irodalomtörténész, esztéta, az iro­da­lom­tu­do­mány aka­dé­miai nagy­dok­to­ra, aki az Ez­red­vég in­du­lá­sa óta meg­osz­tot­ta az ol­va­sók­kal ak­tu­ális mor­fon­dí­ro­zá­sa­it az ál­ta­la kez­de­mé­nye­zett ro­vat­ban. Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi ta­nul­má­nyai so­ka­sá­ga, József Attila köl­té­sze­tét és te­vé­keny­sé­gét tár­sa­da­lom­kri­ti­kai szem­szög­ből be­mu­ta­tó és ér­té­ke­lő (be­fe­je­zet­le­nül ma­radt) esszé so­ro­za­ta je­len­tős mér­ték­ben hoz­zá­já­rult az Ez­red­vég szín­vo­na­las fo­lyó­irat­tá eme­lé­sé­hez. Kö­vet­ke­ző szá­munk­ban bú­csú­zunk tőle.

1956 óta Angliában élő marxista filozófus, több évtizeden át a brightoni University of Sussex fi­lo­zó­fia tan­szé­ké­nek ve­ze­tő pro­fesszo­ra, a je­len­ko­ri bal­ol­da­li fi­lo­zó­fiai-tár­sa­da­lom­el­mé­le­ti gon­dol­ko­dás egyik leg­is­mer­tebb kép­vi­se­lő­je, aki a je­len­kor ka­pi­ta­liz­mu­sá­nak rend­szer­kri­ti­kai elem­zé­sé­vel nem­zet­kö­zi­leg szá­mon tar­tott ered­mé­nye­ket ért el. Fő műve, A tő­kén túl cím­mel ma­gya­rul is meg­je­lent, rö­vi­debb ta­nul­má­ny­okat 1999-2013 kö­zött rend­sze­re­sen kül­dött fo­lyó­ira­tun­knak. Tu­do­má­nyos mun­kás­sá­gát egy ké­sőb­bi szá­munk­ban idéz­zük majd fel.