiség ügyének javára válik."
    Másfél évszázaddal ezelõtt az angol munkásokhoz intézett üzenet a mához, a mai munkásoknak is szól. De vajon eljut-e hozzájuk? Visszhangra talál-e bennük? Ha nem, miért nem? Mit tehetünk azért, hogy eljusson, és visszhangra találjon? József Attila szavaival bíztatjuk magunk: "Énekelni oly nehéz itt, énekeld a munkások dalát!" (Invokáció). Senki nála, József Attilánál, igazabb szóval nem énekli a munkások dalát.
    Sokan bizonygatják mostanában: az egykor létrejött, de állítólag csak tiszavirág-életû munkásosztály mára végleg letûnt a történelem színpadáról, s vele együtt örök ködbe veszett az a merész cél is, melyet egykor vallott és hirdetett, melyért több mint egy évszázadon keresztül elszántan harcolt: a munka, egyben az ember felszabadítása a tõke uralma alól, a kizsákmányoló osztálytársadalom meghaladása. Munkások (bérmunkások) nagy tömegének újratermelõdõ létezése ma, országonként és világméretekben, a termelés és a szolgáltatások minden területén, aligha vitatható tény. Korunk multi- és transznacionális tõkés társaságaira hatványozottan igaz az, amit József Attila hét évtizede írt: "Forgolódnak a tõkés birodalmak [...] Lágy Ázsiát, borzas Afrikát falnak". Az Európa mostohagyermekeként született munkásosztály mára a Föld minden kontinensére kiterjedõen globálisan kizsákmányolt proletariátussá vált.
    A munkásosztály korunkban nem vizsgálható országhatárok között, nemzeti keretekben maradva. A globálisan kizsákmányolt munkásosztály egyaránt felöleli a modern csúcstechnikát mûködtetõ magas mûszaki képzettségû munkásokat, "kékköpenyes", "fehérgalléros" munkásokat, az ipar, az infrastruktúra, a szolgáltatások területén foglalkoztatott munkásokat, a fejlett országokban alacsony bérért dolgozó vendégmunkásokat, a fejlõdõ országok, a periféria és félperiféria különösen kiszolgáltatott, alacsony szakképzettségû betanított munkásait, a "vándormunkások" tömegét, a munka népes nemzetközi tartalékhadseregét. Az elmúlt százötven év alatt élet- és munkakörülményeik, szociális helyzetük, munkájuk sokat változott. Egy részük életszínvonala javult, elsõsorban a gazdag fejlett országokban, a nagy többség azonban létbizonytalanságban, szegénységben él, és nyomorog. Az elsõ ipari forradalmat újabbak követték, a tudományos-technikai forradalom korunkban a termelés minden fázisát forradalmasítja, új követelményeket támaszt a munkások munkájával szemben is, megváltoztatja szakmai összetételüket. Ami nem változott: a munkások alávetettsége és kiszolgáltatottsága a tõke uralmának, munkájuk kizsákmányolása a tõke által. A tõke uralma a munkás munkája felett nem csökken, hanem globális méretekben növekszik. A munkás munkájában nem érezheti embernek magát ma sem. Nem az alkotás öröméért, hanem pénzért dolgozik. (József Attila szavaival: "Bérünk van, de nincs örömünk.") Munkája ma is kényszer jellegû. Bár munkájának termelékenysége ugrásszerûen megnõtt, ezzel is csak a tõkés profitját növeli. Ma is keserû a költõ által kimondott igazság: "tanulj, vagy ne tanulj ki szakmát, - a tõkéseké a haszon".
    Vita arról folyik: önálló osztály-e még egyáltalán a munkásosztály? Reális cél-e a munka és önmaga felszabadítása a tõke uralma alól? Reális cél-e a kizsákmányoló osztálytársadalom meghaladása, olyan új társadalmi rend megteremtése, melyben megszûnik az osztály-kizsákmányolás, és eltûnnek az osztályok? Valóban, a munkásoknak ma nem lenne más választásuk, mint, hogy "megadják magukat a sorsnak", "jó munkások" maradnak, "hûségesen ügyelnek a burzsoázia érdekeire", szolgai módon alávetik magukat a tõke uralmának, s ezzel végleg "állati sorba" süllyednek? Vagy folytatják a harcot emberi létükért, a munka felszabadításáért, állhatatosan tovább haladva az úton, amely "közös ügyünk, az emberiség ügye javára válik"?
    *

"Nincs géppuskánk, se templomunk!
Egy héten hatszor meghalunk!"
(József Attila: Munkások kórusa)

    Egy osztály életében és fejlõdésében, osztálycéljainak megvalósításában két évszázad korántsem nagy történelmi idõ. A "papok, katonák" segítségével több mint félévezredig uralkodó feudális földbirtokos osztály helyére lépõ polgárságnak ahhoz, hogy a polgárosodás elsõ - itáliai városállamokban a reneszánsz kezdetekor megtett - lépéseitõl eljusson az osztályszervezõdésig, és Angliában, Hollandiában, majd további országokban a hatalom megszerzéséig, több évszázadra volt szüksége. Ez idõ alatt forradalmak és ellenforradalmak, véres polgárháborúk, a fejlõdést megszakító restaurációs kísérletek, bukások és újrakezdések, kegyetlen leszámolások és kompromisszumos kiegyezések követték egymást. Pedig a burzsoázia már korábban, a feudalizmus keretei között is, tulajdonososztály volt, saját szervezettel és ideológiával, nem magát az osztálytársadalmat, annak csupán formáját akarta megváltoztatni. E törekvésében "papok, katonák" szolgálataira is számíthatott.
    Összehasonlíthatatlanul merészebb és nehezebb célt tûzött maga elé a történelem színpadára lépõ munkásosztály. Tõkés társadalomban a munkás nemcsak gazdasági értelemben proletár - "tulajdon nélküli", aki munkaerejét eladni kénytelen a termelési eszközök tulajdonosának. Nincstelen proletár politikailag és ideológiailag is. Nincs se "géppuskája", se "temploma", nincs mások fölött hatalmat biztosító tulajdona, nincsenek katonai, kormányzati, politikai tapasztalatai, nem számíthat "papok, katonák" támogatására. (József Attila: "Inkább segít a kutya szõre / a teríthetõ betegen, / semhogy magát miértünk törje, / aki sorsunktól idegen.") Magára számíthat, de csakis akkor, ha osztályérdekeit felismerve szervezett erõként lép fel.
    Az ösztönös lázadásától osztályérdekei felismeréséig és az osztállyá szervezõdésig a munkásosztály útja rögös és nehéz volt a múltban is, és az ma is. A munkások elkeseredett lázadásának elsõ - legnyersebb, legterméketlenebb - formája a magántulajdon semmibe vétele, a lopás, mások tulajdonának elvétele. A fennálló igazságtalan társadalmi renddel való szemben állásnak ezt a nyers és hatástalan formáját testesítették meg a Koldusopera tolvaj koldusai és zsiványai. Ma sem ismeretlen a "megélhetési bûnözés" fogalma. Ma is olvasunk híreket az újságokban, látunk képeket a televízióban arról, hogy a társadalmi igazságtalanság ellen tüntetõk kirakatokat törnek be, üzleteket fosztanak ki. A társadalmi renddel szembeni tiltakozásnak ezzel a formájával az elkövetõk legfeljebb csak mint egyének lázadnak. A hatalom minden erejével lecsap rájuk, csírájában elfojt minden lázadást és tiltakozást. A tiltakozásnak ez a formája nem segít a munkásokon. A munkásközvélemény ezért elveti és elítéli.
    Az ipari forradalom kezdetén a munkások, munkájukat féltve, erõszakkal szembeszegültek a gépek bevezetésével, gyárakat romboltak le és gépeket törtek darabokra. A tiltakozásnak és ellenállásnak ez a formája is hatástalan maradt. A társadalom minden hatalmával lecsapott az így tiltakozó munkásokra, megfenyítette õket, a gépeket pedig bevezették. A modern "géprombolás" a legújabb fejlett technika alkalmazása elleni tiltakozás korunkban sem segít. A tudomány és technika fejlõdése nem okozója, csupán eszköze annak, hogy a tõkés a munkásból minél többet sajtoljon ki, s minél magasabb profithoz jusson. A tiltakozás és a harc hatékony formája csak a munkások szervezettsége révén jöhetett létre.
    *

"Törzs vagyok-e, vagy már csak torzsa?
Nem sors az egyes ember sorsa!"
(József Attila: Ákácokhoz)

"Proletárok, hova, hova?
s ni amott is, kettõ, három,
s ezer! ezrek millioma!"
(József Attila: Áradat)

    Ismételten bebizonyosodott: az elszigetelt munkás nem tud ellenállni, szükségképpen alulmarad a nálánál erõsebb tõkéssel szemben. Már a 18. század végétõl mûködtek titkos munkásegyletek Angliában. Ám az a körülmény, hogy csak titokban tevékenykedhettek, korlátozta szerepüket. A munkások 1824-ben kapták meg a szabad egyesülés jogát, amelyet addig Angliában csak az arisztokrácia és a burzsoázia élvezett. A munkásérdekek védelmében minden munkaterületen munkásegyesületek (trade-unionok) alakultak meg és kezdtek mûködni. Hamarosan más országokban is egymás után jöttek létre a munkások érdekvédelmi szervezetei - a szakszervezetek.
    Mindmáig a szakszervezet a munkások legtömegesebb szervezete, az osztályszervezõdés fontos eszköze. Elsõdleges célja a munkások közvetlen érdekeinek (munkabér, munkaidõ, munkavédelem) védelme. "A szakszervezetek mint a tõke túlkapásaival szembeni ellenállás központjai jó szolgálatokat tesznek" - jellemezte Marx a szakszervezetek szerepét. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, figyelmeztetett, hogy a szakszervezet "okozatok, nem pedig az okozatok okai ellen harcol", "csillapítószereket alkalmaz, de a betegséget nem gyógyítja". "Általános kudarcot vallanak, amennyiben a fennálló rendszer hatásai ellen vívott gerillaháborúra korlátozódnak, ahelyett hogy egyidejûleg próbálnák a rendszert megváltoztatni, ahelyett hogy a szervezett erõket a munkásosztály végsõ felszabadításának, vagyis a bérrendszer végleges eltörlésének emeltyûjeként használnák fel."
    A szakszervezetek létrejötte és mindennapos érdekvédelmi tevékenysége az elsõ lépés az osztályszervezõdésben. Ahhoz, hogy a munkásság osztályérdekeit és törekvéseit társadalmi méretekben, a társadalom egész életére kiterjedõen képviselje és érvényesítse, a gazdasági és politikai hatalmat birtokló tõkésosztállyal szemben alternatív erõként lépjen fel, politikai szervezetre: pártra is szüksége van. A munkások elszigetelt gazdasági mozgalmaiból kisarjad "egy politikai mozgalom, vagyis az osztály mozgalma, hogy érdekeit általános formában érvényesítse, olyan formában, amelynek általános, társadalmilag kényszerítõ ereje van" (Marx). Kezdetben a munkások politikai mozgalma a burzsoázia politikai mozgalmának "segédcsapatának" szerepét tölti be, amikor a munkás "nem saját ellenségei, hanem ellenségeinek ellenségei ellen", a feudalizmus és az abszolút monarchia maradványai ellen harcol. A munkások politikai mozgalma azonban nem állt meg ezen a fokon. A 19. század második felében megalakult Nemzetközi Munkásszövetség szervezeti szabályzatába iktatta: "A vagyonos osztályok egyesített hatalma elleni harcában a proletariátus mint osztály csak akkor cselekedhet, ha maga is külön politikai párttá szervezõdik, amely a vagyonos osztályok által alakított minden régi párttal szemben áll."
    A politizáláshoz, a politikai "közéletben" való aktív részvételhez szükséges szabad idõvel, anyagi eszközökkel, speciális politikai ismeretekkel és tapasztalatokkal a polgári társadalomban kizárólag az uralkodó tõkésosztály rendelkezik. A munkásoknak ezek nem állnak rendelkezésükre. A politikában a munkások vagy a tõkések politikájának passzív elszenvedõivé, szolgai kiszolgálóivá válnak (ahogyan ez a polgári parlamenti rendszerekben a legtöbbször történik), vagy önálló politikai pártba szervezõdve sajátítják el az aktív politizálás eszközeit. Felmerülhet a kérdés: vajon a munkások bekapcsolódása a politikába, a politikai "közéletben" való részvételük, az aktív politizálás nem jelenti-e részükrõl a fennálló állapot elismerését és elfogadását, "belesimulást" a polgári társadalom létezõ politikai intézményrendszerébe? A munkásmozgalomban voltak, és ma is vannak, akik a politikától való tartózkodást prédikálták, illetve prédikálják, ezt tartják a rendszer elleni tiltakozás legradikálisabb formájának. Ámde, ha a munkások tartózkodnak a politikától, kivonulnak a politikából, ezzel még inkább a politikát uraló tõkésosztálynak adják át a politikai terepet. A munkások számára az sem közömbös, hogy a burzsoázia milyen formában gyakorolja a politikai hatalmat: a klasszikus polgári demokrácia formájában, vagy jobboldali parancsuralmi rendszer formájában.
    Érdekeik megvédéséhez és érvényesítéséhez, rövidtávú és hosszú távú céljaik megfogalmazásához, az ezekért folytatandó harc megszervezéséhez a munkások számára nincs más út, mint önálló munkáspárt létrehozása, önálló politika kidolgozása és megvalósítása. Ennek elõfeltétele olyan elmélet kidolgozása és bevitele volt a munkásmozgalomba, amely feltárta a kapitalizmus antagonizmusait, megvilágította a tõkés kizsákmányolás lényegét és alapját, a munkásosztálynak segítségére volt - és van - abban, hogy felismerje saját érdekeit és harcoljon a tõkés kizsákmányolás ellen. Marx elmélete, amely szervesen egyesítette magában "a szigorú és legmagasabbrendû tudományosságot" a forradalmisággal, "az elméletnek egyenesen céljául és feladatául tûzte ki, hogy segítse a proletariátus és az elnyomottak osztályának harcát", rövid idõ alatt széles körben elterjedt a munkásmozgalomban. A tizenkilencedik század utolsó, a huszadik század elsõ évtizedeiben a munkáspártok Európa szerte marxista pártként jöttek létre és tevékenykedtek.
    Más kérdés, és ez külön elemzést igényel, hogy a marxizmust mennyire következetesen tudták átültetni a gyakorlatba, hogyan alkalmazták politikájukban, a magukat marxistának nevezõ pártok között milyen elvi ellentétek keletkeztek, ezek a pártok mennyire voltak valóban - nemcsak szavakban - marxisták. A politikai szóhasználatban "munkáspárt" és "marxista párt" kifejezések hosszú idõn keresztül gyakorlatilag fedték egymást.
    *

"Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra."
(József Attila: Eszmélet)

    A huszadik és a huszonegyedik század fordulójára a munkáspártok drámai módon visszaestek, megsemmisültek, vagy háttérbe szorultak. A szociáldemokrata pártok, a Német Szociáldemokrata Párt Bad Godesberg-i programjának elfogadása óta (1959) nyíltan megtagadták a marxizmust, elvetették az osztálypárt (önálló munkáspárt) koncepcióját, magukat néppártnak (lényegében polgári pártnak) nyilvánították. A kelet-európai szocialista országok összeomlásával, az "eurokommunizmus" meghirdetésével, a nemzetközi kommunista mozgalom szétverésével az európai kommunista pártok többsége eljelentéktelenedett, szociális bázisa leszûkült. A munkásosztály és a munkásmozgalom egykori szülõhelyén, Európában a munkásosztály kialakulásának korai stádiumába, a "magában való lét" állapotába süllyedt vissza. Ahhoz, hogy ismét "magáért valóan" is létezzen, azaz szervezett politikai erõként lépjen fel, újra végig kell járnia - megváltozott körülmények között, új kihívásokkal szembesülve - az osztállyá szervezõdés útját.
    A globális kapitalizmus, az informatikai forradalom, az elektronikus média korszakában a politikában még teljesebbé vált a tõkésosztály monopolhelyzete. A nemzeti államok politikai szerepét a nemzetközi tõke regionális és transznacionális szervezetei veszik át, a nemzeti parlamenteknek - mint a politikai harcok hagyományos színterének - szerepe csökken, és egyre inkább formálissá válik. Csaknem minden párt "néppártnak" hirdeti magát, s "választási pártként", "médiapártként" mûködik. A társadalom széles rétegeinek közvetlen érdekeltsége a választások eredményében, következésképp érdeklõdése a választások iránt - igencsak megcsappant. A múlt század elején a legtöbb országban az általános és titkos választás bevezetése még a munkások élõ harci követelése volt. Ma Európában mindenütt általános és titkos választójog van érvényben, csakhogy a választóknak közel fele nem megy el szavazni. Olyan nagy parlamenti hagyományokkal rendelkezõ országban, mint Anglia, a választástól távol maradók aránya még ennél is nagyobb. Az Egyesült Államokról nem is szólva, ahol a választásokon való részvétel kirívóan alacsony. A legtöbb helyen a választás amúgy is politikai show-mûsorrá, pártok hatalmi osztozkodásává silányult.
    A tõkésosztálynak nincs szüksége saját, nyíltan osztályprogrammal fellépõ "osztálypártra". Politikai befolyását enélkül is - nemzetközi, politikai, gazdasági, katonai szervezetei, gazdasági erõfölénye, jól kiépített intézményei révén - érvényesíteni tudja. Kezében van az írott sajtó, az elektronikus média, a könyvkiadás. A munkások, akiknek nincsen se sajtójuk, se rádiójuk, se televíziójuk, se anyagi eszközük, se pártjuk (a szakszervezeteik létszáma és ereje pedig csökken) tehetetlenül kiszolgáltatottak a tõkések által diktált politikának. Miközben a tõke uralma globálissá vált s a tõkésosztály nemzetközileg szervezett erõként érvényesíti politikai akaratát, a megosztott munkásoknak nincsenek nemzetközi szervezeteik, amelyek segítségével ellenállhatnának a tõke globális uralmának. Bár objektíve a tõke által kizsákmányolt bérmunkások osztálya új rétegekkel bõvült, és szakképzettsége, mûveltsége magasabb lett, osztálytudata mégis visszafejlõdött, belsõ összetartozása és nemzetközi szolidaritása, a tõkével szembeni ellenállása meggyengült. Napjainkban, a globális kapitalizmus viszonyai között a tõke uralma a munka felett gyakorlatilag mindenhatóvá vált. A tõke mindenható uralma ma már magát az emberi civilizációt fenyegeti. Csak a munka felszabadítása mentheti meg az emberi civilizációt. Ahogy József Attila írta: "Óh - botor ellenségeink jövõjéért is szenvedünk."
    A megváltozott körülmények között harca folytatásához, önmaga felszabadításához s egyben az emberi civilizáció megmentéséhez a munkásosztálynak új pártra van (lenne) szüksége. Pártra, amely szilárdan elkötelezett a munkásosztály mellett. Amelyet a munkások tömegei magukénak vallanak és támogatnak. Pártra, amely a hagyományos munkásrétegek, a nagyüzemi ipari munkások mellett az új munkásrétegeket, valamennyi termelõ és szolgáltató ágazat dolgozóit, magasan képzett szakmunkásokat, mûszaki dolgozókat, a tõke által kizsákmányolt fizikai és szellemi dolgozók legszélesebb körét tömöríti, azokat politikailag képviseli. Pártra, amely a szûkebb értelemben vett munkásérdekek politikai védelmét rugalmasan össze tudja kapcsolni a demokrácia, a nemzeti függetlenség, az emberi jogok védelmével. Pártra, amely a munkásosztályra támaszkodva, valamennyi dolgozó osztállyal és réteggel szoros szövetségben, hatékony politikai ellenerõt képez a tõkésosztály uralmával szemben. A napi politikai küzdelmekben való részvétellel egyidejûleg programjában hosszabb távon reális társadalmi alternatívát mutat fel a tõkés kizsákmányolással szemben. Pártra, amely a dolgozó osztályok nemzeti harcát (Marx szerint a proletariátus harca, ha nem is tartalmában, de formájában , kezdetben nemzeti: elsõsorban saját burzsoáziáját kell legyõznie) összekapcsolja a dolgozók nemzetköziségével. Amely a tõkés globalizációval szemben az emberi civilizáció egyetemességét képviseli. Pártra, amelynek nem csupán választási céljai vannak, hanem világos társadalmi céljai és elvei is. Amely nemcsak hirdeti ezeket, de harcolni is tud értük. Amely szervezettségben, eszmei tisztánlátásban és tudatosságban, mozgalmi aktivitásban felülmúlja a polgári pártokat.
    Ma csupán álmodozhatunk ilyen pártról. Hiányát és szükségességét érezzük. A felnövõ új nemzedékek feladata lesz létrehozását elkezdeni, és kitartóan dolgozni rajta. Ehhez további erõgyûjtésre és felkészülésre van szükség. Addig is, kötelességünk õrizni a lángot, éleszteni a tüzet, nyitogatni és pallérozni az elméket, gyártani a téglákat a majdani épület építéséhez. ("Ez a mi munkánk; és nem is kevés.")  A régi munkáspártok "széthullottak darabokra". A mai követelményeknek megfelelõ új még nem született meg. Ahogy József Attila írta: "Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág."
    *

"Böködj, böködj csak kedves fegyverünk,
hadd tudjuk meg újra és újra, hogy véletlenül,
tusa nélkül csatát nem nyerünk."
(József Attila: Szocialisták)

    A munkásmozgalom nem elõször kerül szembe reménytelennek tûnõ helyzetben megoldhatatlannak látszó feladattal. Csak javíthatatlan idealisták képzelhetik, hogy egy kizsákmányolt s elnyomott osztály mozgalma kudarcok és vereségek, megtorpanások és visszaesések, válságok, összeomlások és ismételt újrakezdések nélkül, nyílegyenesen haladhat elõre. 1848 után, a munkások elsõ forradalmi megmozdulásainak bukása után írta Marx: "úgy látszik, mintha ellenfelüket csak azért tepernék le, hogy az új erõt szívjon a földbõl s még nagyobb óriásként egyenesedjék fel velük szemben". A 19. század proletárforradalmai, állapította meg, "állandóan bírálják önmagukat, folyton megszakítják saját menetüket, visszatérnek a látszólag már elvégzetthez, hogy megint újból elkezdjék, kegyetlen alapossággal gúnyolják elsõ kísérleteik felemásságait, gyengéit, gyatraságait". Nem kivételek ez alól a 20. század szocialista forradalmai sem. Marx szilárdan bízott abban, hogy "a tõke ellen vívott harc eseményei és viszontagságai - a vereségek még jobban, mint a gyõzelmek", eszmeileg és politikailag megedzik a munkásosztályt, egyengetik az utat "felszabadulása igazi feltételeinek tökéletesebb átlátásához".
    A kizsákmányoló rendet és hatalmát védelmezõ tõkésosztállyal szemben a munkásosztály pártját, az osztály érdekeiért szervezetten harcoló erõs pártot nem pótolhatják kis, szétforgácsolódott, szekta jellegû csoportok. Engels írta a munkásmozgalom fejlõdésével kapcsolatban: "A proletariátus mozgalma szükségszerûen különbözõ fejlõdési fokokon megy át; minden fokon megreked az emberek egy része és nem megy tovább; ez önmagában már megmagyarázza, miért valósul meg a »proletariátus szolidaritása« a valóságban mindenütt pártcsoportosulásokban, amelyek életre-halálra küzdenek egymással, akárcsak a római birodalom keresztény szektái a legnagyobb üldözések közepette."
    Szekták létezése és elszaporodása fordított arányban áll a valóságos mozgalom fejlõdésével. Létezésüknek addig és akkor van létjogosultsága, ameddig és amikor a valóságos mozgalom még nem fejlõdött ki, vagy elakadt és visszafejlõdött. A keletkezett hiányt ilyenkor átmenetileg egymással elkeseredetten harcoló kisebb csoportok töltik ki. A valóságos mozgalom megújulása és fejlõdése nagymértékben függ attól, mikor sikerül leküzdeni a mozgalmat megosztó szektásodást, és létrehozni a munkásosztály valódi osztályszervezetét.
    A munkásosztályt harcának "viszontagságai, különösen a kudarcok és vereségek" , "újra és újra" arra tanítják, hogy "véletlenül, tusa nélkül csatát nem nyerünk". József Attila Vigasza ma is figyelmeztet: "S ha most a tyúkszemünkre lépnek, / hogy lábunk cipõnkbe dagad, / rajtad is múlt. Lásd, harc az élet, ne tékozold bizalmadat."
    *

"Elpusztíthatatlant annyian
mióta kialakult
naprendszerünk, nem pusztítottak
eddig, bár sok a múlt
- - - - - - - - - - - - - - - - - -
Gyõzni fogó még annyira
meg nem aláztatott,
amennyire a csillagok alatt
ti megaláztatok:"
(József Attila: A város peremén)

    Hosszú évtizedek alatt külsõ ellenség és belsõ nyavalya egyaránt pusztította hazánkban is a munkásosztályt. Ellenállását, forradalmi akaratát, ha szükséges volt, ellenforradalmi terrorral, rendõri lovasattakkal, kardlapozással, rendõri felügyelettel, cenzúrával, beépített spiclikkel, provokátorokkal, sztrájktörõkkel igyekeztek megtörni. Munkanélküliség, elbocsátások, kilakoltatások, nyomor gyötörte, emésztette erejét. Éhezés és nélkülözések, népbetegségek, tüdõbaj, alkohol, korai öregség és csecsemõhalál ritkították sorait. Szívét és agyát gyakran reménytelenség és hiú remények, vakhit és kishitûség, lelki restség ("mely, hitetlen csodára vár"), tévhitek zavarták meg. Ordas eszmék törtek rá. Az úri középosztály és a kispolgár szemében lenézett "büdös proli" volt. Valóságos csoda, mely csodálatot érdemel, hogy ennyi pusztítás, szenvedés, megaláztatás után, a legnagyobb történelmi viharokban is a munkásság talpon tudott maradni, hallatta hangját és sorsfordító változásokkor cselekvõn lépett fel. Ez az a munkásosztály, amely - a költõ szavaival "...osztályharcban vasba öltözött. / Kiállunk érte, mint a kémény: lássák! / és búvunk érte, mint az üldözött."
    A legfájdalmasabbak és legdemoralizálóbbak azok a csapások voltak, amelyek a hatalmat az õ nevében gyakorló állam és párt részérõl érték a munkásosztályt. Az új hatalom a munkásosztály bizalma és támogatása nélkül nem jöhetett volna létre.   Létrejöttével új lehetõségek nyíltak meg a munkásosztály fejlõdése, osztálycéljának elérése elõtt. A legöntudatosabb, s legtapasztaltabb munkások közül sokan politikai és gazdasági vezetõ beosztásokba kerültek. A munkáscsaládok gyermekei, munkásfiatalok elõtt szélesre tárult a továbbtanulás lehetõsége. Közülük sokan értelmiségivé váltak. A gyors ütemû iparfejlesztés az ipari munkásság létszámának gyors növekedésével járt. A munkásosztály létszámában is a társadalom legnagyobb osztályává vált.
    A gyors mennyiségi növekedés azonban nem járt együtt megfelelõ minõségi változással és fejlõdéssel, a széles munkástömegek helyzetének mindenki számára érezhetõ javulásával. Miközben a "kiemelt munkáskáderek", értelmiségivé vált munkások közvetlen osztályhelyzetüket, életkörülményeiket tekintve eredeti osztályuk soraiból kiváltak, kapcsolatuk az osztállyal meglazult (bár a statisztika továbbra is munkásoknak, munkás származásúaknak tartotta nyilván õket), új, fõleg paraszti, kispolgári eredetû rétegek áramlottak be a munkásosztályba. A létszámában megnõtt munkásosztály sok tekintetben "felhígult", osztálytudata elhalványodott. A munkások, akik lelkesen vettek részt az ország újjáépítésében, s keményen dolgoztak az ipar fejlesztésén, keserûen tapasztalták, hogy élet- és munkakörülményeik munkájukkal arányosan, a kívánatos mértékben nem javulnak, és életszínvonaluk nem, vagy csak lassan emelkedik.
    A párt a hatalmat a munkásosztály nevében gyakorolta. Tagjainak többsége - statisztikailag - munkás volt. Munkások, munkás származásúak egyes területeken (beiskolázás, lakáskiutalás) formálisan elõnyt élveztek.
    A valóságban azonban a párt és a hatalom nem támaszkodott igazán a munkásosztályra. A hatalom gyakorlásába és ellenõrzésébe a munkásosztályt nem vonta be. Nem jöttek létre, vagy nem megfelelõen mûködtek a munkásdemokrácia intézményei, amelyek pedig lehetõvé tehették volna a munkások tömegeinek személyes részvételét a politika alakításában.
    A munkások úgy érezték, nem sok szavuk van az ország politikai vezetésében, a politikai döntések meghozatalában; azok az õ fejük felett, tõlük függetlenül születnek. Irritálóan, demoralizálóan hatott rájuk a bürokrácia, a korrupció, a nyerészkedés, az élõsködés terjedése.
    Úgy érezték, a gyakorlat egyre inkább eltávolodik a korábban meghirdetett szocialista elvektõl. Ez számukra azt sugallta, hogy csak legközvetlenebb személyes anyagi érdekeikkel és gyarapodásukkal törõdjenek. A kispolgárosodás és a kispolgári szemlélet fokról-fokra elterjedt a munkásosztályon belül is. Növekedett a "második gazdaság", a "mellékes", a fekete munka szerepe. A "vállalati gazdasági munkaközösségek" tömeges megjelenésével párhuzamosan kiürült és elsorvadt a szocialista brigádmozgalom.
    A legnagyobb veszteséget azonban a rendszerváltás jelentette a munkásosztály számára.
    Az alapvetõ termelési eszközök a privatizációval tõkések tulajdonába kerültek. A munkások újra a tõke uralmának kiszolgáltatott, kizsákmányolt bérmunkások, marxi értelemben vett proletárok lettek. A munkásoknak csaknem  a fele munkahelyét elveszítette, munkanélküli vagy kényszervállalkozó lett, idõ elõtt nyugdíjba kényszerült. A korábbi szociális vívmányok nagy része (ingyenes orvosi ellátás, üzemi szociális, egészségügyi, közmûvelõdési intézmények, munkáslakások építése, munkásüdültetés, sportolási és rekreációs lehetõségek, a továbbképzés intézményes biztosítása, a munkások gyermekei tanulásának kiemelt támogatása stb.) elveszett. A munkabérek reálértéke évtizedekkel esett vissza.
    Az egykoron "osztályharcban vasba öltözött", ám azóta többszörösen megcsalatott, megalázott, deklasszálódott munkásosztály ellenállás és harc nélkül adta meg magát. Csak utólag kezdte felismerni, amikor már késõ volt, hogy a rendszerváltással mit is veszített.
    *

"Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé,
nem dob be ablakot, nem tép föl utcaköveket?
Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé,
És nem elégedetlen, bár nem elégedett?"
(József Attila: Hová forduljon az ember)

    Az atomizálódott munkásosztály ellenálló ereje, érdekvédelmi képessége meggyengült, szervezettsége visszaesett. Fájdalmasan hiányzik a munkásszolidaritás. A munkások többsége "nem elégedetlen, bár nem elégedett". Harc helyett egyéni túléléssel próbálkozik, munkahelyét, egzisztenciáját félti. (Hová forduljon, ha "nem tartozik a harcosok közé"?) Morogva panaszkodik, de hangosan nem emeli fel szavát, nem megy ki tiltakozni az utcára. Olykor nosztalgiával vigasztalja magát, a letûnt szebb idõket siratja. A reménytelenül elkeseredettek szabad prédái a politikai ámításnak, mindenféle demagógiának. A politikától elforduló letargiába és passzivitásba süllyedt munkások akaratlanul is ellenségeiket erõsítik. Valóban megsemmisült volna, végleg eltûnt volna örökre a munkásosztály? Vagy csak tetszhalott, amely feltámadhat, magához térhet, visszanyerheti erejét, és újra felveheti a harcot a felette ma önfeledten gyõzelmi tort ülõ új uraival; megszégyenítve azokat, akik a legnehezebb idõkben kishitûek voltak és hátat fordítottak neki?
    Mostani helyzetéért nem a munkásosztály okolható, hanem azok, akik megtagadták és elárulták. Nem a munkásosztály vétkes a bûnökben, melyeket - nevében - ellene elkövettek. Amíg vannak és lesznek munkások, akiket objektív osztályhelyze-tük arra sarkall, hogy harcoljanak a munka felszabadításáért a tõke uralma alól, amíg lesznek bátor értelmiségiek, akik ebben a harcban a munkásosztály mellé állnak, addig van remény is, hogy a munkásosztály újra éled és folytatja történelmi küzdelmét. Miként József Attila írta: "Ha beomlanak a bányát / vázazó oszlopok / a kincset azért a tárnák / õrzik és az lobog. / És mindig újra nyitnák / a bányászok az aknát, / amíg szívük dobog." (József Attila: Alkalmi vers a szocializmus állásáról Ignotusnak.)
    Amíg vannak, akik a kincset õrzõ aknát újra nyitnák, van remény arra is, hogy a ma sorsukat megadóan, némán tûrõ munkások újra osztállyá szervezõdnek. S akkor a ma tetszhalott, csupán "magában valóan" létezõ osztály magához tér, és "magáért valóan" is létezni fog. Papok, katonák, polgárok után végre hû meghallói a törvényeknek. Akik helyt állnak az emberiségért az örök talajon.

"Õsz anyó - kerek tükröt vágott.
Mit láttok benne, proletárok?"