Hisztérikus sikoly hasított bele a síneken kattogó kerekek okozta zajgásba. Alig halt el a hang, csikorogva fékezett a vonat, néhányat rándult a kocsi az ütközők fémes csattanásai kíséretében, majd sistergő gőz csapott fel az ablakok magasáig. A vonagló szerelvény megállt. A szomszéd kupéból kitámolygó nő a rémülettől kikerekedett szemekkel meredt a kupéablakra és sokkos állapotban csak azt hajtogatta: „A töltésen… a töltésen!” Mikorra Wynanky kapitány a kupéba ért, Mathesius már a nyitott ablak előtt állt és a töltés aljában heverő alakot figyelte.
– Halott. Látszik a végtagok természetellenes állásából. Kapitány úr, menjen vissza a fülkénkbe, nyugtassa meg a hölgyeket.
Alig vesztegelt tíz percig a vonat. A mozdonyról a fűtő, a vonaton tartózkodó két detektív és a vonatkísérő viaszosvászonba tekerte a hullát és a szerkocsi mögötti poggyászkocsiba vitte.
Wynanky másnap arról értesült a berlini lapokból, hogy egy kideríthetetlen személyazonosságú utas kizuhant a Párizs-Berlin expresszből és szörnyethalt.
Előkészületben...