LÁSZLÓFFY CSABA

A roskatag bálvány

Pszicho-szimfónia két tételben

SZEREPLÕK (a megjelenés sorrendjében)
Sigmund Freud
Marie Bonaparte
Inas
Borbély
Szobalány
Pauline
Lakáj
Töpörödött polgár
Civil
 

I.
Észak-tiroli falucska, végtelen legelõk. A távolban, a kéklõ hegyek fölött, komor, viharos égbolt. A villámlások a színen frissebbé, feszültebbé teszik a hegyi levegõt.
A hetedik X-hez közeledõ Freud és sétapartnere s mecénása, a "tudattalan zegzugos ösvényein" - egy negyven évet mutató, megejtõ szépségû nõ - éppen kávéznak.

FREUD (nyírott körszakáll, szemüveg) Számomra a szexualitás (csészéje alját ügyetlenül a tányérhoz koccantva) valóban szexualitás. (Kijelentése után sóhajt hallat, mint aki megkönnyebbült.) Kegyed, Fliess... (A hatalmas, színes napernyõ alatt meghúzódó hölgyre pillantva elakad.) Mi történt, kedves Marie? Hirtelen egészen falfehér lett.
MARIE BONAPARTE (affektálás nélkül, józan hangon) Úgy látszik, a gyomrom már nem a régi. Pár nap alatt megszerettem ezt a tájat, de éhgyomorra, lám, itt sem bírom a méregerõs feketekávét. (Erõltetett nevetéssel.) Talán nem egyeztethetõ össze az erõs havasi illatokkal... ( Néhány gyors, apró lélegzetvétel után incselkedõ mosollyal.) De kíváncsian várom, milyen tanulságokkal kezdjük el a mai napot. Ha nem csalódom, Fliess misztikus számaira gondolt...
FREUD (lovagias bókkal) Tudtam, hogy itt sem fogok unatkozni magával. A Bonaparte-vér, látom, már a gondolatolvasásban is segítségére van, nem csupán a céltudatosságban nagy elõny. Valóban Fliess misztikus elméletére gondoltam: õ ugyanis mélyebb összefüggést igyekezett kimutatni a csillagok mozgása és az élõ szervezetek létrejötte között. Szerinte a szexuális ciklusok, amelyek az egész állatvilágban, sõt valamennyi szerves lényben érvényesülnek, meghatározzák növekedésünk szakaszait, a betegségek bekövetkezését, valamint a halálunk idejét is.
MARIE BONAPARTE A számmisztikával könnyen eljuthatunk odáig, mint azok, akik Cyrano orrával kísérelték meg determinálni az élõvilág bonyolultságát. (A hölgy arcát élénkítõ grimasz egyelõre a megjátszott kedély jele.)
FREUD (megértõen bólint) Akivel magácska szemben ül most, nyilván - még csak nem is keserves, lehangoló - tapasztalatból tudja, hogy a Marie Bonaparte válaszaiba nem a nõi szeszélyt, az örökös hangulatváltozást kell elsõsorban belekalkulálnia, hanem az én-hasadást, mely mindegy, miként ment végbe, az évek során mindenképpen el szokott mélyülni. (Fürkészõn a nõre.) Én nem láttam soha veszélyt abban - nem tudom, kegyed hogy van vele -, ha szabadjára engedjük a kíváncsiság démonát.
MARIE BONAPARTE (elõször dacos tekintettel) Csakhogy a kitanult, tudálékos démon veszélyesebb lehet az elfojtott ösztön démonánál.

Marie ezt nyilván szellemesnek is találja. Föláll, s az ernyõ
alól kilépve, a Nap felé fordítja fejét, és behunyja szemét.

FREUD (konvencionálisan udvarias hangon) A napsütés rendszerint meghozza a jó kedélyt. (Kezét fölöslegesen emeli álla elé, úgysem vehetõ ki a szakállába rejtett mosoly.) Az én koromban már nehéz bizonygatni, hogy a szabad nemi élet híve voltam mindig, noha jómagam nemigen éltem ezzel a szabadsággal.
MARIE BONAPARTE (kétkedõ szemöldökjátékkal) Ami késik, nem múlik. (A távoli dörgésekre figyelve.) Hûsítõ villámok! Csak a lélek tájait kíméljétek.
FREUD A lélek tájai nem fakulnak meg, nem hûlnek ki soha... (A nõ értetlen, már-már gyanakvó tekintettel pillant le a fonott székében mocorgó híres álomfejtõre. Freud mint akit tetten érnek.) Ez nem egy érzelmes vénember vallomása akart lenni...
MARIE BONAPARTE (sietve "kivágja magát") Nem látok benne semmi túlzást - a jövõ mindig tartogat valami meglepetést.
FREUD Merõ idõpocsékolás olyan kiszámíthatatlan dolgon töprengeni, mint a jövõ.
MARIE BONAPARTE Ami a múltat illeti (ahogy két vállát hátravetve a hátgerince kiegyenesedik, a melle valósággal elõreugrik; a hangját elfátyolozó nosztalgiával), a mûvészlelkek hazugságaiban volt valami egyenesen megejtõ olykor. (Kacér kihívással.) Remélem, ezt nem sorolja a szexuális eszményeim közé.
FREUD (a Marie nõies szépségétõl, egészétõl megejtve, gáláns replikának szánja) Egyetlen szexuális eszményt ismerek, ezt sohasem tagadtam: a szelíd, nõies nõt! (Ez után az "állok elébe" kihívás után megpróbál felemelkedni ültébõl, de nem sikerül. Kínos szünet.) Nos, ha az egészségem ilyen gyenge lábon áll is... a hangulatomat nem engedem elborulni. (Erõlködve, Marie segítségével sikerül talpra állnia; tesz egy-két botorkáló lépést a megbarnult faleveleken.) Fiatal koromban csatakos idõben mennyit mászkáltunk!
MARIE BONAPARTE (nem éllel, csak mintegy konstatáló hangon) A családdal persze.
FREUD Nos, kezdjem, hát mindjárt azzal, hogy beismerem több évtizedes kudarcomat. Az érzelmek terén.
MARIE BONAPARTE (mintha váratlan jókedv venne erõt rajta, anyáskodón) A szerelemben.
FREUD (tõle szokatlan szemérmeséggel, visszafogottan) Tekintve, hogy párás levegõben sem látok tisztán (lepillant a tornácról) s elõrebocsátva, hogy a szépnem pszichológiája minden kétséget kizáróan talányosabb a férfiakénál, továbbra is megválaszolatlanul hagyom a kérdést: mit akar a nõ?
INAS (már korábban érkezett, kivárta a mondat végét, most egyet krákog és meghajtja magát) Megérkezett a borbély.
FREUD (professzori szerepébõl kiesve - bár külsõséges pózok nem fedték el soha egyéniségét, szenvedéllyel vállalt meggyõzõdését - rámordul az inasára) Kísérje el a megszokott helyre.
MARIE BONAPARTE (amint az inas távozott) Nem túl fárasztó minden nap ez a mûvelet?
FREUD (kissé gunyorosan) Valamivel egyszerûbb, mintha egy kis csonttöredéket kellene eltávolítani.
MARIE BONAPARTE Értem. (Be akar menni.)
FREUD Maradjon csak. (Megsimogatva sprõd szakállát.) Mi majd kint a fûben. Végtére az angol gyep is szüntelen gondozásra szorul.

Botjára támaszkodva megvárja, míg az inas jön a tolókocsival, vidáman beleül, és óvatosan megindulnak lefelé a nem túl meredek verandalépcsõn.

MARIE BONAPARTE (elgondolkodva néz utánuk. Magában halkan) Hát igen. Mit is írtam volt utoljára Dániába?... Egy percig sem csodálkozom már azon, hogy a Mester még mindig rugalmas, mozgékony szellem, készen a legcsapongóbb spekulációra és nyitva a legképtelenebb gondolatok elõtt. Ezt persze nem én mondtam róla. Jóllehet a fizikai szenvedések megviselték - két éve már, hogy átesett az elsõ állkapocsmûtéten, s minden újabb tortúra után nehezen tudott tollat fogni a kezébe, tartásán alig vevõdik észre a kényszerû, kínos létezés. Ez viszont az õ terminológiája. Krétafehér arcát mély barázdák szántják, a lila árkokban eltemetõdött minden kétely, s a könnyes, pislogó szempárban mint vitorlások siklanak az új ötletek és elképzelések...
BORBÉLY (fojtott hangon) Ne vegye tolakodásnak...
MARIE BONAPARTE Á, a borbély!... (Kínos vigyorral.) S én, mint egy eszement, magamban beszélek.
BORBÉLY Egy percre megléptem, azzal az ürüggyel, hogy a langyos víz kihûlt, s meg kell melegítenem a szappanozáshoz.
MARIE BONAPARTE (még mindig zavartan, bólogatva) Sokat ad a külsejére. Még ilyen meredek helyre is borbélyt hív nap mint nap.
BORBÉLY Valójában nem is vagyok borbély; vagyis csak szakállra specializáltam magam... Mármint az övére. (A nõ megrökönyödve, bizalmatlanul hallgatja.) Tulajdonképpen a tanítványa voltam valamikor...
MARIE BONAPARTE (elképedve, de kissé megnyugodva már.) Úúgy.
BORBÉLY Amikor lélekbúvárkodásra adtam a fejem, még nem hittem Õbenne. A professzoromban. Azt képzeltem, hogy az álomfejtésbõl csak a kuruzslóasszonyok szoktak megélni.
MARIE BONAPARTE (hûvösen) Megélni?
BORBÉLY Töredelmesen be kell vallom: megélhetési gondokkal küszködtem... Akkoriban különösen. Pénzt nem kérhettem Tõle...
MARIE BONAPARTE (közbevág) A professzorától - értem.
BORBÉLY Tele volt ötlettel... Pénze azonban, a nagy családra való tekintettel, neki sem volt. Az apja halálakor rádöbbent arra - mármint a professzor úr -, hogy mások traumáiból meg a saját veszteségeibõl él. Ez volt a ... (Habozik, hogy kimondja-e.)
MARIE BONAPARTE (bátorító hangnemben) A rögeszméje.
BORBÉLY (rábólint) "Ilyen szánalomra méltó volna az ember fejlõdése?" - folyton ezt hajtogatta. Habár az örege már túljutott volt azon, amit normális életkornak lehet tekinteni, a halála a fiában mégis felébresztette a régi, hogy úgy mondjam, háttérbe szorított...
MARIE BONAPARTE Visszafojtott...
BORBÉLY (hálásan bólogatva) Érzelmeket. Ez az élmény vezette el aztán zseniális felfedezéséhez s az Álomfejtés megírásához.
MARIE BONAPARTE (mintegy megkönnyebbülve) Na ugye. (Jobban szemügyre veszi a kopaszodó, meglehetõsen ügyefogyott kinézésû, "öreg tanítványt".) Ha akar még valamit mondani, ki vele.
BORBÉLY (most már magabiztosan) Többek közt, az említett sokk hatására is így botorkált ki a szellõzködõ nyáridõbe, hogy "be vagyok gubózva, és csak Isten tudja, miféle állat mászik elõ a gubóból".
MARIE BONAPARTE (sóhajtásként) Kár, hogy én akkor még nem ismertem.
BORBÉLY Õ maga csodálkozott legjobban azon, hogy milyen váratlanul elmúlt a hisztériája. A bódulat. Legyõzte saját gátlásait.
MARIE BONAPARTE Siessen a vízzel, ami már úgyis kihûlt. Mielõtt a professzorát újabb bódulat kerítené hatalmába.
BORBÉLY Az õ bölcsességét már nem zavarhatja meg semmi.
MARIE BONAPARTE (kétkedõ hangsúllyal) Úgy gondolja?... Ne csak a szakállát lássa maga elõtt, hanem arcának, beszédének eltorzulását is a kiújuló szájsebe miatt.
BORBÉLY Nem olyan fából faragták õt. A hercegné nagysád ne tudná ezt, aki a tegnap méltóztatott megígérni a Mesternek, hogy finanszírozni fogja a csimpánzok viselkedését kutató új laboratórium munkáját.
MARIE BONAPARTE (kissé féltékenyen) Á, ezek szerint ön bennfentesebb egy Figarónál, ha errõl is tudomása van már!

Közben megjelenik Freud a hátuk mögött; nem veszik észre.

Valóban bizalmasa ön urának, nem csupán férfiúi hiúságát szolgálja hûséggel.
FREUD Mi van itt: palotaforradalom?!... (Öniróniával.) "Piperkõc úr" hiába viteti magát légyottra a tolókocsin! Pedig, akár egy kacér delnõvé pirosított-sminkelt hullaképû vénasszony, úgy kelletem magam. Nincs igazam, Marie? ... miközben maga a csodadoktorban bízik (az önérzettõl elpirul)... és túlfizeti õket.
MARIE BONAPARTE Ne essék túlzásokba, kedves Mester. (A borbélynak álcázott, bizalmas "tanítványhoz" kimérten.) Megkérem, hagyjon magunkra.

A kopaszodó férfi bûntudattal, hátrálva távozik.

FREUD Kegyed esik túlzásokba, aranyom, mihelyt megfeledkezik arról, hogy az elhasznált, elfogyasztott test pótlására a csodadoktorok nem találták fel még semmi érdemlegeset. (Hosszasan bámulja a Marie alakját, háttérben a tiroli tájjal.) Mondtam már, hogy innen a pitvarból nyílik minden szépség?... A világhódításról különben rég lemondtam; hisz ki ne tudná, hogy minden újabb jelölt tébolydában vagy tömlöcben végzi, ha széplélek. Egyébként diktátori székben, esetleg kivégzõosztag elõtt. Megváltást remélni valaha is, amiért egyszer elhatároztam: a lelkem mélyéig kitárulkozom?!... Még gondolatban is megmosolyognám ezt az ebbõl-nem-eszem naivságot.

A tolószékbõl kikászálódva, botjára támaszkodva, botorkálva
követi a vörös bogyókat ringató bokrok közt elõresietõ nõt.

MARIE BONAPARTE (hirtelen hátrafordulva) Szóljon, ha megnyugodott. Nem azért tettem meg akkora utat, hogy gyönge nõ létemre a saját komplexusaim mellett a máséval is párbajra tudjak kelni.
FREUD Egy öreg lovagéval, akinek még tûrhetõ az emésztése...
MARIE BONAPARTE De a zsémbelõdése aligha. (Közel lép a férfihoz, megérinti a vállat.) Megrendítõ, hogy mekkora felelõsséget vállal magára még ma is. Ebben szeretnék a segítségére lenni. Örülök, hogy megfoghatom a kezét... Ugye, ért engem?
FREUD (rejtett iróniával) Abban is egyetértünk, hogy kevesli a feminista mozgalom fontoskodását, erõlködéseit.
MARIE BONAPARTE (szipogva hajtja a Mester vállára fejét) Igen. Elmúltak azok a szép idõk, midõn Bertha von Suttner odakiálthatta a világnak, hogy: "Le a fegyverekkel!"
FREUD Minden hátsó gondolat nélkül mondom: az említett nem közönséges "harcona", a századforduló legnépszerûbb asszonya Nobelnek volt...
MARIE BONAPARTE (energikusan félbeszakítja) Tudom, a titkárnõje.
FREUD (lakonikusan) Nemcsak az.
MARIE BONAPARTE (sietve, mintegy zavarát leplezve) Én továbbra is jobbnak látom, ha divatos szólamok helyett kiszámított összegekben adakozom.
FREUD (a realitás hangján, nem tépelõdve) Én viszont még nem tudtam beváltani az ígéretemet. Férjére, Dánia és Görögország hercegére való tekintettel nem faggattam soha a frigiditás fokozatairól.
MARIE BONAPARTE Ezt most hagyjuk.
FREUD (megmakacsolja magát) Most már többet tudok a bajok, a ho... (A világért ki nem mondaná, hogy Marie apja homoszexuális volt.) A hormonok eredetérõl, kedvesem. A szülei életérõl, különcségeirõl. (A nõ nem néz rá, lehajtja fejét.) A férje ügyeirõl valamivel kevesebb adatom van. (Két-három rövid krákogás, majd töprengve pillant Marie-ra.) Emlékezzék csak vissza rá: amikor azzal állt elém, egy gyógyíthatatlan szervezetû, hatvankilenc esztendõs öregember elé, hogy vállaljam el a kezelését, talán a hiszékenységével hatott rám... a szépségét nem számítva. Már nem is tudom.
MARIE BONAPARTE Elõször túl excentrikusnak nevezett... De az is lehet, hogy a munkatársa volt: Ernest!
FREUD (szabadkozva) Erre már nem emlékszem. Ámde némi ígéretet tettem arra, hogy a segítségére leszek. Hogy visszahódíthassa a szerelemnek ezt a rendkívüli... (Kerüli a bóknak vehetõ jelzõket.) Egyszóval saját magát. (Szünet.) És hát, nem sikerült. Még hogyha édeskevés függött is tõlem... Szomorú tudomány, most már láthatja, kedvesem. A csupaszságunkat, védtelenségünket fölfedõ, fátyollebbentõ álomfejtés tudománya. (Atyáskodón elõbb a saját, majd a Marie homlokára teszi száraz tenyerét.)
MARIE BONAPARTE (tiltakozva) Ne beszéljen így! (Áttetszõ könnyek gyûlnek szemébe.) Egy igazi álomfejtõ! Az új nemzedéknek is ön az ideálja.

Finom csikorgás a kavicsokon, majd roppan a régi pad deszkája, ahogy Freud nehézkesen ráül.

FREUD (fölnézve a szipogó nõre, szelíd dörmögéssel) Két keskeny félholdat látok, ha csak nem káprázik a szemem, fehér húsba ágyazva.
MARIE BONAPARTE (töredelmes vallomással, mint egy bakfis, akit csaláson kaptak rajta) A felkent festékkel igyekeztem eltüntetni a táskákat; a könnycseppek azonban mindent elrontottak. A fekete csíkok láttán, most bizonyára azt gondolja, hogy ilyen a kudarc vagy a hazugság: ideig-óráig lehet csak leplezni.

Freud nem válaszol. A felhõk árnyékából megfakult virágágyások felé menekíti tekintetét.

FREUD A könnyek a mi jó barátaink (mondja nagy sokára, és elõveszi hatalmas, kikeményített zsebkendõjét.) Ne féljen megrendülni velem együtt a Teremtés tökéletlensége láttán. (Ezt már úgy mormolja, mint a Miatyánkot.) Ennyit adhatok én is, apriori bizalmáért cserében. Mit gondol, én a maga korában különb voltam?! Hiszékenyen s hihetetlen mohósággal hallgattam betegeim javarészt kitalált történeteit az apai elcsábításról. (Hangja rekedtté válik.) Így sikerült tanulmányoznom a fantáziaélet a tudattalanban. Ez lett aztán a gyermeki erotizmus felfedezésének kiindulópontja... Persze jobb s talán kevésbé kockázatos s belsõ zavarokat kutatni, miközben kint mindenki ideálokkal igyekszik ámítani magát.

A szobalány teletalppal trappol feléjük a kis fonott kosárral: benne szõlõlevelekkel letakart szamóca. Marie buzgón szemelgeti. A könnyei már felszáradtak. Faképnél hagyva Mesterét, váratlanul szaladni kezd.
Freud zsibbadtan ülve a távolba mered, mintha be akarná fogni az egész panorámát. A havas hegyekbõl visszasüt rá a fény.

MARIE BONAPARTE (sikongása hallatszik; majd kifulladva ér oda, s áll meg a pad elõtt, mint aki restelli örömét) Mit gondol, mit találtam?
FREUD Tán csak nem egy négylevelû lóherét az ajtómban?!
MARIE BONAPARTE (játékos fintorral.) Strindberg után szabadon.
FREUD Látom, rajtakapott.
MARIE BONAPARTE Mint én a nyúlfiókát... (Freudnak elõbb a szemhéja kezd remegni; aztán átveszi az alsó, felsõ ajak s belül a száj is.) A pislogását vegyem kacsintásnak?
FREUD Legalább eloszlatom õrangyalom aggodalmait.
MARIE BONAPARTE (lekuporodik az öregember elé.) Maga szenved.
FREUD (egyre jobban eltorzulnak a szájából akadozva feltörõ szavak) Minden leírt vagy leírhatatlan gyötrelem patologikus jelleget ölthet. (Öngúnnyal.) A test szerencsére felejt. Magácskának viszont emlékeznie kell rá, hogy valamikor a Mindenható pózában azzal álltunk a tisztelt publikum elé, hogy: Csak a lélek! - Mondtuk rafinériával, hisz, tudtuk, abból fogunk megélni. - A lélek õrzi az új "porondon" is a régi sérüléseket!... De lám, oda a sok diadalmas traktus, ha egyszer belénk költözik a rothadás. Kár volt minden erõlködés, hipnózis. (Fojtott indulattal.) Mintha rossz szellemek követnének.
MARIE BONAPARTE Inkább jóságos manók. (Erõltetett mosollyal.) Õrangyalok. Egy legalábbis.
FREUD Magácska még mindig úgy él, mintha az üdvözültek szigetére készülne.
MARIE BONAPARTE (tûnõdve) S nincs ilyen sziget?
FREUD Én már a saját halálom többletével élek. Ideje volna azon törnöm a fejem, hogy a semmibõl hogyan juthatok a pokolba. (Hûvösen néz maga elé.) Az üres fázisok, a hazugságok nem mentenek meg senkit. Ráadásul mind több a kém, a besúgó, az éleslövészet. Még a patkányoktól sem vehetõ zokon, ha menekülnek a sülylyedõ hajóról. Én tíz évvel ezelõtt mondtam volt Ferenczi Sándornak, aki spekulatív észjárását gyümölcsöztetve az álmok második funkciójával készült kirukkolni éppen, hogy traumás élményekbõl táplálkoznak azok is... Akkor még keveset tudtunk a tömeggyilkolás borzalmairól.
MARIE BONAPARTE S ami még azután jött...

Elnéznek messzire. Magukba.
A párbeszéd nem folytatódik. Csak a rejtélyes barátság.

II.
Marie az éjjeli néptelen pályaudvar kékes, füstös fényében.
Ülve aludt el egy magányos padon.
A peron egyszer csak kivilágosodik, s a lakájkezek közt gyorsan kibontott és leterített perzsaszõnyeg felett mintha csak lebegne, Pauline, Napóleon húga el az alvó Marie mellett. Ha nem is korhû, de csinos öltözetben. Karcsú test, hibátlan bõr.
PAULINE (leejti a legyezõjét; s rámordul a háta mögött kacsázó komornára) Vedd már fel!
MARIE (fölriad, majd lassan, kábultan feláll. Mozgása, akár egy holdkórosé. Pauline-hez, bizalmatlanul.) Te ki vagy?
PAULINE (arroganciával) Mégis mit gondolsz?
MARIE (mint aki révülten cselekszik, szinte végig úgy viselkedik) Én Õt várom.
PAULINE Le merném fogadni, hogy mûvészrõl van szó (szemügyre veszi a Marie öltözetét, eleganciáját), vagy legalábbis ruhatervezõrõl.
MARIE Több annál.
PAULINE (lebiggyeszti az ajkát) Az én Talmámra gondoltam. Ha sejtené, hogy hol vagyok most! Hogy meguntam a tiszteletemre rendezett sok cécót, a bálokat is. Inkább a zarándoklást választottam. (A zavartan, értetlenül rábámuló Marie-hoz, közvetlen hangnemben.) Te még soha nem láttad színpadon? (Marie tagadólag int a fejével.) Mikor legutoljára utánam jött, a fürdõhely egész közönsége kivonult, hogy megbámulja. Mintha a mítoszok világából lépett volna elõ. Hát még ha megszólal! Az õ hangja nélkül Racine halott szerzõ lenne. A Császár kegyence volt sokáig, az én viszonyommal némileg keresztbe tettem nekik... (Körbe járja a számára különös öltözetû, frizurája nõt.) Kitaláltam már, hogy kire vársz. (Mint betanult szöveget hadarja.) Olyan férfira, aki a maga erejébõl jutott hatalomra, legkülönb embere évszázadának!...
MARIE (eltûnõdve) Lehet, hogy nem jársz messze az igazságtól.
PAULINE Na, ugye. Ezt a különben az én fivérem jelentette ki önmagáról. Pedig sokszor nem több, mint egy felfújt hólyag. Mint egy méregzsák. (Marie elnéz a sínek felé, messzire.)
PAULINE (sértõdötten képet vágva) Meg se kérdezed, hogy ki az én fivérem?
MARIE (szórakozottan) A te fivéred?
PAULINE A nagy Napóleon. Mintha nem tudnád, hogy én is Bonaparte vagyok.
MARIE (erre jobban fölfigyel) Én is.
PAULINE Ezek szerint rokonok vagyunk. (Valamin töri a fejecskéjét.) Az elõbb azt mondtad, hogy akire vársz, lehet, hogy a legkülönb embere évszázadának. Pedig nem hiszem, hogy egy Bonapartéra vársz. A Bonaparték elõl, aki teheti, inkább menekülni szokott. Ez a Napóleon... õt sem ismered, ugye?
MARIE Csak hírbõl.
PAULINE Szóval az én bátyám nemcsak felettem gyakorolja a hatalmát, basáskodik, mondhatni, amióta megszülettem, hanem az egész világ felett. (Hátrapillant, a temérdek súlyos poggyászán kimerülten üldögélõ lakájokra, az egyiket fenékbe billenti könnyû topánkájával. Hangja megkeményedik.) Már ti is hallgatóztok?! Hordjátok el magatokat innen azzal a dög poggyásszal!... (Marie-hoz.) A világ különben azelõtt, mármint Napóleon elõtt is, rohadt volt.
MARIE "Mindent a világra kenni? Kész depresszió." (Pauline értetlenül bámul rá.) Ezt Õ mondta.
PAULINE Az, akiért te rajongsz?
MARIE Igen. (Alig kivehetõen.) Freud.
PAULINE (a sznobok magabiztonságával) Ez tiszta beszéd volt... Mondhatnám, ismerõs.
MARIE (mint aki önmagát is megszeretné gyõzni) Az ember tisztának születik. S legértékesebb kincsünk az illúzió; csak persze nehéz megõrizni.
PAULINE Úgy, ahogy mondod. (Duzzogva.) Csak ne kéne mindig újonnan tervezett és készült ruhában, kalapban s addig nem viselt ékszerekkel elnökölni a legunalmasabb közönség elõtt. Az ifjú mûvészek, értsd: éhenkórászok, üldözni kezdtek, hogy legyek az aktmodelljük. A pékek meg a hentesek pedig küldöttséget menesztettek a császárhoz, hogy húgocskája nem veszi igénybe portékáikat, holott 700 ezer frankot örököltem, s a bátyuskám ezt megduplázta. Ennek fejében minden lépésemrõl - ahogy õ állította: "õrületemrõl" - tudni akart... Képzelheted, hogy nem ilyen szeretõ gondoskodásról álmodoztam bakfis koromban.
MARIE Ha álmunk a valóságba ütközik, csömör és kétségbeesés váltja fel a varázslat hatalmát a lélek felett.
PAULINE Ezt is tõle idézted?
MARIE Õmellette értettem meg, hogy csak amikor minden olyan belül, akár egy tisztás, kezdõdhet el az analízis. "Midõn az ingerek hatása - a józan serkentés ereje - csökken, a szellemi bénultság válik megszokássá. Ez várható volt..." Õ ezt a mi mostani helyzetünkre érti. (Kedvesen igyekszik Pauline tudtára adni a közöttük levõ "kor-különbséget.") Te nem értheted meg, sajnos.

A távolból bombarobbanás hallatszik.

PAULINE (ijedtségét palástoló erõltetett szellemeskedéssel) Ez valamiben erõsebb volt, mint mikor kinyitnak egy pezsgõsüveget.
TÖPÖRÖDÖTT POLGÁR (piros lapátfülét tapogatva, lõdörögve közeledik a peronon. Elrikkantja magát.) Hát nem fogok már sehol egy becsületes kiskocsmát találni?! Ahol olyan pazar sört mérnek, mint a Burgtheater közelében otthon, a Mölkerbasteit keresztezõ kis utcában?...
MARIE Ilyenkor az én Freudom a két tenyere közé szokta fogni a fejét, hogy ne hallja az ostoba filiszter-siránkozást... Behunyt szemmel is magam elõtt látom a színház késõreneszánsz épületét meg a Pasqualati-házat a Mölkertbastei 8. szám alatt, ahol egykor Beethoven lakott. Az utóbbi idõben valahányszor arra sétált, spiclik követték, mondhatni, közönséges provokátorok.
PAULINE S még azt mondod, hogy én nem érthetem meg, amit mondsz! (Mind nagyobb hévvel.) Nagyon is érthetõ volt a célzás, ami a mostani helyzetre vonatkozott... Ha netalán késtek a rólam szóló bizalmas jelentések, a császár mindjárt dühbe gurult, és a legmegbízhatóbb besúgóit is képes volt leváltani. Ki látott még kirúgott, egyszerûen seggberúgott kémeket? Melyik birodalom tudna túlélni egy ekkora megrázkódtatást! El tudod képzelni egyáltalán, hogy mi lenne, hogyha Franciaország ismét a Bourbon-hívek, a megrögzött royalisták kezébe kerülne?!...
MARIE Amit mondsz, látod, mind azt bizonyítja, hogy sok minden azután történt, hogy... (Habozik, keresi a megfelelõ szavakat.) Te nem most élsz velünk... Legegyszerûbben úgy fogalmazhatnék, hogy ismerlek, a neved után... amely immár halhatatlan...
PAULINE Nem azért mert rokonok vagyunk?
MARIE Rokonok vagyunk, persze... De te halott vagy.
PAULINE Most már döntsd el, hogy halott vagyok-e vagy halhatatlan.
MARIE (türelmesen, szelíd hangon) Ez is, az is.

Pauline-nek pillanatok alatt elszáll a haragja; végigtipeg a perzsaszõnyegen, az egyik bõrönd elõtt megáll, fel akarja nyitni, nem boldogul vele, az egyik lakáj a segítségére siet. Pauline színes kelméket vesz ki a hatalmas bõröndbõl, egymásután aggatja magára, próbálja fel õket.

PAULINE (kifulladva áll meg Marie elõtt, nem túl diszkréten mutogatja bájait) Mit szólsz hozzá, elég nõies vagyok?
MARIE Az akarsz lenni?
PAULINE (ellenszenvvel méri végig kiismerhetetlen, szép vetélytársát) Te talán nem?
MARIE Tojok az olcsón kínált nõiességedre.
PAULINE (idegességében elkezd köhögni. Most látni rajta, hogy milyen beesett a melle.) Sok keserû, tojásszínû-szagú gyógyvizet kell innom! A legutóbbi fürdõkúra nem sikerült. Migrén gyötör; mások egyéb titokzatos betegségre gyanakodtak. A bevezetett cenzúrának köszönhetem, hogy nem kürtölték még világgá az idegrohamaimat vagy a vérbajomat. (Egzaltáltan sír és nevet.) Neked is el kellene utaznod valahova. Különben megöl az unalom.
MARIE Egyelõre nem utazom... Várok valakit.

Újabb bombarobbanás zaja.

PAULINE Ez valójában muris. (Elkezd tapsolni.) Amikor eljöttem onnan... az ispotályból, akarom mondani: elszöktem, a kertben még csalogány énekelt. (Váratlan ingerültségével.) El akarok felejteni mindent!... Erre te is azt fogod válaszolni, tudom, hogy csak egy elkényeztetett valaki mondhat ilyet.
MARIE Vagy egy sérült szerelmes.
PAULINE Szerelmes?... (Egykedvûen.) Lehet. (Marie-t mustrálgatva.) Miért nem alszol velem? (Közel lép hozzá, s megfogja a mellét. Marie meglehetõs indulattal ráüt a kezére. Pauline pityeregni kezd.) Olyannak képzellek, mint egy gyermekkorban elvesztett barátnõt.
MARIE (mosolyra húzza ajkát) A dédnagynéném vagy. Lucien Bonaparténak vagyok a dédunokája. Miért ne lehetnék a barátnõd?
PAULINE (eltátja a száját; majd valósággal ujjongva) Lucien a "vidéki gentleman"! Én õt tartom a legokosabbnak a kapzsi, civakodó korzikai családban. Színdarabokat, költeményeket írt...
MARIE Végigolvashatatlan stanzákat Nagy Károlyról.
PAULINE Regényt is. És régészeti ásatásokat végzett egy õsrégi város területén. Kicsinyes, zsörtölõdõ bátyjában õ ismerte föl elõször a zsarnokot. A császár börtönbe akarta záratni, feleségével s gyermekeivel együtt. (Megragadja a Marie csuklóját.) Gyere, megismertetlek vele! És még rengeteg érdekes és befolyásos emberrel... Undorodom Párizstól. Pénz és rang! Egyéb után ott hiába áhítozol. (Köhögés tör rá megint.) A levegõ pocsék. És a kanálisok még a trottyos tábornokok gatyáinál is jobban bûzlenek.

Marie felélénkülve hallgatta. Most elneveti magát.

PAULINE (bizalmas mozdulattal öleli át az égbõl pottyant rokon derekát) De hozzád romantikus okokból ragaszkodom... Ahogy a császár bátyuskám énhozzám.
MARIE Még álmomban is - akarom mondani, még álmodban is - füllentesz. Mit szólna hozzád Freud? Minden bizonnyal izgalmas klinikai esetként kezelne.
PAULINE (kíváncsian) A férjedrõl van szó? (Marie nemet int fejével) A szeretõd!... A mecénásod! Ugye, eltaláltam?!
MARIE (mulattatja a Pauline erõlködése) Ha jól meggondolom, fordítva áll a dolog. (Hirtelen elkomolyodik.) Te tulajdonképpen nagyon magányos vagy.
PAULINE Én magányos?! Minden ünnepséget díszvendégként kell végigszenvednem.
MARIE Igaz, már mondtad, hogy emiatt szöktél meg.
PAULINE Hagytam, hogy rólam mintázzák meg a Venus szobrot, de már nem nagyon hasonlít rám, mert a mellem már nem olyan rugalmas, mint régen. (Elbõgi magát.) De azért mindenki az ágyamba akar bújni; nemcsak a férfiak.
MARIE (inkább csak ugratásnak szánja) Szóval emiatt szöktél meg.
PAULINE (töredelmes hangon) A valóság az, hogy az egészségemre fölvigyázó orvosok konzíliumot tartottak, s a hideg zuhany mellett döntöttek végül. (Nem akarja elereszteni a Marie kezét.) Ugye, velem maradsz?
MARIE (ez a találkozás szemmel láthatóan megviselte; szomorúan) A halottak elfelejtetik velünk az élõket. (Nyersen.) Menj innen!

Pauline durcásan hátat fordít neki. Finom arcvonásai eltorzulnak, érdes körmeit belemélyeszti a poggyászai alatt görnyedõ lakájba, majd ennen mellét cibálja, és hisztériás zokogással rángatózik.
Kínos csend.
Marie idegesen sétál, majd állhatatosan néz a szemafor irányába. Pauline a komornánál levõ toalettes dobozban turkál, parfümöt szór magára, aztán rágyújt.

PAULINE (Marie mellé lépve fújja a füstöt) Az ópiumos szivartól (kínálja Marie-nak is; csábító hangon) észre sem veszed, s a tested súlytalanná válik... és megjön a kedved társalogni valakivel. (Kedveskedve.) Na, kóstold meg; ne félj, nem fogsz egybõl rászokni. Meglátod, milyen jól fogod érezni magad: pillanatok alatt elszáll az idegesség belõled.
MARIE Az Orient Expressznek hajnali háromkor kell a francia határra érkeznie...
PAULINE (behunyja a szemét) Mintha megnyílna elõttem az ismeretlen idõ; ilyenkor meglegyint az öröklét fuvallata... Nem vagy igazi nõ, ha nem próbálod ki az ópium csodálatos hatását. (Marie félve, szégyellõsen rágyújt. Pauline tesz egy lépést elõre; majd még egyet.) Látom. (Áll behunyt szemmel, s úgy mondja, mint akit elhipnotizáltak.) Egy öregembert látok egy veszettül robogó kocsi bársonyülésén. A kocsi elé nincsenek lovak befogva...
MARIE (mohón szívja be az ópiumot, majd kellemesen szelíd hangon.) Vonatfülkében van.
PAULINE "A tej, a szamóca ma elmarad vacsorára", mondja. Magában beszél... (Bizonytalan, lebegõ járással.) Mégse! Van vele valaki...
MARIE A lánya, Anna. (Különös tekintettel néz Pauline-ra, aki pár pillanatra kinyitja a szemét, és átöleli.)
MARIE (nem ellenkezik; halkan) Az illúzió a legértékesebb kincsünk. Te elhiteted velem, hogy belelátsz a jövõbe. Én viszont a legtöbbször sehol sem találom magamat a múltban.
PAULINE (behunyt szemmel, suttogva) Most erõsebb fény gyúlt ki ott messze, a száguldás abbamaradt... A fülke világa mégis mozgásban van. (Imbolygó testével utánozza.) Durva férfihangot hallok... Egy köpenyes, kalapos civil és egy tányérsapkás valaki egyenruhában... Kétfelõl megragadják a szakállas, szemüveges öregember karját. A köpenyes alak ráförmed: "Nem lépheti át a határt!"...

Marie is behunyja szemét, s a kialudt szemafor helyén az álom fényében megelevenednek Pauline látomásának elmosódott alakjai.

CIVIL Nem léphet idegen földre. (Kárörvendõ hangon.) A francia hatóságok megtagadták a beutazást.
MARIE (Pauline-nak, magyarázkodva) Pedig én közbenjártam az érdekében... (A lelkiismeret-furdalás hangján.) Neki lett volna igaza mégis? Amikor azt mondta, hogy nyolcvankét évesen nem lehet elmenekülni...
CIVIL A Birodalomnak különben még van némi elszámolnivalója önnel!
PAULINE A te aggastyánod zihálva tiltakozik, kapálódzik.
FREUD (felindultan) Megvan a különleges jóváhagyásom. (Felmutatja a hivatalos papírt.)
CIVIL Ez itt mi?!
FREUD A pecsétek, kérem.
CIVIL (gorombán) Nem arról beszélek.
FREUD Gondolom, tudomása van róla önnek is, hogy alá kellett írnom egy nyilatkozatot...
CIVIL Olvassa!
FREUD "Alulírott Freud professzor ezennel tanúsítom, hogy Ausztriának a Német Birodalomhoz történõ Anschlussát követõen a német hatóságok, mindenekelõtt a Gestapo, tudományos hírnevemnek kijáró megbecsüléssel és tisztelettel kezelt, teljes szab... (elcsuklik a hangja) teljes szabadságban élhettem és dolgozhattam..."
CIVIL Elég. Csak az utolsó mondatot olvassa!
FREUD (reszketõ hangon) "Mindenkinek õszintén...
CIVIL Hangosabban!
FREUD  ... ajánlhatom a Gestapót."
CIVIL (ingerülten) Azt képzelte, hogy humorral ki lehet játszani a Birodalom állambiztonságát?!... (Nyomtatványt tart a Freud orra elé.) Ezt még ki kell töltenie!

Vonatfütty.

FREUD (idegesen) De hát már indulunk. (Zsebórája után nyúl. Elejti az aranyórát. Lehajol érte, a füléhez tartja. Tûnõdõ csodálkozással.) Megállt volna az idõ?
CIVIL Ellenkezõleg. Az idõ nekünk dolgozik: felgyorsult. (Gúnyosan néz farkasszemet a kezében a hivatalos irattal tehetetlenül álló öregemberrel.) Na, meddig várjunk még rá (kezébe nyom egy tollat), hogy megjöjjön a professzor úr esze?!
FREUD (a kitöltésre váró ívre meredve) Elhomályosult a szemüvegem... Nem látok...
CIVIL (cinikus vigyorral) A mozdonygõztõl párásodott be.

Mintha valóban mozdony fújtatna.
PAULINE (aggódó suttogással) Ez az öreg szíve... Hallod? Mind hangosabban ver.

Felerõsödõ lüktetések. Marie befogja a fülét.

CIVIL (egészen közel lép Freudhoz) Fél, ugye?
PAULINE Különös népség...
MARIE SS-különítményesek.
PAULINE Hiányzik belõlük a franciák eleganciája, bája. Mivel tette ellenségévé õket? Mit akarnak tõle?
MARIE Nemcsak tõle... (maga elé) Szegénykém, ez volt az elsõ találkozásod a fanatikus esztelenséggel.
FREUD (fojtott izgalommal) Nem látok semmit.
CIVIL (röhögve) Ez az utolsó határ, amelyen mindenképpen át akart jutni. Teljesült a vágya. (A kalauz is vele heherészik.)
FREUD A halál vonata. Gondolhattam volna...
PAULINE Még öngyilkosságba kergetik. Vagy ráfogják, hogy szökni akart, és kiugrott a vágtató kocsiból.
MARIE (felsikolt) Nem!

Újabb mozdonyfütty, ezúttal egész közelrõl.
Az álom fényköre kialszik.

Marie fölriad a padon. Bódultan körülnéz, s talpra szökik. Átugrik a sínpáron, és futni kezd a kattogással közeledõ gyorsvonat irányába.
Váratlanul az emigrálni kényszerült híresség megérkezésére összecsõdült embertömegbe botlik. Megpróbál utat törni magának, de a leszállók között egyelõre csak messzirõl pillantja meg Freudot, amint a vagon lépcsõin lesegítik.
Egy hang a tömegbõl: "A sajtó képviselõi is itt vannak!"

FREUD (hangja messzirõl) Az a vakmerõ rombolási vágy! Ráadásul bandába verõdve pusztítanak!... Ideje lesz felhagyni az olcsó reménykedéssel...

A sokaság lassan megnyílik elõtte. Végre a Marie-hoz ér, akinek a kezében egy szál orchidea hervadozik. Freud gyermeteg ragaszkodással vonja magához Marie-t, majd megkísérli jobban fejébe húzni kalapját.

MARIE (riadtan bújik hozzá) Elaludtam, s szörnyû álmom volt. (Mint aki bûntudatot érez.) Hetek óta az izgatószerektõl is lemondtam, csak nyugtatókkal élek.
FREUD Az analízis nélküli alvás semmi más, mint tudatvesztés.
MARIE Jó, hogy túlvagyunk a szorongásokon. A szorongatottságon...
FREUD A Führer azt állítja, hogy a lelkiismeret megnyomorítja az embert. (Mélyen, hörögve engedi ki magáéból a levegõt.) Én arra kértem mindig minden páciensemet, hogy ne féljen szembenézni a bûnnel, és arról beszéljen, ami fáj.
MARIE (szünet után) Képzelem, milyen fájdalmas volt az elválás a kedves várostól, Bécstõl?
FREUD (akadozó hangon) A Hoher Markt közepén a József kúttal, Corradini márványszobraival, a Lovarda utca árkádjai, vagy hatalmas zenélõórájával az Anker-palota örökre eltûnnek, érzem... S a vonatban némelyek, Heine-t idézve, még azt jövendölték, hogy elõttünk van az Aranykor.
MARIE (magára találva) Ilyen a német humor: száz év múltán adja ki ízét-zamatát.
FREUD (fáradt sóhajjal) Ez a zsivajgás még csak Párizs.
MARIE A végsõ úti célunk London.
FREUD A menekülésnek soha sincs célja...
MARIE Ne búsuljon, még hátravan az angliai kaland.
FREUD Legfeljebb tanulsága lehet.
MARIE Kíváncsian várom, hogy mi lesz majd a tanulság - freudi értelemben.
FREUD Meglehet, a mindenkori Európa képzeletét is próbára tevõ abszurd: hogy az értelmet felfaló szörnyeteg több, mint a szexuális ösztönök elszabadulása.

Sötétség
 

KOSZORÚ

Fél évszázaddal ezelõtt halt meg Gábor Andor (1884-1953). Ezúttal két sanzonjával emlékezünk rá. A fiatal Gábor Andor, a horatiusi szatíra mintájához igazodva, a sanzon mûfajának klasszikusa lett; olyan nyelvi, verselési leleménnyel írta kabarédalait, hogy azok kilencven év múltán is maradandó érvényûek. Sajátos sanzonformát alakított ki, a francia és a magyar hagyományt egyéni invencióval ötvözve. Nagy Endre írta róla: "Ha egy kupléban föl kellett sorolnia, hogy mi mindenbõl fõzik a pesti kávésok a feketét, az ismeretek beláthatatlan területérõl szedte össze asszociációit, és rímeiben, asszonáncaiban, alliterációiban káprázatos filológiai tudás remekelt."
 

GÁBOR ANDOR

Dal a rendõr sisakjáról

Magyar stílben

Citadella
A Gellérthegy tetején,
Sisak van a
Rendõröknek a fején,
Betakarja
A fejet s a két fület,
Ez a sisak
Jaj de ronda épület!

Mert a várost
Egyre-másra szépitik,
E sisakkát
A rendõrre épitik.
E sisakka
Bizony isten nem nehéz,
Összevissza
Harminc mázsa az egész

Télen jéggel
Lehet jobban hûteni,
Nyáron tûzzel
Lehet jobban fûteni.
Ha a rendõr
Nem bírná ki: az se baj.
Mi történik?
Legföljebb csak belehal.
Budapesttõl
Száz mérföldre Mucsa van,
Míg ellenben
A sisaknak csucsa van.
A csucson túl
- Ugyebár ez meglepõ? -
Nem rendõr van,
Hanem puszta levegõ.

Ez a siska
Felül keskeny, alul tág,
Már elõttem
Igen sokan szapulták,
Nem jól tették,
Mert a siska az, amely
A rendõrön
Megjelöli, hol a fej.
 

A kávé

Véres lett a Sajó vize,
Gyanús ma a kávém ize.
Hogy mi van benn, az még titok,
Petróleumot gyanitok.

Mert minálunk a feketét,
Fõzik nagyon többféleképp,
Nyehork fõzi szappanlébül,
Abacija ciberébül.

Menton fõzi kockaszénbül,
Miramáre antracénbül,
S olyan biztos, mint egy ternó,
Zöldgálicból a Palermó.

Szimplon fõzi puskasrétbül,
Kovács fõzi sárkefébül,
Berger fõzi ostornyélbül,
Upor fõzi minden nélkül.

Fõzik egybül, fõzik másbul,
Végül, összefoglalásul,
Hadd jelentem csöndesen ki:
Kávébul nem fõzi senki.
 

GÖRBE TÜKÖR
 

BEIHUBER ÁDÁM

Az inas már lefeküdt

A feleségem vérszegény volt.
A férfi ott ült a kandalló elõtt, újságot tartva a kezében, az asszony vele szemben a piros szófán. Kutya nem volt. Pedig a kandalló tüzét és egy halvány lámpa fényét az egészítette volna ki igazán, az tette volna teljessé. De a kutya, Rex elpusztult. Ott volt a helye a szõnyegen, az öreg kõkandalló és az üveg dohányzóasztal között.
    Intenzíven forgattam a nyakam, hogy eligazítsam magamon a barna és a bordó minden árnyalatát felvonultató házikabátom, ahogy ott ültem a kandalló elõtt. A legalább százesztendõs fotel kényelmesen besüppedt a súlyom alatt. Nehéz tölgyfából készült, kikopott, fakó lakkozású karfájának a vége lecsapó, karmokban végzõdõ oroszlánmancsot utánozott. A múlt hónapban új huzatot kapott.
A férfi és a felesége szótlanul ültek egymással szemben. A férfi épp lapozott az újságban, a lapok zizegve tiltakoztak. Pipájából a büdös dohányfüst a mennyezet felé gomolygott. Szopogatta a meggyfa pipaszárat és lassan, komótosan, elõkelõen olvasta az újságot. Az asszony mozdulatlanul ült vele szemben, valójában nem lehetett megállapítani, csinál-e valamit. Ha valaki ránézett, talán az jutott eszébe róla, valami kényelmes háziasszonyi tevékenységet ûz, köt mondjuk, de mégsem volt nála sem kötõtû, sem fonál. Mozdulatlansága ellenére szorgosnak tûnt. Kettejük között állt az asztal. Alacsony asztal volt. Rajta teáscsészék, csészealjak és az egész készlet. A fénylõ tálcán még ott sötétlett néhány ott felejtett, kihullt csepp az italból.
Szokásos londoni este volt ez is. Kint megint esett, de itt benn a kandalló mellett nem éreztem az est hidegét. A vastag bársonyfüggönyök sem engedték át a fõváros esõjének szomorú látványát. A tûz ropogása és a kinti világ csöpögõ zaja hangulatossá tette a szobát. Az esõ egybemosta a múlt estéit a jelenével. A feleségem itt volt. Nem láttam, de tudtam, hogy itt van. Mindig így volt. Olvastam az újságot, de nem figyeltem rá. Ha valaki átpillant a vállam fölött, elcsodálkozott volna rajta, miért érdekelnek az apróhirdetések. Máskor én magam is. Az agyam üres volt. A dohány egyébként oly kellemes ízét sem éreztem a számban. Csak meredtem magam elé, szemgolyóm automatikusan követte a sorokat. Ekkor a feleségem elkezdett vérezni. A feleségem ezt tette.
    A férfi tovább olvasott. Az asszony nem mozdult. Jobb csuklóján, azon a kezén amelyik közelebb volt a kandallóhoz, vérömleny jelent meg. Majd növekedett, duzzadt, végül szétpukkadt. A vér heves sugárban spriccelni kezdett. Az asszony nem mozdult.
Én tovább bámultam az újságot, és nem olvastam oldalait.
Az asszony vére pont a tûzre ömlött. Cseppenként érte el a lángok csúcsait. Sisteregve vált bíbor párává a hõtõl. A láng fellobbant, és az asszony nem mozdult.
    Én olvastam. Az újságot szorosan a szemem elé emeltem. A bûzt, amely hirtelen elöntötte a szobát, nem éreztem. A pipám tüze fellángolt.
Az asszony kezébõl tovább spriccelt a vér. A kandalló lángja vadabbul lobogott, veszettül sistergett benne a meggypiros testnedv. Egyszerre elállt a vérzés. Hirtelen. A lobogó láng tápláló nélkül maradt. Az asszony teste összeaszott, mintha egy egyiptomi múmia menyasszonyává vette volna. Testében nem maradt több nedvesség. Az utolsó cseppecske még átszállt a távon, ráhullott egy lángnyelvre. A tûz kihunyt. A kandalló tüze nem égett tovább. Már csak a kislámpa fénye világított a szobában. A villanykörte fénye meg-megrebbent. A szobában nem volt egy szemernyi vér sem. Az asszony megmozdult. A férfi tovább olvasott.
    Én olvastam tovább. Lapoztam. Elgondolkoztam egy érdekes cikken, amit már a címlapon is jeleztek. Egy új felfedezésrõl számolt be. Azt írták, egy férfi, bizonyos Edison, felfedezte az elektromossággal mûködõ világítóeszközt. Nagy reményeket fûztek hozzá. Olvastam tovább. Kiráztam a pipafejbõl az égõ dohányt.
    A körte fénye is kihunyt.
    A férfi olvasott tovább. Ezt tettem.

MÉRLEG
 

FÕZÕ ESZTER

Gyilkosság kontra anyagyilkosság

Az ókori görög Élektra-drámák gyilkosságainak erkölcsi vizsgálata, avagy: Oresztész védõbeszéde

Athéné istennõ megalapította az ókori görögök elsõ bíróságát, az Areiopagoszt, és sikerült rávennie az Erinnüszöket, hogy adják fel törzsi szervezetüket és lépjenek a város törvényeinek szolgálatába - így azok felvették az Eumeniszek ("jószívûek") nevet. Amennyiben az athéniak legelsõ bírósági tárgyalásának legelsõ vádlottja mellé ügyvédeket rendeltek volna ki, ez az ügyvéd történelmet írt volna. Mert az "ügy" bonyolultabb, mint gondolnánk.

Igen tisztelt bíróság, Areiopagosz, Athéné bírónõ!
    A tárgyaláson már hallhattuk a vádlott, védencem, Oresztész ellen felhozott vádakat, és mielõtt belekezdenék a beszédembe, szeretném újra ismertetni õket, mutatva ezzel, hogy nem kívánom a bûnösségét megkérdõjelezni. Tehát a vád: Oresztész bûncselekményt követett el a Btk. 10.§ (1) és (2) bekezdése1 és a Btk. 20.§ (1) bekezdése2 alapján, valamint a vádlott a Btk. 166.§ (1) bekezdése3 alapján emberölés vétkében bûnös.
Ezek a tények. Oresztész tehát bûnös, hiszen gyilkos. Kétség nem fér hozzá. Az én feladatom az lenne, hogy felsorakoztassak egy sor felmentõ körülményt, azonban azok cseppet sem változtatnának a tényeken: Oresztész gyilkolt, mégpedig tulajdon anyját. Vér tapad a kezéhez, és ha felmenti is a bíróság, ezt soha le nem mossa. Védekezhetnénk a jogossággal, az önvédelemmel, azzal, hogy nem is akarta igazán megtenni, felbujtották, nõvére kényszerítette és már megbánta, de az õ keze volt, mely azon a végzetes napon lesújtott kegyelemért könyörgõ anyjára.
Nem hagyhatók azonban figyelmen kívül az Oresztész mellett szóló enyhítõ körülmények, melyek a következõk: a Btk. 26.§ (1) bekezdése4, valamint a Btk. 29.§ (1) és (2) bekezdése5. Ezek alapján tehát Oresztész ártatlan. Bûnös. Ártatlan. Bûnös? Ártatlan? Vajon melyik oldalra billen Diké mérlege?
    A bûn eredendõ. Ha leásunk az õsi mitológiába, és végigmegyünk az Átreida-család tagjainak rögös életútján, látni fogjuk, hogy védencem sorsa nem lehetett más, mint a vétkezés Zeusz és a társadalom törvényei ellen. Ez persze nem menti fel az anyagyilkosság vádja alól, azonban okot szolgáltat arra, hogy elgondolkozzunk, vajon mennyire határozza meg sorsunkat a család, egy õsi átok, honnan ered és mi számít bûnnek. Mert látni fogják, a bûn áthatja az egész családot, kezdve a sort Átreusz és Thüesztész, Pelopsz fiainak testvérviszályával, akik vetélkedtek a hatalomért. Thüesztész erõszakkal teherbe ejtette Pelopiát, aki rövidesen Átreusz felesége lett. A fiúról, Aigiszthoszról, akit hamarosan megszült, Átreusz azt hitte, hogy a sajátja és úgy is nevelte. Amikor a gyermek felnõtt, nevelõapja ráuszította gyûlölt fivérére, Thüesztészre. Ez azonban bizonyos jelekbõl ráismert Aigiszthoszban a tulajdon fiára, aki most valódi apja parancsára Átreusz ellen emelt kardot, s meg is ölte õt, megszerezve így Thüesztésznek Mükéné trónját. Utóbb Agamemnón, Átreusz fia, visszatért spártai számûzetésébõl -ahova testvérével, Menelaosszal menekült Tündareosz királyhoz -, és apjáért bosszút állt Thüesztészen, azonban Aigiszthosz életét megkímélte. Agamemnón feleségül vette Tündareosz és Léda lányát, Klütaimnésztrát, annak testvérét, Helénét pedig Menelaosz. Amikor Heléné miatt kitört a trójai háború, Agamemnónt a trójai hadak vezérévé választották, õ pedig Aigiszthoszra bízta országát és házát, míg õ Trójában harcolt. Auliszból a hajóhad nem tudott kiindulni; Kalkhasz jós szerint Artemisz istennõ haragját kellett a vezérnek egy korábbi vétkéért kiengesztelnie egyik lánya feláldozásával, hogy kedvezõ szelet kapjanak. Ezért Agamemnón ürüggyel -hogy Akhilleusz feleségül akarja venni -Auliszba hivatta Iphigeneiát, s feláldozta. Hazatértekor felesége és Aigiszthosz, aki távollétében az asszony szeretõje lett, orvul meggyilkolta.
    Íme, a család. A család, a szeretõ, meleg fészek, oltalmazó, biztonságos, nyugodt kis sziget. A család, amely determinál. Elérkeztünk a mi esetünkhöz, egy újabb gyilkosság, mely e bûnös családban történt. Ha már a családnál tartunk, mint látták, nem beszélhetünk egyetlen bûnösrõl: Agamemnón feláldozta saját lányát, Klütaimnésztra megölte férjét, megtagadta a kegyeletet a halottól, és folyamatosan megalázta lányát, Élektrát, aki viszont ugyanúgy bûnös az anyja meggyilkolásában, mint testvére, Oresztész. A Btk. 18.§ (1),6 a Btk. 20.§ (2),7 valamint a Btk. 21.§ (1) és (2) bekezdése8, legfõképpen pedig a Btk. 13. §-a9 alapján a gyilkosságot elõkészítette, az elkövetésben segédkezett, felbujtott, mindezt szándékosan, tehát bûnös, ezért elítélhetõ.

Ennyit a jogról. Ez persze csak egy próbálkozás volt, egy illusztráció, egy lehetséges bírósági védõbeszéd néhány traktusa, mellyel azt próbáltam szemléltetni, hogy a jelenleg érvényben levõ magyar büntetõtörvénykönyv jogszabályai alapján semmi esélye sem lenne Oresztésznek a felmentésre. A bírói székben nem jószívû istennõk ülnek, akik szimpatizálnak a vádlottal, az elkövetõk nem isteni parancsra cselekszenek, az ítélethozatalhoz kicsit több kell, mint néhány szavazat.
    Dolgozatom további részében az Élektra-témát feldolgozó ókori drámák gyilkosságmotívumát vizsgálom és arra a kérdésre próbálok választ adni, vajon milyen erkölcsi álláspontot képviselnek az anyagyilkossággal kapcsolatban. Megkísérlem alátámasztani a szereplõk tettének helyességét (emocionális síkon, valamint a mítoszt alapul véve), lehetõleg minden oldalról megvizsgálva motivációjukat, melynek eredménye a legsúlyosabb bûntények egyike. Így szóhoz jut a férjgyilkos, szívtelen anya, az érzelmileg labilis, gyilkos fiú és a bosszúszomjas, megalázott lány. A három dráma, amelyet vizsgálok: Aiszkhülosz Oreszteia (kiemelve az Áldozatvivõket), Szophoklész és Euripidész Élektra címû mûvei, melyeket hol összehasonlítva egymással, hol külön-külön elemzek az adott témában.
    "Aminek meg kell történnie, annak meg kell történnie." A tragédiákkal foglalkozó irodalomtörténészek többsége ilyen szavakat használ: sors, fátum, végzet. Szükségszerûrõl beszélnek, amely - úgymond - a tragikum állandó attribútuma. Ahhoz nem fér kétség, hogy a görög tragédiák többségében a jövõ vagy a végkifejlet elõre látható. Tudomást szerzünk róla közvetlenül a prológusból, a kar szavaiból vagy jóslataiból, a jósdák jövendöléseibõl vagy prófétai álmokból, avagy közvetve a konfliktus szövedékébõl, amelybõl következtetni lehet a megoldásra. A tragédiák hõseire ezért teherként nehezedik a jövõ, a prognózis, mely a tragédiákban vagy beigazolódik, vagy nem, vagy másképpen igazolódik be, mint gondoltuk.
Oresztész tettét senki sem kérdõjelezi meg. Õ örökli a trónt jog szerint, végezvén a trónbitorló Aigiszthosszal. Több Oresztész-változat van, de egy motívumukban azonosak: mindegyikben megjelennek a kiontott vér szagára gyûlõ, bosszúálló Erinnüszök. Egyes változatokban Oresztésznek élete végéig gyötrõdnie kell, más változatokban megtisztul, de egyik változatban sem lesz Mükéné uralkodója. Euripidész Élektrájának végén az Erinnüszök helyett az isteni ikerpár, Kasztor és Pollux jelenik meg. Közlik a rémült anyagyilkossal, hogy tévedés áldozata: Zeusz nem akarta ezt a gyilkosságot, Apollón jogtalanul késztette e tett végrehajtására. Az istenek gúnyt ûztek az emberekbõl. És nem elõször: 1.) nem volt szükség a trójai háborúra, mert Heléné sohasem tartózkodott Trójában; az istenek Egyiptomba vitték, ott várta Meneláoszt. 2,) Iphigeneiát, Agamemnón legidõsebb lányát áldozták fel Artemisz oltárán, az istenek az utolsó pillanatban megmentették és fölemelték. Tehát nemcsak az emberek váltak gúny tárgyává, de maga a gyilkosság is - demisztifikálódtak. A prognózis mégis helyesnek bizonyult: Oresztész gyilkolt.
    Az ember alapszituációja az, hogy meg kell halnia. A halál nemének nincs jelentõsége. Az ellenben nem mindegy, hogy a tragédia szereplõi milyen sorrendben halnak meg. Aiszkhülosz és Euripidész tragédiájában elõször Aigiszthosz, aztán Klütaimnésztra hal meg, Szophoklésznél elõbb Klütaimnésztra, aztán Aigiszthosz. A trónbitorló megölése lezárná a családi vérbosszú láncolatát, amennyiben a trón visszaszerzése indította volna el, ellenben az anyának a tragédia végén való megölése, vagyis második áldozatként való szerepeltetése rendkívül kegyetlen megoldás. Aigiszthosz megölésével lezárulna a tragédia, amelynek alapmotívuma az apa halálának megbosszulása; a Klütaimnésztra halálával végzõdõ tragédia az anyagyilkosság bûnével terheli meg Oresztészt.
    De nézzük az elõzményeket: Klütaimnésztra elsõszülötte iránt érzett szeretete tíz év alatt gyûlöletté vált férje iránt, aki megölte gyermekét. Gyûlölete szeretetbõl sarjadt. Bûne borzalmas, de indoka megfelelõ. Büszke tettére: világosan tudtára adja a kórusnak, hogy nem pusztán személyes gyûlölete vezette, hanem erejének kimutatása is és a bûnözés vágya: "nem tervezetten érkezett e küzdelem, / gyõzelmem harca késve bár, de célhoz ért: / itt állok én, hol rá sújtottam, gyõztesen".
    A királyné nem megbántott s egyben hûtlen asszony, sértett anya, féltékeny feleség, hanem sokkal inkább nemzetségének választott uralkodója, aki személyes felelõsséget vállal gyermekei nyomorúságáért. Megjegyzendõ: Agamemnón nemcsak karrierizmusból áldozta fel tulajdon lányát, ahogyan joggal vádolta a felesége, hanem elsõsorban azért, hogy késõbb jogot formálhasson arra, hogy mindenkitõl áldozatot és vért követelhessen a háborúban. A bûne "csupán" hideg számítás. Klütaimnésztra adja a halálos csapást és nem Aigiszthosz. Magának tartja fenn a vezetõ szerepet mindvégig. A rokoni vér ontását bosszulja meg, s ezzel a törzsi társadalom alapkövetelményének tesz eleget. Viselkedése megmagyarázhatatlan, ha nem erõs és elszánt családfõnek tekintjük, aki a bûnnek hatalmas erejével, s fényével lép föl, uralkodni és élni akaró. "Õ a matriarchális kultúrát képviseli, mely a házasság nélküli családon alapul, gyermekáldozatot nem ismer, a leszármazást anyai ágon tartja számon, az utódaik az anya házában élnek és természetesen lehetetlen a nõk társadalmi leigázása."10 Klütaimnésztra megtagadja Agamemnónnal kötött házasságát ("Azt vallod hát, hogy az én mûvem ez; / csak sose mondd, hogy Agamemnón felesége vagyok..."), de szó sincs Aigiszthosszal kötött házasságról.
Késõbb a leágazást férfiágon tartották nyilván, és ez döntõ momentum Oresztész bûnösségének vagy ártatlanságának megítélésében. Az Erinüsszök nem üldözték Agamemnónt sem Iphigeneia feláldozásáért, pedig vérrokona volt, tehát az Oreszteia elsõ darabjában Klütaimnésztrát látjuk igazolva és a törzsi társadalom törvényei érvényesülnek.
    "Aki ember vérét ontotta, annak vérért ember ontsa ki!" -ez a törvény, melyre már Klütaimnésztra és a vének is hivatkoztak; az elõbbi Agamemnón meggyilkolásának igazolására, az utóbbiak, amikor elõre látták Klütaimnésztra megölését. Oresztésznek a vérbosszú õsi törvénye alapján nemcsak joga, hanem kötelessége, hogy megbosszulja apja halálát. Ezt azonban csak úgy teheti meg, ha megöli anyját, apja gyilkosát. Az õsi törvény most isteni megerõsítést nyert. A bosszú végrehajtását indokolva Oresztész Apollón isten parancsára is hivatkozhat, hiszen Apollón nemcsak megígérte, hogy kimenti, ha engedelmeskedik parancsának, hanem a legsúlyosabb büntetéssel fenyegette, ha nem; amennyiben Oresztészt az eljövendõkben gyilkosságért elítélik, bûnét Apollónnal osztja meg, aki meg is jelenik a bíróság elõtt, hogy tanúskodjon a fiú mellett. Apollón arra hivatkozik, hogy apát, férjet gyilkolni nagyobb bûn, mint anyát, feleséget, mert a nõ alacsonyabb értékû ember, ráadásul Klütaimnésztra kétszeres bûnt követett el: férjet is, apát is ölt. "A férfival, kit ölt, nem volt a vére egy" - védi Athéné az asszonyt; az Erinnüszök a vérbûnt üldözik, a "nem vérrokon férfi meggyilkolása, mégha férje volt is a gyilkos nõnek, olyan bûn, ami kiengesztelhetõ, ez nem tartozik az Erinnüszökre"11 Tehát nem következik vitathatatlanul, hogy Oresztész adott esetben felmenthetõ. Athéné felmentését hozó döntõ szavazata kétes érékû, hiszen ítéletét indokolva mindössze két érve van: az egyik önmaga mitológiai eredete, hogy õt nem anya szülte, hanem egyenesen apja, Zeusz fejébõl pattant ki, s emiatt eleve férfipárti. A másik tekintélyi érv, hogy nem fordulhat szembe istentársa, Apollón szavával. Vagyis "a tragédia azzal köszönti az elsõ törvényes bíróság megalakulását, hogy jelzi, már elsõ ítéletének is vitathatók az erkölcsi alapjai".12

Térjünk vissza Agamemnón meggyilkolásához. Miután Klütaimnésztra megölte férjét, a holttestet megalázta, majd parancsot adott ki, hogy végtisztesség nélkül temessék el. Aztán hirtelen így szól: "A mi kezünktõl / halt meg, esett el, ezért mi temetjük is el. / Csakhogy a háznép gyásza nélkül. / Majd a leánya, Iphigenia / fogadja, szíves / szeretettel ölelve az atyja nyakát, / Ha látja alant, / A bú folyamán mikor átkél."
Az olvasó jogosan döbben meg e szavak hallatán. Az asszony, aki még mindig remeg a meggyilkolt iránt táplált gyûlölettõl, aki "éknek tekinti a vércseppeket a homlokán", miért fojtja el egy pillanat alatt dühöngését, és vall be olyasmit, ami a pillanat szenvedélyétõl távol állónak tûnik, valamit, ami önmagának és Agamemnónnak is fájdalmas, mélységesen elkeserítõ, hogy pont a feláldozott lány fogja majd ölelni a túlvilágon. Ebbõl csak egyvalamire lehet következtetni, mégpedig arra, hogy Klütaimnésztra szándékosan gyötrõdni akart, kínlódni és szenvedést, fájdalmat akart okozni magának, hogy még ezt is legyilkolt férje számlára írhassa. Bosszúszomja csillapíthatatlan, ezért minden intézkedést megtett annak az érintkezésnek a megszakítására, amely Oresztész és apja, az áldozat és a bosszúálló között zajlott, oly módon darabolva fel áldozatának testét, hogy a görögök megítélése szerint alkalmatlanná vált arra, hogy alvilági üzeneteit eljuttathassa a föld felszínére. Éppen ezért a test feldarabolása súlyos sértés volt, nem is annyira borzalmas volta miatt, mint inkább azért, mert így az élõket semmi sem ösztönzi vérbosszúra, ezzel megtorpan a bosszúálló lendület, s emiatt Oresztész megfeledkezik a kötelességeirõl, és szégyent von saját fejére. Mikor Oresztész mégis hazatér, Élektrával apjuk sírjánál imádkoznak, és arra kérik a holtat, hogy segítse õket bosszúálló tervük végrehajtásában. A görögök véleménye szerint bosszút nem lehet eredményesen végrehajtani a halottnak a föld alól küldött jóváhagyása és segítsége nélkül.
    Oresztésznek nincs választása: az istenek és nõvére bosszúvágyának eszköze - ez mindhárom tragédiában megegyezik. Szophoklész Élektrájában nem Apollón isteni parancsa, hanem Élektra gyûlölete kényszeríti Oresztészt az anyagyilkosságra. A cselekmények elindítója a címszereplõ "nõ, akiben a nõi gyöngédség helyét férfias akarat foglalja el, egy nõ, akit a végzet arra szemel ki, hogy a vérbosszú végrehajtó hõse legyen, egy nõ, akinek gyönyörû testébe egy õsember eredendõ nyersessége és szilajsága férkõzött, egy nõ, akinek egész valóját a nõi odaadás helyett egy vadállat remegõ pusztítási vágya tölti el."13 Élektra vérszomjassága gyerekkora óta érlelõdik, dagad, hosszú évek kínja, gyásza keményítette meg szívét, s már csak egy gondolat élteti: Oresztész visszatértének s a jogos bosszúnak a reménye. Így õ nem a végzet akaratát végrehajtó eszköze, inkábba a bosszúálló végzet szövetségese. Érezni akarja a bosszú édes kéjét - ennek a kéjnek a vágya tölti be az életét és ennek az érzésnek esik áldozatul ifjúsága. Ösztönszerûleg benne is nem egyszer feléled az élni és szeretni vágyó asszony, de õ elhallgattatja, csak hogy a bosszú kéjes vágyának élhessen, s hogy késõbb fájdalmas rezignációval emlegesse elvesztett nászát és gyermektelen elhervadását. "Torzjellem": mint ilyen tökéletes ugyan, de torz. Lehet-e vajon a nõ tökéletes jellem, ha hiányzik belõle az, ami a nõt nõvé teszi, az egész lényét átható nõiesség? Nõben a férfias vonások természetellenesek, s lehet-e valami tökéletes, ha természetellenes? "Kétszer sújts hozzá, ha tudsz!" -  ennél a pontnál lépett túl Élektra nemcsak a nõiesség, hanem az emberség határán is. Remegõ boldogságban úszik a kielégített bosszú édes mámorában. Éppen úgy túlzásba ragadja szenvedélye, mint anyját. Mértéket nem ismerve, a türelemre és megalkuvásra intõ szavakat levetve vállalja sanyarú sorsát, egyszerûen indokolva: "...gonosz dolgok között / az ember oly könnyen gonoszra kényszerül", sõt egyenesen anyja szemébe vágja a vita hevében: "...álnok és gonosz szándékú tetteid / erõvel kényszerítenek, hogy így tegyek. / Az ocsmány példa ocsmány tettekhez vezet".
    Oresztész más: nála a bosszú nem belsõ életcél, amit õ tesz, az rideg kötelesség, nem életszükséglet. Teljesíti a kora szentesítette hagyományt, mindenben az orákulum szavát követi. A tett végrehajtása után Oresztészben nincs más, mint diadalmi tudat, habár az õ számára egy percig sem kétséges, hogy bosszúja jogos, s ezt teljes felelõsséggel, saját elhatározásából vállalja; Élektra és Oresztész felmagasztosul az anyagyilkosságban - legalábbis Szophoklésznél. Az õ szereplõi nem az isteni hatalmak, nem a végzet, hanem saját szenvedélyeik ellen csatáznak; az ember legveszélyesebb ellenségét önlelkében hordja, mikor akarata az egyetemes ellen támad.
    Euripidész Élektrája zilált idegzetû, gonoszul féltékeny, kegyetlenül ravasz nõ, hisztérikus, már-már "neurotikus"14, kielégületlen kis gyilkos - teljesen megtépázza a lány nimboszát: igazában nem is apja végzete, hanem saját sértettsége, megalázottsága fortyogtatja önsajnálatát, s torzítja õt magát ármányos fúriává. Itt nyoma sincs az anyagyilkosság erkölcsi szentesítésének, és bocsánat sincs az apollóni parancsra. Élektra apja sírjánál alakul át a hatás alatt: a szelíd lelkû lány azzal kérkedik, hogy õ is tud olyan vad és könyörtelen lenni, mint anyja. Az õsi átok ellenállhatatlan erejének következtében második Klütaimnésztrává válik: a nézõ ebbõl azt is sejtheti, hogy volt idõ, amikor Klütaimnésztra éppen olyan ártatlan volt, mint Élektra - a környezettel együtt az emberi jellem is változik. Oresztész végzete rákényszerített végzet; maga is kételkedik az anyagyilkosságnak feltétlen erkölcsi jogosságában. Reszket a gyilkosságtól, amelyet Élektra követel tõle, szeretne minél gyorsabban túl lenni rajta, "keserves ez, nem édes küzdelem", s a gyilkosság után már csak két rémült gyermek van a színpadon. Megölték anyjukat, jószerivel már azt se igen tudják, miért. Oresztész összeomlik a bûntudattól; a testvérpár nem diadalmaskodik, teljesen összetörve állnak.
    Aiszkhülosz érzi, hogy az isteni parancs ellenkezik az ember természetében megírt magasabb erkölcsi parancsokkal, mégis teljesíteni kell. Trilógiájának harmadik darabjában, az Eumenidákban Apollón maga is belátja, hogy tévedett, s maga is a törvényszék elé állt. Szophoklészt nem bántja, hogy az istnei parancs ellenkezik az erkölcsi világrenddel: az isten az isten, a parancs az parancs - nem is üldözteti Oresztészt az Erinnüszökkel. Euripidész hõseinek nincs kétségük afelõl, miután a vérengzés gõze elszállt fejükbõl, hogy nem lett volna szabad engedelmeskedniük Apollónnak. A három író vallási magatartását talán így lehetne összefoglalni: "Aischylos az erkölcsi világrendet igazolja az istenekkel szemben, Sophoklés az isteneket igazolja az erkölcsi világrenddel szemben, Euripides pedig elítéli az isteneket az erkölcsi világrend nevében."15

Kérem a vádlottat, álljon fel!
Hallotta az ön ellen felhozott vádakat. Amennyiben nincs hozzáfûznivalója, kihirdetem az ítéletet: ön, Oresztész, szörnyû, embertelen bûnt követett el, amelyre nincs bocsánat, és amelyet a lehetõ legnagyobb kegyetlenséggel fogok megtorolni. Én, az isteni igazságszolgáltatás nevében, önt bûnösnek találtam, és elítélem. Kezet emelni a legnagyobb kincsre életünkben elfogadhatatlan, ezért kemény, kíméletlen büntetést von maga után. Mivel azonban ön e bíróság elsõ vádlottja (mely bíróság a bíróságok közt is legelsõ), az elsõ, akit perbe fogtunk ezennel a "demokárcia" és a "civilizáció" nevében: felmentem és nem is mentem fel. Inkább a saját lelkiismeretére bízom, hogy tud-e anyja gyilkosaként tovább élni - boldogan.
Felkészült véget nem érõ szenvedéseire?
 

FELHASZNÁLT IRODALOM

Az örök Elektra. Három évezred drámái, vál.: P. Csanák Dóra, Bp., Magyar Helikon, 1966.
Büntetõ jogszabályok. Btk., Szerkesztette: Spáhné dr. Szilágyi Éva. Budapest, Rejtjel Kiadó. Hatálybalépés: 1998. szeptember 1.
Cserei József: A család Euripidész tragédiájában, Léva, 1890.
Falus Róbert: Az antik világ irodalmai, Bp., 1976.
Kecskeének, azaz két és fél évezred drámatörténete, szerk.: Hegedûs Géza, Kónya Judit, Bp., 1969. 17-39.
Hermann István, A személyiség nyomában (drámai kalauz), Bp., 1972. 29-38.
Kadare Ismail: Aiszkhülosz, a nagy vesztes, ford. Schütz István, Bp., 2001.
Kemény Gábor, A végzet és szabad akarat viszonya Szophoklész drámáiban, Sopron, 1907. 26-33.
Kott Jan: Istenevõk. Változatok a görög tragédiáról, ford. Fejér Irén, Bp., 1998. 282-313.
Mihályi Gábor, A klasszikus görög dráma múlt és jelen ütközésében, Bp., 1987. 48-138.
Nagy Ferenc, A magyar büntetõjog általános része, Bp., 2001. A kézirat lezárásának napja: 2000. november 25.
Rockwell Joan: Gondolatok az anyajogú társadalom lehetséges létezésérõl az ókori Görögországban  Aiszkhülosz  Oreszteiája  alapján,  ford. Izsák Julianna, Helikon, 1978/3. 349-357.
Szamosi János, A nõi jellemek Szophoklész tragédiáiban, Kolozsvár, 1875.
Szerb Antal, A világirodalom története, Bp., 1962. 29-39.
Thomson George, Aischylos és Athén, ford. V. Meller János, Bp., 1958.
Tronszkij I. M., Az antik irodalom története, ford. Balázs János és mások, Bp., 1953. 124-164.
 

Lábjegyzet:

1. Btk. 10.§ (1) Bûncselekmény az a szándékosan vagy [...] gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. Btk. 10. § (2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely a társadalom (...) állampolgárainak személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti.
2. Btk. 20. § (1) Tettes az, aki a bûncselekmény törvényi tényállását megvalósítja.
3. Btk. 166. § (1) Aki mást megöl, bûntettet követ el [...], ha az emberölést a) elõre kitervelten b) nyereségvágyból vagy c) más aljas indokból, illetve célból d) különös kegyetlenséggel e) hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt, illetõleg emiatt, közfeladatot ellátó személy ellen, e feladatának tejesítése során, továbbá a hivatalos vagy közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személy ellen f) több emberen követte el.
4. Btk. 26. § (1) Nem büntethetõ, aki a cselekményt olyan kényszer vagy fenyegetés hatása alatt követi el, amely miatt képtelen az akaratának megfelelõ magatartásra.
5. Btk. 29. § (1) Nem büntethetõ, akinek a cselekménye a saját, illetõleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetõleg ezeket közvetlenül fenyegetõ jogtalan támadás elhárításához szükséges. Btk. 29. § (2) Nem büntethetõ az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét azért lépi túl, mert az ijedtségbõl vagy menthetõ felindulásból képtelen felismerni.
6. Btk. 18. § (1) Ha a törvény külön elrendeli, elõkészület miatt büntetendõ, aki a bûncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítõ feltételeket biztosítja, aki a bûncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítõ feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik.
7. Btk. 20. § (2) Társtettesek azok, akik a szándékos bûncselekmény törvényi tényállását, egymás tevékenységérõl tudva, közösen valósítják meg.
8. Btk. 21. § (1) Felbujtó az, aki mást bûncselekmény elkövetésére szándékosan rábír. Btk. 21. § (2) Bûnsegéd az, aki a bûncselekmény elkövetésében szándékosan segédkezet nyújt.
9. Btk. 13. § Szándékosan követi el a bûncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik.
10. Joan Rockwell: Gondolatok az anyajogú társadalom lehetséges létezésérõl az ókori Görögországban Aiszkhülosz Oreszteiája alapján, ford. Izsák Júlia, Helikon, 1978/3. 353. o.
11. F. Engels: A család, a magántulajdon és az állam eredete, in: Marx-Engels Válogatott mûvei, Bp., 1949, 2. k., 170-172. vö. Mihályi Gábor
12. Mihályi Gábor, A klasszikus görög dráma múlt és jelen ütközésben, Bp., 1987. 72.
13. Kemény Gábor: A végzet és szabad akarat viszonya Szophoklész drámáiban, Sopron, 1907. 26. o.
14. Jan Kott: Istenevõk - változatok a görög tragédiáról, ford. Fejér Anna, Bp., 1998. 295. o.
15. Szerb Antal: A világirodalom története, Bp., 1962. 37. o.
 

MÚLTUNK
 

MIHÁLYI GÁBOR

Egy csomag másolópapír

Szõnyi Péter emlékezete

Régóta tartozom ezzel az írással megboldogult vagy inkább pokolba jutott jó barátom, Szõnyi Péter emlékének. Mert rajtam kívül ugyan ki emlékezne még a Mauthausenben tragikusan elpusztult, sokoldalúan tehetséges fiatalemberre? A középtermetû, hajlott hátú, vékonycsontú, barnahajú, szemüveges fiatalembert mi hárman, legközelebbi barátai, vezérünknek ismertük el. Azóta az egyik barát Ausztráliában él, a másikat Németországban vesztettem szem elõl.
    A színházrendezõ Pártos Gézát említhetem még, akinek az apja Szõnyi Péter édesanyjának, Rozinak volt az élettársa, és így Géza is elõfordult Szõnyiék Iskola utcai szoba-konyhás lakásában. Amíg a mérnök apa élt, Szõnyiék jobb napokat láttak, halála után szorultak abba a földszintes udvari lakásba, ahol fürdõszoba híján lavórban mosakodtak, a WC-hez pedig az udvar végébe kellett kiballagni. Rozi végtelenül kedves, rendes, igen kulturált teremtés volt, csak éppen egyik jótulajdonsága sem predesztinálta pénzkeresésre. Péter, amikor a szociáldemokrata párt II. kerületi, Szász Károly utcai pincehelyiségében megismertem, kistisztviselõként dolgozott. Szükség volt a keresetére, emiatt nem mehetett egyetemre, noha felvételét nem gátolta volna származása.
    A negyvenes évek elején Péterrel együtt faltuk a modern irodalmat, lelkesedtünk a modern nyugati írókért, Hemingwaytõl Thomas Mannig, és a Nyugat nagyjaiért, Adyért, Kosztolányiért, Karinthyért meg Füst Milánért. Együtt kutattuk fel és olvastuk az akkor nehezen fellelhetõ marxista irodalmat, bajlódtunk a marxista közgazdaság elemeit taglaló Schönherz-füzetek megértésével.
    Eltökélt baloldaliak voltunk, gyûlöltük a fasizmust, a Horthy-rendszert, azt gondoltuk, egyedül a kommunista párt küzd kellõ eltökéltséggel és következetességgel a ránk törõ vészek ellen. Ifjonti idealizmustól vezérelve (húszas éveink elején jártunk) úgy véltük, nekünk is harcolnunk kell a gonoszság, a fasizmus, a szegénység, a koldus világ ellen, és ezt leginkább az illegális kommunista párt soraiban tehetjük meg. Csakhogy nem volt könnyû megtalálni az illegális pártot. Valószínûleg azért sem, mert a párt sem óhajtott minket megtalálni. Pedig körülöttünk az ifjú szociáldemokraták körében többen is az illegális párt tagjai lehettek, csak mi ezt nem tudtuk róluk. Ma már sejtem, hogy liberális burzsujnak tûnhettem a szemükben. Szerintük pártellenes nézeteket vallottam. "Angol"-nak is hívtak, mert az volt a véleményem, hogy a második világháború kezdettõl fogva antifasiszta háború, nemcsak attól számítva, hogy Hitler parancsot adott a Szovjetunió lerohanására.
De hát mit tudtunk mi az illegális pártról, pártvonalról? Mi csak kerestük a kapcsolatot. Annak ellenére, hogy idõsebb elvtársak nem egyszer figyelmeztettek bennünket: az illegális párt át meg át van itatva (ki emlékszik még e valaha félelmetes névre?) Hain Péter, a politikai rendészet fõnöke spiclijeivel, akik nem egyszer maguk szervezik a pártsejteket, hogy aztán kellõ idõben lebuktassák a lelkes, naiv ellenállókat. Mi viszont úgy véltük, bennünket óvó barátaink félnek a kockázattól, s begyöpösödöttségükben a pártot rágalmazzák.
    Holott tudhattuk volna, amit valójában az ország nagy többsége felmért: Sztálingrád után értelmes embernek már csak egy feladata lehet, túlélni a háborút. Mi azonban nem voltunk ilyen "okos emberek", mi cselekedni akartunk. Már Anatole France Cognard abbéja megmondta, a bölcs szkepszis nem vezet sehová.
    Nem törõdtünk a veszéllyel. Holott tudtuk, az ország többsége fél a bolsevikoktól, az oroszoktól. Az ellenállásra készülõ bizton számíthatott arra, hogy lesz, aki feljelenti, ha bujkáló zsidónak, kommunistának vagy katonaszökevénynek nézik. Utólag szomorúan konstatálhatjuk, hogy semmi esélye nem volt bármiféle nemzeti, pláne katonai ellenállásnak. Az ilyen próbálkozások, mint azt néhány pesti ház falán gyászoló emléktábla is jelzi, szomorú kudarccal, végrehajtott halálos ítéletekkel végzõdtek.
    Péter barátom egy nap örömmel közölte, végre rátalált a kommunista pártra, már részt vett néhány föld alatti összejövetelükön. Szerzett egy csomag másolópapírt illegális röplapok kiadására. Még azt is sikerült elérnie, hogy a legközelebbi összejövetelükre, csütörtökön engem is magával vihet. Kedden, amikor elmentem Péterékhez, Rozi közölte, hogy a fiát hétfõ éjjel elvitte a rendõrség. Nekem szerencsém volt, megúsztam. Ha a kopók még várnak egy hetet, én is Mauthausenben kötök ki, és valószínûleg én is ott pusztulok.
    Péterrõl még annyit hallottunk, hogy egy ideig a Margit körúti fogházban õrizték, elvtársaival együtt, embertelen körülmények közepette. Édesanyja a háború befejeztével azt is megtudta, hogy Mauthausenben még megérte a felszabadító csapatok érkezését, de legyengült szervezete már nem bírt megküzdeni a halálos kórral.
    Szegény Péter úgy pusztult el, hogy sehol egy tábla, sehol egy feljegyzés nem õrzi a nevét, de még csak egy lábjegyzet sem. Úgy lett tiszta szívvel egy nemes ügy mártírja, hogy senki sem hallott róla. Bármit tudunk is ma a magyar kommunista párt akkori balfogásairól, késõbbi bûneirõl, Péter mit sem hallhatott  a felsõbb pártkörök torzsalkodásairól, a moszkvai önpusztító rémségekrõl, a késõbbieket már meg sem élhette.
Azóta sem sikerült kiderítenem, hogy Péter melyik illegális csoporttal került kapcsolatba, kik voltak a társai, és azokkal mi lett. Az egykori Párttörténeti Intézetben sem tudtak felvilágosítást adni.
    Most már nem tehetek egyebet, minthogy egy szál képzeletbeli virágot teszek szegény barátom ismeretlen sírjára.

NAPJAINK
 

MARIK ÁLMOS

Séta a Szigeten

avagy: Lehetséges történetek a Sziget Fesztiválról, 2002-ben

Immár tízéves a Sziget. A születésnapi meglepetés pedig az volt, hogy nem volt meglepetés. Nem volt különösebb változás (a névváltozástól eltekintve), csak a jól bevált recept egy kicsivel még profibb módon tálalva. Tehát zene, mozi, színház, tánc, irodalom, játékok, extrémsportok stb. Ezért most inkább játékra invitálnám az olvasót, hosszas és unalmas elemzés helyett. Képzeletben induljunk hát egy körsétára a pezsgõ-tobzódó Szigeten. Elõször a K-hídon araszolunk a városból kifelé, a Szigetre befelé; majd miután átvergõdtünk a tömegen, a jegyellenõrzésen, a motozáson; lassan elérünk a Sziget Fõ utcájának és Árus sorának keresztezõdéséhez.
Nos, tekintsünk el a portól, vegyünk egy nagy levegõt, és induljunk figyelve az ezernyi féle embert. Figyelve a felszabadult arcokat, melyeken az elõítélet-mentes nyitottság tükrözõdik. Ahogy haladunk, néhány perc múltán elérünk a Civilszigetig. Az egyik sátornál szemünkbe ötlik egy alig tizennyolc körüli, rövid barna hajú fiú.

Egyedül jött ki a Szigetre, most elõször. Szülei csak hosszas unszolásra egyeztek bele, hogy egy-két napra "kinézzen". Így ma már korán kijött: nem akar semmit sem elszalasztani. Nemrég fejezett be egy küzdelmes pingpong meccset egy vadidegen sráccal - habár nehezen barátkozik. S most kicsit még fáradtan a pingpongozástól árnyalatnyi félmosollyal arcán leszögezi magában, nem is olyan esetlen, mint hiszik. Igaz, hogy kikapott - szoros meccsen (-18, -19, -16) -, de õ hívta ki azt a másik fiút teljesen ismeretlenül. Ekkor ér oda a tenyérjóshoz, bár neveltetése miatt sem hisz az efféle babonákban, kipróbálja. A jós inkább néz ki egy hatvanas pszichológusnõnek, mint egy képzeletünkben élõ jósnak. Beszélgetni kezd a fiúval, s néhány jól irányzott keresztkérdés után kész a jóslat. Egy leendõ három-négy gyermekes tisztes családapával ül szemben, aki mérnöki foglalkozása mellett titokban egyperceseket ír. A fiú kicsit pirulva - mert tényleg irogat titokban - köszön, és tovább megy. Mialatt a Krisna-sátor felé halad eszébe jut az a lány, akivel még koradélután találkozott a cserkészek sátránál. Elmesélte neki, hogy õ is volt cserkész egy évig, csak felköltöztek Budapestre, s itt nem volt kedve tovább folytatni. Jó volt beszélgetnie a lánnyal, úgy érezte, valaki megérti, pedig alig félórája ismerte meg. Ekkor ér a Krisna-sátorhoz, enyhén megborzong a kihallatszódó zenétõl. Nem megy be, inkább a Nagyszínpad felé veszi az irányt. Lassan halad, a lányra gondol, majd hirtelen gyorsít. Már elkezdett játszani a Seregent Garcia, egyik kedvenc együttese.

A Nagyszínpad mellett, a sajtóközpont bejáratánál huszonhét év körüli tarra nyírt hajú biztonsági õr üldögél. Még csak most kezdõdött, de már elege van az egészbõl. Idén ez a harmadik fesztiválja, s már bánja, hogy elvállalta. De jól jön az a kis pluszpénz, felesége a hetedik hónapban van. Nem is fog kinn maradni egyszer se szolgálat után, kinõtt õ már ebbõl. Hamar kellett felnõnie. Pedig fiatalkorában szerette az ilyen fesztiválokat, az elsõ Diákszigeten is kinn volt 1993-ban. Azóta viszont sok minden változott. Bár ma mégis lehet, hogy itt marad meghallgatni kamaszkorának nagy kedvencét, a The Cure-t. A koncert elõtt még hazatelefonál azért, és talán vesz a feleségének valami apróságot. Ebben a pillanatban zavarják meg a gondolatmenetét, pass-kártya nélkül akart néhány fiatal bemenni. Felvilágosította õket: ha a színpad mögé akarnak menni, kerülniük kell, mert ide csak a sajtó... Szóval ma itt marad, de a többi napon siet haza. Fáradt is lesz - tizenkét órát ülni a napon, azért nem semmi -, meg a baba is jön nemsokára. Kislányt szeretnének, már a nevet is kitalálták. Eszter. Õ majd tanulhat, befejezheti az egyetemet. Köp egyet, a szájába repült egy bogár. Jöhetne már a váltás, reggel óta nem evett. És telefonálna is már. Bõ tíz perc múlva váltják csak le. Szinte rohan a fõhadiszállásra telefonálni. Húsz percet beszél.

Kora hajnal, a Nagyszínpad közelében levõ egyik borozóban egy négyfõs vidám társaság mulat. Vörösbort isznak kólával, és beszélgetnek. A nevetések szünetében az egyik fiú lopva rá-rápillant a szemben ülõ lányra. Nagyjából egy éve ismerik egymást, a fõiskoláról. A fiúnak már régóta tetszik a lány, de még nem mert tenni semmit. Most is inkább kiissza a poharát, majd újat rendel. Elcsattan egy poén, mindenki nevet, a fiú lemaradt róla. A szemben ülõ lány meséli, nevetnek. Félóra múlva a társaság egyik tagja az asztalra borul. Elaludt. A lány felmászik az asztalra, és táncolni kezd. A többiek nevetnek. A fiú újabb kört rendel, iszik. Pár perccel késõbb, mikor a magnóból meghallja egyik kedvenc számát. õ is felmászik az asztalra. Táncolnak. Negyedik barátjuk szemérmesen átmegy a söntéshez. Lassan elkezd a pultossal beszélgetni az életrõl, a barátságról, meg egyebekrõl. Az inkább csak hallgatja, idõnként szól csak hozzá. Az asztalon tovább táncolnak. A pultnál beszélgetõkhöz ezalatt egy ír turista csatlakozik. Bevonják a beszélgetésbe, a nyelvi nehézségeket alkohollal hidalják át. Az alvó srác kicsivel késõbb felébred, s elindul a sátra felé. Fáj a feje. Az asztalon eközben tovább táncolnak. A söntésnél a szó a focira terelõdik, a pultos meghívja egy körre beszélgetõtársait. Hat óra felé jár, a zene még mindig szól. Lassan elkezdik üríteni a szemeteskukákat. Az asztalon csókolóznak.
Az Est Színpadtól vékonyka lány siet a Nagyszínpad felé. Huszonkét éves lehet. Nyakában fényképezõgép és fotós pass lóg. Elkeseredetten próbál utat vágni magának a tömegben. Késésben van, barátjával találkozik a Nagyszínpad keverõpultjánál a koncert elõtt. Legszívesebben sikítana, elege van a tömegbõl. Már hallani lehet, ahogy hangolnak a színpadon. Nem fog oda érni, pedig csak az elsõ öt számra engedik be fényképezni. És a barátját is megváratja, igaz a fiú már hozzá szokhatott. Most is öt-hat perc késéssel érkezik meg. A tömegben nem látja a barátját. Mobiltelefonál, bár nem sokat ért a zajtól. Hirtelen egy kezet érez a vállán. Megfordul, a barátja mosolyog rá. Elindulnak a színpad irányába. Csak nehezen vergõdnek keresztül a tömegen. Már elkezdõdött a koncert, mire odaérnek a fotósnak fenntartott részhez a színpad elõtt, de még sikerül bemenniük fényképezni. A lánynak csillog a szeme, közelrõl készíthet koncertképeket Iggy Pop-ról. A fiú inkább az embereket, a többi fotóst, a biztonságiakat fényképezi. Négy-öt percnél nincsenek tovább benn, a biztonsági õrök kitessékelik õket. Élvezik még egy órát a koncertet, majd indulnak. A Wan2 Színpadnál beszéltek meg találkozót a barátaikkal. Sietniük kell. Nem szeretnének késni.

Vasárnap kora délután a bábjátékosoknál húsz-huszonöt kisgyerek figyeli az elõadást. Az egyik szõke, három éves forma kisfiú mögött fényképezõgép kattan. Egy harminc körüli, kicsit köpcös férfi fotózott. A fiát hozta ki születésnapja alkalmából a Szigetre. Láthatóan büszke rá, de ez most nem érdekli a kisfiát, teljes átszellemüléssel nézi a bábjátékot. Az apa néhány újabb kép után oda megy mögé, s megsimogatja a szõke kobakját. Kisfia felmosolyog rá, de el is húzódik. Figyelni akar. Az apa békén hagyja, õ is figyel. Félig az elõadásra, félig a fiára. A mesejáték után elmennek fagyizni, apa és fia. Beszélgetnek, az elõadásról, játékokról, errõl-arról. A kisfiú észre se veszi, leette magát. Fehér pólóban van. Egy kútnál megállva letisztogatja az apja - amennyire tudja. Tovább indulnak. Hat-hét fõs zajos jó kedvû csapat jön szembe velük. Lassan elalszik a kisfiú apja nyakában. Hazaindulnak.
Még látjuk õket a kijárat irányába távolodni. S ezzel a mi képzeletbeli sétánk is véget ért, kedves olvasó.
 
 

MÉRLEG
 

FARKAS MIKLÓS

Osztályharc és reprodukció

"Miután a nyihaha családanya szült egy-egy utódot mindkét nembõl, nem hál többé a párjával. [...] Ez az elõvigyázatosság szükséges ahhoz, hogy megakadályozzák az ország túlnépesedését. Azonban az alacsonyabbrendû nyihahákat, akiket szolgáknak nevelnek, nem korlátozza ennyire a törvény. Õk mindkét nembõl három-három utódot hozhatnak világra azért, hogy háziszolgák legyenek a nemes családoknál."
(Johathan Swift: Gulliver utazásai, IV.)

Másfél évszázadon át Marx értéktöbblet elmélete fontos szerepet játszott a legtöbb iparilag fejlett ország munkásmozgalma elméleti megalapozásában. E szerint az elmélet szerint a magántulajdonon alapuló piacgazdaságokban, vagyis a kapitalista rendszerben az árucikkek csereérték hordozói, amelyet az elõállításukhoz társadalmilag szükséges munka határoz meg. (Az elméletnek ez a része valójában a 19. század elejének brit közgazdászaitól származik.) A munkaerõ maga is áru, amit adnak és vesznek a munkaerõpiacon. Csereértéke tartalmazza a munkás által elfogyasztott élelmiszer értékét, háztartási kiadásait, családja fenntartásának költségeit stb. A munkás, nem rendelkezvén magántulajdonnal, a munkaerõpiacra megy és eladja munkaerejét a gyárak tulajdonosainak. A munkaerõ azonban különös áru. Ha jól használják, annyi árut képes elõállítani, amennyinek csereértéke jóval magasabb, mint a munkaerõ értéke volt akkor, amikor megvásárolták a munkaerõpiacon. A különbség a munkás által elõállított áruk értéke és a munkaerõ értéke között az értéktöbblet. Ez a kapitalista gazdaságának forrása.
    Természetesen a piacon az áruk általában nem az értékükön kelnek el. Az árakat a piaci törvények határozzák meg, elsõsorban a kínálat és a kereslet alakulása. Úgy képzeljük, hogy hosszú távon az árak az egyes áruk csereértékei körül ingadoznak, hacsak nincs például állandó túlkínálat, amely az árat a csereérték alá szorítaná. Mivel kapitalista rendszer nem mûködik munkanélküliség nélkül, a bérek általában a munkaerõ csereértéke alá süllyednek (kivéve néhány olyan magas kvalifikációt igénylõ szakmát, amely iránt a kereslet nagyobb, mint a kínálat).
    Ezt az elméletet (itt csupán annak legfontosabb részét írtam le dióhéjban, amelyre a következõkben szükség lesz) lehet bírálni, lehet elavultnak nevezni a 21. században, de nem lehet tagadni koherenciáját és logikai szépségét, sem azt, hogy valójában a 19. század termelési rendszer absztrakt modelljének tekinthetõ.
    Érdekes, hogy Marx részletesen kidolgozta ezt az elméletet, de sohasem vette számításba, hogy a munkások nem csak csereértéket hoznak létre, hanem - mint az emberi faj általában - utódokat is. A reprodukció problémáját fél évszázaddal Marx elõtt Thomas Robert Malthus vizsgálta híres és sokat bírált esszéjében. Feltételezte, hogy az emberiség exponenciális gyorsasággal szaporodik, és arra a következtetésre jutott, hogy ez a népességrobbanás katasztrófákra vezet, mert a létfenntartási cikkek mennyisége nem növekszik ebben az ütemben. Ha visszatekintünk az utóbbi két évszázadra, el kell ismernünk, hogy Malthus nem járt messze a valóságtól, az emberiség létszáma körülbelül 40 évente megduplázódott. Elméletét embertelennek nyilvánították és visszautasították, mert véleménye szerint hiba lett volna javítani azokon a szörnyû körülményeken, amelyek között a munkásosztály élt az ipari forradalom korszakában. Attól tartott, hogy az életszínvonal emelése gyorsabb szaporodási rátát eredményez, az pedig újratermeli a nyomort.
    Valószínûleg Malthus elméletének ez utóbbi oldala okozta, hogy a munkásmozgalom vezetõi nem foglalkoztak azzal a természetes következtetéssel, hogyha a munkások jobb életkörülményeket kívánnak gyermekeiknek, akkor alacsonyan kell tartaniuk az utódok számát. Túlságosan világos, hogyha a szaporodási ráta magas, akkor a következõ generációban a kínálat a munkaerõ piacon relatív értelemben is emelkedni fog, még akkor is, ha a kereslet is nõ. A fejlett országokban a népesség szaporodási rátája az elmúlt évtizedekben csökkent. A munkanélküliség problémája azonban nem tûnt el, mivel most azt mondhatjuk, hogy a szaporodási ráta csökkenése nem olyan gyors ütemû, mint a munkahelyek számának csökkenése az automatizálás és a komputerizálás következtében.
    A munkásmozgalom különbözõ irányzatai - a chartisták, a szociáldemokraták, az anarcho-szindikalisták, a kommunisták - több mint egy évszázadon át küzdöttek, míg elérték a fejlett ipari országokban a munkásság jelenlegi életszínvonalát és szociális biztonságát. Elméletileg a célt húsz év alatt is el lehetett volna érni, ha a szaporodási ráta drasztikusan lecsökkent volna úgy, hogy a munkaerõ piacon a kereslet fölébe kerekedik a kínálatnak. Természetesen ez esetben az egész rendszer válságba került volna, más árucikkek árai is felemelkedtek és a befektetõk beruházási kedve csökkent volna. Ám a harcot a magasabb bérekért lényegesen különbözõ feltételek között vívták volna.
    Azt gondolhatja valaki, hogy az egész kérdés elavult és csupán régmúlt idõk története körüli terméketlen vitákra vezethet. De ez nem igaz. A kérdéskör a nemzetközi gazdasági kapcsolatok problémájává vált. A társadalmi osztályok harca az egyes országokon belül, gazdasági harccá vált a fejlett és a fejlõdõ országok között. Gyakorlatilag minden nemzetközi gazdasági konferencián a "harmadik világ" képviselõi keményen bírálják a fejlett országokat a "Dél", illetve az "Észak" árucikkei közötti igazságtalan cserearányok miatt. Egyrészt el kell ismerni, hogy a bírálat jogos, másrészt fel kell ismerni, hogy ezek az arányok a kapitalista világgazdaság alaptörvényeinek következményei. Amíg a munkaerõpiacon óriási túlkínálat mutatkozik banán-, kávé-, trópusi gyümölcs-termelõ, cukornádvágó-munkásokból, béreik a nyomorszintre nyomhatók alá, a trópusi termékek ára alacsonyan tartható, és az ezeket a termékeket elõállító országok kemény harcra kényszerülnek a piacokért. Ez a helyzet most éppen a kávéval, amelynek az ára katasztrofális mélypontra zuhant. A "Dél" nem képes a jelenlegi helyzeten változtatni, amíg nem tudja leszorítani szaporodási rátáját. A legtöbb latin-amerikai országban a munkanélküliség átlagosan 20 százalék fölötti, Afrikában és Dél-Ázsiában pedig még magasabb. A megoldás nem könnyû. Ha valamilyen csoda folytán mondjuk Guatemala szaporodási rátája évi 3 százalékról 1 százalék alá csökkenne, akkor ebben az országban a banán termelési költsége is fölemelkedne. Csakhogy ekkor a nyugat-afrikai országok banánjukat azonnal a régi alacsony áron árulnák és Guatemala csõdbe menne.
    A magas szaporodási rátákat tehát világszerte szimultán kellene mérsékelni. A jelenlegi helyzet természetesen elõnyös a világpiac "Északi Urainak". Valószínûleg ez a nem kimondott indítéka az Egyesült Államok konzervatív elnökei politikájának, amely megtagadja a gazdasági segítséget a valamilyen születésszabályozási rendszereket alkalmazó országoktól, és talán a katolikus egyház álláspontjának sem csupán teológiai okai vannak. Mégis, a szaporodási ráta leszorítása nemcsak a "harmadik világ" országainak érdeke. A magas szaporodási ráta a nyomor egyik forrása. A nyomor pedig háborúkat szül, és a nyomor az oka a félelmetesen megnövekedett migrációs nyomornak is Európa és Észak-Amerika irányába. Európában ez, többek között, a neonáci mozgalmak reneszánszához vezetett.
    A demográfusok szerint a most 6 milliárd felett álló emberi népesség e század második felére 11 milliárdnál fog stabilizálódni. Nem kell túl nagy képzelõerõ megjósolni, hogy az élet Európában és Észak-Amerikában is elviselhetetlenné válik, ha ez bekövetkezik. Most még talán van idõ arra, hogy ennek bekövetkezését humánus eszközökkel megakadályozzuk.
    Gyakran halljuk szociálisan érzékeny politikusoktól és mozgalmaktól, hogy küzdeni kell a szegénység és a nyomor ellen. Ez azonban a szaporodási ráta leszorítása nélkül nem megoldás. Egy átlagos egyén a fejlett országokban tízszer annyi energiát fogyaszt és legalább tízszer annyi szennyezõdést "termel", mint egy fejlõdõ országbeli. Ha valamilyen csoda folytán hirtelen a "harmadik világ" lakosságának életszínvonala akár csak a felére emelkedne a fejlett országokénak, ez a Föld egészének ökológiai katasztrófájához vezetne.
    A politikusok vaksága (a kínaiakat kivéve) a népességnövekedés veszélyével szemben valószínûleg annak a következménye, hogy a probléma új. A homo sapiens sapiens kialakulásának egymillió éve alatt a túlnépesedés nem volt igazán probléma. Ha több gyerek született, a törzsnek több vadásza lett, növelni lehetett a nyájat, több földet lehetett megmûvelni. Évezredeken át azt az asszonyt becsülték jobban, aki több gyereket tudott szülni. A különbözõ vallások tiltották az öngyilkosságot, a Biblia szerint Isten megbüntette Onant, mert magját a földre hullatta. Ha valamilyen területen relatív túlnépesedés alakult ki, a törzs, az emberek tovább vándoroltak ritkán lakott vidékekre, Eurázsiában fõleg nyugati irányba, Közép-Ázsiából Európa irányába, majd Európából Amerikába, kivételesen keleti irányba is, mint az indiánok Kelet-Ázsiából a Behring-szoroson át Amerikába. Mintegy száz évvel ezelõtt azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. Nem maradt ritkán lakott terület. Olyan hatalmas országok, mint az Egyesült Államok és Ausztrália, amelyek száz éve gyakorlatilag szabadon engedték a bevándorlást, az elmúlt évtizedekben lehúzták a (vas?)függönyt.
    Ez az a probléma, amelyet a fáraók, a császárok, a cárok még nem ismertek, de amellyel a mai idõk politikusainak szembe kell nézniük.
 

DOKUMENTUM
 

ARTNER ANNAMÁRIA

Válság és globalizáció*

"Lehet más világ!"

A tõkés termelési mód (a tõkés világgazdaság) elhúzódó, rejtett, de annál súlyosabb válságát éli, melynek alapja túltermelési válság, amihez egyéb, évtizedes megoldatlanságuk miatt ma már fenyegetõ válságok sora (környezet, szegénység, bûnözés, spekuláció, a tõkeforgalom végzetes anarchiája) járul. Ebben az értelemben "globális válságról" beszélhetünk. E globális válság alapját képezõ túltermelési válság a tõkés termelési mód történetében talán az eddigi legnagyobb és legutolsó lenne, ha a globalizáció (TNC-k) jóvoltából szigorú hierarchiába szervezett világgazdaság nem adna módot a centrumból induló válság áthárítására.

Válság, ciklusok

A túltermelési válságok lényege a tõke túltermelése: válság akkor van, amikor a meglévõ tõkék nem értékesíthetõk profittal. A válság a tõkék elértéktelenedése. Ez az addig alkalmazott technológia lecserélését, újjal, termelékenyebbel való felváltását, illetve e váltás kényszerét jelenti. Ezért és ennyiben a válságok "megtisztító" hatásúak - kiselejtezik az adott technikai szinten már nem versenyképes tõkét, és újjal váltják fel õket (struktúraváltás.)
    Ilyen nagy technológiai struktúraváltás következett be a 70-es években a mikroelektronikai alapú technológiák létrejöttével.

Globalizáció - a válságáthárítása
eszköze

A globalizáció (tõkék szabad áramlása) révén úgy kapcsolódnak egybe a piacok, hogy közben megmarad (sõt erõsödik) hierarchiájuk. A válság átháríthatóvá válik: a profittal már nem mûködtethetõ tõkéket (termelõeszközöket, bankbetéteket) immár nem kell "elpusztítani", nem vesznek kárba: a hierarchia alsóbb fokán álló gazdaságokban még haszonnal mûködtethetõk.
A technológia 20. század végi állapota, a hozzá kapcsolódó monopolisztikus verseny mind kevesebb lehetõséget ad a hozzáadott érték termelésére a fejlett országokban. Ezért a tõke a fejlett országok termelése helyett más területeken próbál értékesülni. Egyrészt az alacsonyabb bérû, alacsonyabb adójú és kedvezményeket kínáló fejlõdõ országok termelésében, másrészt a nagyobb kockázatot, de egyszersmind nagyobb hasznot jelentõ spekulációban. Mind az elsõ, mind a második a globalizáció sajátos jellegét, vagyis a világgazdaság szereplõi közti különbségeket, hierarchiát (a centrum-periféria viszonyt) használja ki.

Az áthárítás körei

    1. Adósságválság
    Az 1973-74-es válság új technikai korszak kezdetét jelentette. Az elavult technológia miatt keletkezett "fölös" tõkék egyrészt áru- és mûködõtõke formáját öltötték ekkor, másrészt befektetésre váró tõkeként a petro- (euro-) dollárok formájában halmozódtak fel az európai bankárok kezében. Ez volt a fejlõdõ országoknak nyújtott hitelek forrása.
    Ez a "fölös tõke" veszteség helyett profitot hozó módon újrahasznosult az olcsó munkaerejû, alacsony adójú fejlõdõ országokban a nekik nyújtott hitelek, az ezekbõl felvásárolt nyugati (erkölcsileg kopott) áruk, és a megfinanszírozott, de a régi technológiai szintnek megfelelõ, közvetve vagy közvetlenül a TCN-k által megvalósított nagyberuházások révén.
    Minden hitelbe adott dollár tehát (legalább) háromszorosan hasznosult a fejlett országok számára:
    Elõször a fejlõdõ országok olajat vettek rajta - tehát itt a dollár a fejlett országok olajbizniszben érdekelt vállalataihoz, mint árbevétel került.
Másodszor a fejlett országok hitelt nyújtottak belõle - a dollár visszakerült a fejlõdõ országokhoz, és kamat formájában apránként és folyamatosan bevételt jelentett számukra (mára már többször annyit, mint amennyi az eredetileg kiadott hitel volt).
    Harmadszor e hitelbõl a fejlõdõ országok fogyasztási cikkeket és termelõeszközöket vásároltak a fejlettektõl - a pénz tehát ismét a fejlettekhez került, és realizálta a fejlett országok - a technológiai váltás miatt már elavult - áruiba fagyott profitot. Ide tartoznak a fejlett országok fejlõdõkbeli termelõ beruházásai is.
    A második és harmadik kört a pénz az adósság-átstrukturálási programok, újabb hitelfelvételek révén többször is megjárta.
    Miközben a fejlõdõ országok egy világpiaci szinten már elavult szerkezetet építettek fel (a fejlett világ hitelein és a fejlett világ áruiból), addig a fejlett országok az ebben való közremûködés révén szerzett jövedelembõl lassan, kényelmesen átstrukturálták gazdaságukat (vagyis leépítették, értékesítették raktárkészleteiket és az ebbõl nyert profiton modernizáló beruházásokat hajtottak végre).
    A fejlõdõ országokban ily módon felépített struktúra tehát értelemszerûen elavult volt a fejlett országokban teret nyerõ új technológiákkal szemben. A hiteleket - pláne az idõközben megnövelt kamattal - értelemszerûen nem lehetett visszafizetni e világpiaci mércével elavult technológiákkal elért profitból. Az 1982-ben kirobbant adósságválságban a világgazdaság vezetõ hatalmai a fejlõdõ országok hibás gazdaság- és fejlesztéspolitikája eredményeként létrejött versenyképtelen struktúra válságát láttatták, holott ez a válság még mindig a fejlett országokban a 70-es évek elejének mikroelektronikai forradalma által halálra ítélt tõkék válsága volt.

    2. Adósságmenedzsment
    Az adósságválságra kínált receptek lehetõvé tették a fejlõdõ országok addigi nemzeti piacvédõ politikájának visszaszorítását, és a fejlõdõ országok sorának integrálását a fejlett országok transznacionális tõkéje által vezérelt világgazdaságba. (Leértékelés, liberalizáció, dereguláció, privatizáció, a fejlett országok igényeihez igazodó termelési struktúra kialakítása.)
    Az 1980-as évek adósságmenedzsmentjével tehát a fejlett országok megismételték a 70-es években bevált formulát: elavult tõkéiket újrahasznosították a perifériákon. Hogy ez a korábbiaknál is könnyebben és nagyobb mértékben sikerüljön, a fejlett országok hitelezõik ajánlásai szerint megnyitották piacukat a fejlett országok tõkéje és árui elõtt. Az adósságválsággal és a rákövetkezõ adósságmenedzsmenttel az addigi "különutak" elzáródtak, a világgazdaság 1960-as években bomlásnak indult hierarchiája visszaállt: a mai világgazdaságban nemhogy fejlõdni, de egyáltalán megélni is csak a fejlettek által megszabott munkamegosztásba tagozódva lehetséges.
    A 80-as években a fejlõdõ országok nagy részében megindult bizonyos növekedés, ez azonban két szempontból is ellentmondásos volt: egyfelõl nem a helyi alapokra és igényekre épült, másfelõl nem oldotta meg a "fölös" tõkék problémáját: amíg lehet, az olcsó munkaerõt kihasználva a világpiacon egyébként nem versenyképes technológiákat újrakihasználták/ják a fejlõdõ országokban.
    Tehát: miként a 70-es évek hitelexpanziója idején, úgy a 80-as évek stabilizációs és alkalmazkodási programjai idején sem "vitték végig" a válságot: a "fölös" (elavult) tõkéket nem cserélték le, hanem a perifériákon újrabefektették. A világgazdasági válságot a fejlett országok (vállalatai) továbbgörgették.

    3. Újabb tér: rendszerváltás Keleten
    A 90-es évek újabb lehetõséggel szolgált a fejlett országok tõkéje számára. Elérhetõvé váltak a volt szocialista országok piacai és termelõerõi. Ezekkel a nem remélt pótlólagos erõforrásokkal - és nem utolsó sorban az itt termelt áruk konkurenciájának megszûnésével - újabb emeltyût kapott a profitráta. A volt szocialista országok munkaerejére és nyersanyagaira támaszkodva jó, a nyugatinál jobb tõkemegtérülést lehet elérni. (Nem is beszélve a szocializmus összeomlása által a nyugati és a világ összes munkaerõpiacára gyakorolt közvetett "áldásos" hatásról, a munkaerõ leértékelõdésérõl.) A 90-es évek tõkekoncentrációs hulláma a szocialista rendszerek összeomlása nélkül nem csapott volna olyan magasra.

    4. Lokális válságok és globális válság
    A fejlõdõ régiók válsága ottani érdekeltségei miatt súlyosan veszélyezteti a fejlett országok tõkéjét is. Úgy tûnik, hogy a perifériák válsága okoz világgazdasági krízist. A helyzet azonban fordított.
    A globális válság helyi, regionális válságok láncszemévé transzformálódik a fejlett országok transznacionális tõkéjének szervezõereje folytán. A fejlett országok tõkéjének profittermelési válsága az áthárítás miatti helyi válságok, s azok kihatása formájában jelenik meg. A válságmechanizmus tehát fordított képet mutat: látszólag a perifériákról indul (Thaiföld, Brazília), és/vagy egyedi esetnek tûnik (ld. Japán).
Napjaink válságjelenségeinek azonban közös gyökerük van: a fejlett országokban megvalósult technikai haladás szülte túltermelési válság, ami praktikusan a profittermelésre képtelen tõkék fölös bõségét jelenti. Ez az alapja a termelés felett elhatalmasodó spekulációnak, amely maga tisztán tükrözi a termelés adott kereteinek végzetes kimerülését.

Kinek a válsága tehát ez?

Semmiképpen sem pusztán Délkelet-Ázsia, Latin-Amerika vagy Oroszország válsága. Az elmúlt évtizedekben a fejlett országokból több százmilliárd USD vándorolt ezekbe az országokba hitel, mûködõtõke és áru (termelõeszköz) formájában, vagy áramlott minden eddiginél nagyobb mértékben a spekulációba. Ezek a tõkék várnak átstrukturálásra, vagyis ezek értékesülési válságáról van szó.
A fejlõdõ régiók válsága tehát a globalizáló tõkés világgazdaság túltermelési válsága, amely a globalizáció áthárító mechanizmusai révén - és a spekulációs tõkemozgások által "terítve" és felnagyítva - lokális válság formájában jelenik meg.

Összegzés

A globalizáció nem új jelenség, de napjainkra teljesedett ki. A világgazdaság roppant termelõerõi követelik a termelés világméretûvé válását, amely jelenség a termelõeszközök magántulajdona alapján csak korlátozott, a vállalati gazdálkodás formájában lehetséges. Ezért a globalizáció a tõke koncentrációjának és centralizációjának következménye, e folyamat kiteljesedése.
A centrum anyagi termelésének válsága által szült globalizáció az a rendszer, amely extraprofit termelésére ad lehetõséget a fejlett transznacionális tõke számára, s ezáltal lehetõvé teszi e tõke válságának áthárítását. De e mechanizmus ellenére, sõt éppen ennek révén, elõrehalad a termelés modernizációja a perifériákon is, így a profitráta csökkenése elõl csak addig tud menekülni a tõke, amíg van hova...

Következmények

1. A korábbi modernizációk nemzeti piacra, állami erõre támaszkodtak. Ma, amikor a Földön a kapitalizmus egyeduralkodó, a modernizáció, a makrogazdasági mutatók (GDP/fõ) értelmében vett "felzárkózás", csak a piac nyitásával, a nemzetgazdaság feletti állami ellenõrzés feladásával, a transznacionális munkamegosztásba való - szükségszerûen alárendelt - tagozódással lehetséges.
    2. A globalizációban való alárendelt részvétel az állam szerepének korlátozása mellett a munkapiac flexibilitásának növelését, ezáltal a munkavállalók érdekeinek, érdekérvényesítésének korlátozását jelenti az egységnyi munkaerõköltség lehetõ legteljesebb leszorítása érdekében. Mind az állam, mind a munkaerõnek kedvezõ jogok, jogosultságok korlátozása a tõke szabad mûködését, költségeinek csökkentését és profittermelõ képességének növekedését szolgálja, ami végsõ soron a transznacionális vállalatokba koncentrált nagytõkének kedvez. Bármilyen egyéb társadalmi érdek csak ez után jöhet számításba.
    3. Bár a világméretû liberalizáció a nagytõkének kedvez, nem ez vele a baj. A kapitalizmus velejárója a nagytõke kialakulása, vagy másként fogalmazva: a tõke természete - létének sine qua non-ja - a növekedés. Ha tehát - ad absurdum - eltûntetnénk (kisebb tõkékre felosztanánk) az óriási méretûre duzzadt transznacionális vállalatokat, pillanatokon belül betöltenék helyüket a kis- és közepes vállalatokból kinõtt új nagyvállalatok. A vállalatok között természetesen markáns hierarchia él, melyet a konkurencia hoz létre és tart fenn. A nagyobb tõke gátolja a kisebb növekedését, nemegyszer puszta értékesülését is. Ezért a kistõke mindig is szemben áll saját titkos jövõképével, a nagytõkével. Piaci uralmának köszönhetõen a nagytõke gátlástalansága, a társadalmi célokkal szembeni önzése szinte korlátlanul érvényesül, és így szembeszökõ. A nagytõkét azonban csak ugyanaz az önzés mozgatja, ami a kicsit: saját maga értékesülése. Mindezek miatt az olyan ideológia és politika, amely a kapitalizmusból eredõ gazdasági-társadalmi bajok forrását a nagytõkében - pláne ilyen-olyan nemzetiségû nagytõkében - látja és láttatja, azt a szívességet teszi az általa (látszólag) bírált rendszernek, hogy hatékonyan gátolja a tisztánlátást, elfedi a termelés immanens problémáját, nevezetesen a tõke - általában a tõke és mindenféle tõke - lényegét: a gazdálkodás korlátoltságát, önzésre (profitra) épülését.
    Az ilyen ideológia tehát nem gyakorol alapvetõ bírálatot, s ezzel a fennálló társadalmi-gazdasági rend malmára hajtja a vizet. Ezért a magántõke uralmát nyíltan védõ ("liberális") ideológiákkal csak látszólag ellentétes - végsõ soron rokon velük.
 

Lábjegyzet:

*Elhangzott az ATTAC-Magyarország nyitókonferenciáján a budapesti Vasas Székházban, 2002. február 24-én.